“Az írás egyfajta gyógymód nekem, mert a nap folyamán összegyűlt gondokat, így adom ki magamból.” – interjú Dohoczki Mátéval

“Az írás egyfajta gyógymód nekem, mert a nap folyamán összegyűlt gondokat, így adom ki magamból.” – interjú Dohoczki Mátéval

Múlt héten olvashattátok a véleményem a Tiszta kézzel című könyvről. Most pedig hozom a hozzá tartozó interjút, mert Dohoczki Mátéhoz iszonyat sok kérdésem volt. A könyve elolvasása után írtam is neki, hogy nem tudom, hogy féljek tőle, vagy tiszteljem, amiért ennyire beteg könyvet képes volt írni. Az utóbbit választottam, mert amúgy nagyon rendes ember a Máté. Most egy kicsit Ti is beleláthattok a fejébe az interjú által.

 

Dohoczki Máté Forrás: Facebook

Mesélj magadról egy kicsit! Mikor és miért döntöttél úgy, hogy írni szeretnél?
Írással valamikor az érettségi után próbálkoztam először. 27 éves vagyok, jelenleg gyógymasszőrnek tanulok, és próbálok a suli mellett egy kis időt szakítani az írásra is. Ez sajnos nem mindig sikerül. Olvasni mindig is szerettem, de ez nem kapcsolódott össze azzal, hogy az írást is kipróbáljam. Egyszer jött az ötlet, hogy a legutóbb olvasott történet milyen lenne egy másik befejezéssel. Az éjszaka közepén felkeltem, és megírtam. Szerencsére már nincs meg az a füzetem, amibe feljegyeztem azt.

Melyik volt az a könyv, aminek új befejezést írtál?
A gimi utolsó évében olvastam Sántha Ferenc Sokan voltunk című novelláját, és azt képzeltem el, hogy milyen lenne a történet horror köntösben.

Mit szóltak hozzá a barátaid, szüleid, ismerőseid, mikor elolvasták a könyved?
A párom vett leginkább részt a regényem születésében. Legszívesebben minden egyes oldal után mentem volna hozzá, hogy mondja el a véleményét az írásomról. Az írás során állandóan arra gondoltam, hogy tetszeni fog-e majd neki, vagy feleslegesen szenvedek annyit a füzetlapok felett. A szüleimnek, ismerőseimnek nem sokat beszéltem a regényemről, nem akartam őket bevonni. Bezárkóztam a négy fal közé, úgy tudtam leginkább rá hangolódni a sztorira.

Honnan ez a sok beteg ötlet, ami a könyvben szerepel?
Erre az időre engedtek csak ki a pszichiátriáról, hogy megírjam a történetet. Na, jó, csak vicceltem. Lehunytam a szememet, ittam egy korty kávét, és jöttek a gondolatok. Az írás egyfajta gyógymód nekem, mert a nap folyamán összegyűlt gondokat, így adom ki magamból. Ez kell, hogy ne dilizzek be, és ne váljak a történetem egyik szereplőjévé. Ha ezt a regényemet betegnek tartottad, akkor meg fogsz majd lepődni azon az írásom, amin most dolgozok. 

Mit gondolsz, valóban létezik és használható a mágia? 
Ebbe még nem gondoltam bele. Remélem nincsenek olyanok, akik képesek lennének másnak ártani. Regényekben ez jól mutat, de a valóságban már kevésbé.

Direkt magyar környezetbe helyezted a történet?
Igen, direkt magyar környezetbe helyeztem a történetet. Ezt már a legelején tudtam, hogy Szekszárdon fog majd játszódni a történet. Sokkal inkább át tudtam adni így az érzéseimet/gondolataimat, mintha máshol játszódott volna.

A karaktereid és a történet teljesen fiktívek, vagy van valami valóságalapja?
A történetnek, és a karakterek egy részét az életem ihlette. Annyit elárulhatok, hogy tizenhét évesen nagyban hasonlítottam Szabolcshoz. Szerencsére azóta nagyban megváltoztam (legalábbis remélem), ezért talán hitelesebben tudtam hozni a kicsit antiszociális karaktert.

Miért a horror műfajt választottad?
A horror az mindig is az életem része volt, nem tudok tőle elszakadni. Ilyen témájú filmeket gyakran szoktam nézni, és olvasni is. Ebben a műfajban érzem igazán otthon magam. Persze próbálkoztam mással is, de az csak kikapcsolódás volt.

Mi volt a többi műfaj, amivel eddig próbálkoztál?
Egyszer írtam egy gyerekmesét, ami macskákról szólt. Igazából nem is gyerekeknek szántam, de akik olvasták egyből annak titulálták. Arról szólt, hogy milyen trükköket kell bevetniük, hogy megszeressék őket az emberek, és ne kerüljenek az utcára

Ossz meg kérlek pár tényt a könyvedről, természetesen spoilermentesen.
Írás közben szinte mindig zenét szoktam hallgatni, és ha mostanában meghallom újra a számot, akkor mindig be szokott villani, hogy éppen hol írtam akkor. (asztalnál, ágyban, mit ittam közben) Ilyenkor le szoktam blokkolni, és újra átélem az egész alkotási folyamatot.

Mik a terveid a jövőre? Most dolgozol újabb történeten?
Szeretnék novellákat írni, amik szorosan kapcsolódnak ehhez a történethez. Bízom benne, hogy érdekli majd az olvasókat, hogy mi is fog történni a jövőben Szekszárdon. Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad a regényemet, és megosztottad másokkal a véleményedet.

Miért novellában szeretnéd folytatni a szekszárdi történetetek?
Azért gondoltam a novellákra, mert nagyon sok ötletem van, amit be tudnék illeszteni a történetbe, és így egy nagy egészet alkothat, ha összejön, amit tervezek. Nem akarom olyan hosszúra ereszteni egyiket sem, és így nem lesznek benne üresjáratok.

Akkor azok annyira nem függnének szorosan össze, csak helyben és időben lennének megegyezőek?
Igen, az egyik az ördögűzésről szólna, lenne egy kannibálos.

Köszönöm a válaszokat, azt hiszem jó sok dolgot elárult magáról Máté! Remélem, hogy a novellákat olvashatom majd minél előbb, mert kíváncsi vagyok rá, hogy mik rejtőznek még az író fejében. Dohoczki Mátét megtaláljátok a Facebookon, Molyon. Még több érdekes információt megtudhattok Mátéról a blogjáról is.

 

Kiemelt kép forrása: Dohoczki Máté Facebook oldala

Szerző:

„Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal. Az az ember, aki nem olvas, csak egyet.” /George R. R. Martin/ Ez az idézet tökéletesen tükröz, hiszen imádok olvasni és elveszni a könyvek adta csodálatos világokba.