“…az idő megállt, mint egy Twilight-könyvben.” – interjú Tom Wathe-tal

“…az idő megállt, mint egy Twilight-könyvben.” – interjú Tom Wathe-tal

Ma egy számomra igazán különleges író könyvét hoztam el Nektek, Horváth Tamás, írói nevén Tom Wathe Csonkok hullnak című könyvét! Sose szerettem félelmetes vagy véres dolgokat olvasni, vagy nézni. A félelmetes még hagyján, de a horrorral nem vagyok kibékülve. Aztán elolvastam ezt a könyvet, és innentől nem érdekel a kis lelkivilágom, komolyan mondom jobban elszórakoztatott, mint egy romantikus regény. Jó, természetesen ez kedvfüggő, de mostanában nagyon nem vagyok csöpögős hangulatomban, éppen ezért szégyen, nem szégyen, de hónapok óta nem olvastam… Egészen eddig a történetig. Amilyen nehezen vettem rá magam az olvasásra, olyan gyorsan a végére jutottam, mert egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet.

Adott egy defektes házasság, legalábbis a férj komoly pszichológiai problémákkal küzdött régebben, adott egy kedves, jószívű, gondoskodó nő, és persze szerelmük gyümölcse, egy kisfiú. Szóval meg van a kis idilli család, idilli kisváros és aztán kiszabadul a Pszichiátriai Intézetből egy őrült gyilkos, na meg egy házaspár elég gusztustalan módon megöli egymást, látszólag ok nélkül. Közben bekerül a képbe egy nyomozó és indulhatnak is az izgalmas képkockák. Maga a történet agytekervény forgató, morbid, pörgős és bravúros. 

A könyvbe egy magyar szál is bele van vezetve, Laszlo nyomozó segítségével. Ennek okát, majd az interjúban elolvashatjátok! 
Jó párszor felnevettem olvasás közben, mivel Tominak a szarkazmusa felett nem lehet csak úgy mosolygás nélkül elhaladni. 

“Nem történt semmi, az idő megállt, mint egy Twilight-könyvben.”

Tele van csavarokkal a történet… mondom ezt én, aki bármilyen filmnek a következő momentumát kitalálja. Szóval tényleg elvarázsolt, csak hagytam, hogy magával rántsanak az események, mert ha akartam volna se találtam volna benne kiszámíthatóságot, és ez mind könyv és filmek esetében jól tud jönni, mert kikapcsolt egy kicsit!

Maga a történetet egyszerre több szálon fut, amiért külön elismerésem, nem biztos, hogy én ennyi szálat kézben tudtam volna tartani.  Annak ellenére, hogy egy félelmetes sztoriról beszélünk, amiben romantika nem túl sok (vagy mondhatni nincs is), és tele van izgalmakkal, azért vannak benne ám okosságok is. Itt van az egyik, amit magamnak is kiírtam:

“Az élet így vagy úgy elillan. Aztán nem marad más, csak a lelkiismeretünk és a félelem valamitől, amit úgy hívunk következmény.”

Mutasd be magad egy kicsit! Mi az, amit mindenképpen tudnunk kell rólad?

Van, aki szerint kiégett cinikus állat vagyok, de szerintem ez túlzás. Az emberi hülyeségre, és úgy általában mindenre humorral válaszolok, ez olyan, mintha egy pajzs lenne a világ ellen. Segít felülkerekedni a szürke hétköznapokon, mint ahogy az írás is. Szóval ilyen vicces gyerek vagyok, aki néha könnyen, néha nehezen ismerkedik, könnyen szeret, és un meg dolgokat, és aki még mindig keresi saját magát.

IMG_1070

Tom Wathe

Mi ihlette a Csonkok hullnak című könyvedet? Mi inspirált?

Szeretem a krimiket, és érdekel a pszichológia, az ember, mint individuum. Konkrétan nincsen, ami inspirált, de azt tudom, hogy ilyentájt néztem a Hannibal-t, és olvastam az Életben maradtak című film háttér sztorijáról. De csitt, nem akarok spoilerezni…

Miért ezt az írói nevet választottad?

A Horváth Tamás már foglalt volt, és nem akartam, hogy Raullal koncertezni hívjanak. De viccet félretéve… nem tudom. Tényleg nem tudom. Lehet, hogy tudat alatt Tom Waits neve villant be, és így? Nem tudom. De marketing szempontból a Horváth Tamás jobb lett volna. 🙂

Mindenkinek van egy saját története a könyvének a kiadásával kapcsolatban, legalábbis én így gondolom. Elmesélnéd a tiédet? 

Már egy ideje írogatok a fióknak, de visszaemlékezve rájuk, elég gagyik voltak. Tíz év múlva valószínűleg a Csonkok hullnakról is így fogok majd nyilatkozni, de szerintem sokan vagyunk vele hasonlóan.  Találtam egy pályázatot, a Megakrimit, és úgy gondoltam, próbáljuk meg. Volt egy-két megkötés, például az, hogy magyar szállal kell rendelkeznie, és legalább százhúsz oldal kell, hogy legyen. Így lett Laszlo nyomozó, és így lett a regény több, mint százhúsz oldal. Próbáltam úgy írni, hogy ne kövessem a tipikus fekete-fehér ember karakterét, ne legyen jó, vagy rossz, legyen inkább a kettő között, pont olyanok, amilyenek mi is vagyunk. Próbáltam minél emberibbre írni őket. Ja, a pályázat egyébként nem nyert, de átgyúrtam, és kiadtam.

Mennyi időbe telt, amíg megírtad?

Jó pár évembe, körülbelül szerintem három évig írtam, de legalább tíznek éreztem, folyton javítottam rajta valamit, nem tetszett, átírtam, rájöttem egy apró hibára, ami borította az egészet, szóval igen… legalább tíz évnek éreztem. 🙂

Kinek ajánlanád a könyvet?

Tomm

Tom Wathe

Leginkább tizenhattól felfelé, nem igazán tenném tönkre a tizenkét évesek lelkivilágát ilyen sztorival. Akiket érdekel a pszichológia, és szeretik a krimit, szerintem tetszeni fog.

Ha jól tudom ez az első kiadott könyved, esetleg van még kéziratod a fiók mélyén? Mik a közeli vagy távoli jövőben elképzelt terveid?

Igen, ez az első könyvem. Most készül egy folytatásos thriller, és egy regény, amolyan magyar Zabhegyező. Ez a két szál fut most párhuzamosan, de a Facebook oldalamra írok egyperces szösszeneteket is. Ezeket általában gyors, terápiás jelleggel írom ki magamból.

Vannak olyan írók, költők, akik inspirálnak téged? Van példaképed?

Lőrincz L. Lászlóval kezdtem, ő volt az abszolút kedvenc, aki elindított a lejtőn. A skandináv krimik közül Nebø-t szeretem a legjobban, de hatott rám egy kis King, egy kis Bukowski, szóval elég vegyes gyerek vagyok. Egyelőre még próbálgatom a hangomat, de úgy érzem, lassan rátalálok.

Mit tanácsolnál azoknak az írópalántáknak, akik valamilyen oknál fogva még nem indultak el a kiadás útján?

Kicsit most szembemegyek a tömeggel. Sokak szerint legyél bátor, ne félj kiadni magadat a világnak, satöbbi, de én azon a véleményen vagyok, hogy írogass nyugodtan a fióknak, és ha úgy érzed, hogy na, ez lesz az, akkor legyen meg a nagy áttörés. A világ egy jobb hely lenne, ha kevesebb Alkonyat, és Szürke ötven lenne! 🙂

Köszönöm szépen az élményt Tominak! Várom a következő regényét is! 🙂

Ha Ti is el szeretnétek olvasni a Csonkok hullnak című könyvet Horváth Tamás tollából, akkor ITT e-book formájában be tudjátok szerezni, ITT pedig könyv formájában meg tudjátok rendelni!

Ha pedig nyomon szeretnétek követni Őt és a munkásságát, akkor megtehetitek Facebookon vagy a blogján! 🙂

Szerző:

"Hiszek a rózsaszín világban. Hiszem, hogy a nevetés a legjobb kalóriaégető.Hiszek a csókban, lehetőleg sok csókban. Hiszek abban, hogy erősnek kell lennünk, mikor úgy tűnik, hogy minden rosszra fordul. Hiszek abban, hogy a boldog lányok a legcsinosabbak. Hiszek abban, hogy a holnap egy újabb nap!Hiszek a csodákban." /Audrey Hepburn/