Cornelia C. G. írónőt és könyveit nemrég már röviden bemutattam nektek saját szavaimmal, most pedig ő maga mesél nektek életről, írásról, inspirációról. Még mindig borzasztóan szeretem olvasni, ahogy a körülöttünk élő emberek legkülönfélébb, legérdekesebb nézőpontjai napvilágot látnak, és szépen lassan egybefolynak a mi valóságunkkal, feltöltve a sötétlő foltokat.
Fogadjátok szeretettel! 🙂
Mesélj kicsit magadról! Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?
Már gyerekként szerettem történeteket kitalálni, így az unalmasabb napokon, amikor éppen nem voltak játszótársaim, vagy elfogyott az aktuális olvasnivalóm, a képzelet pótolta mindezt.
Szerencsésnek érzem magam, mert mindig olyan munkát végezhettem, amit szeretek. Korábban nagyon sokat utaztam, varázslatos helyekre juthattam el, és most szeretnék valamit visszaadni a kalandokból, hangulatból, érzésekből.
Mesélj a művészetedről! Mit jelent számodra?
Az írás visszarepít abba az idillbe, amikor falva a meséket minden gyerek tisztában van azzal, bármi megtörténhet. A jók természetesen elnyerik jutalmukat, és győzedelmeskedik az igazság. Felnőtt fejjel is lenne igény erre, így ha a világ nem is követi szóról szóra a mintát, egy író szabadon megteheti, hogy kedve szerint alakítja hősei sorsát. Mint egy saját szakácskönyvben: egy marék kaland és izgalom, két marék szerelem fűszerezve egy csipet humorral, mindez jó összegyúrva, majd egy kitalált vagy éppen valós környezetbe helyezve.
Az írás szabadság: kaland, izgalom, öröm, egy másik univerzum, ahová időről-időre jó visszatérni.
Cornelie C. G.
Mi az, amit adni tudsz az embereknek, azáltal, amit csinálsz?
Regényeim központjában mindig egy felmerülő probléma vagy izgalmas felfedezés áll, ami éppen foglalkoztat, és ami az egész történet elindítója. Azután kitalált hőseim tudásuk és érzéseik szerint igyekeznek élni a sors által felkínált élethelyzettel, lehetőséggel. Esetenként, nagy meglepetésemre, önálló életre kelnek, és úgy cselekszenek. Harcolnak, csalódnak, szerelembe esnek, vágyakoznak, sírnak, nevetnek, én pedig szorgalmasan jegyzetelek.
Van, aki egy fordulatos, szórakoztató történetként olvassa a soraim, más ennél tovább lép, és – ahogy mondani szokták – a sorok között olvasva a becsempészett gondolataimat is megleli, eltöpreng rajta. Mindkét megoldás tetszik, hisz szórakoztatni és elgondolkodtatni is szeretném az olvasóimat.
Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképnek tekintesz? Ha van kedvenc idézeted, oszd meg velünk!
Szerencsére nagyon sok remek író van, akiket szívesen olvasok. Mondhatni, hogy mindenevő vagyok, bár egyes témák, műfajok távolabb álnak tőlem. Az olyan alkotókra nézek fel, legyen szó regényről, versről vagy akár egy filmről, akik képesek úgy átadni hangulatokat, tudást, hogy a mű végeztével az olvasó, néző másnak, többnek érzi magát. A sztori nem engedi el rögtön, még marad vele egy ideig. Ezt a képességet szeretném én is magaménak tudni.
Nagy kedvencem, akinek páratlan szókincse, nyelvújító tehetsége nagyon imponál: Vavyan Fable
Kedvenc idézetem:
„Ha el tudod képzelni, meg tudod valósítani. Ha meg tudod álmodni, képes vagy valóra váltani”
(William Arthur Ward)
A Teremtő erő című könyv borítója
Mi az, amire a legbüszkébb vagy, amióta ezzel foglalkozol?
Az olvasói vissza jelzések. Nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, ezzel mindenki így van. Nincs annál nagyobb öröm, ha a soraim által pontosan az az üzenet megy át az olvasókhoz, amit valójában szerettem volna átadni. Ez akkora lendületet, érzelmi muníciót ad, ami képes átlendíteni a nehezebb időkön.
Mi inspirál, vagy motivál a hétköznapokban?
CSALÁD, csupa nagybetűvel. Ezen kívül az emlékek – ami a múlt-, a fantázia – ami lehet akár a jövő-, az évszakok változása, a közeledő tavasz, a nyiladozó virágok, a már a februári hidegben daloló madarak; az, hogy lassan lekerülhet a télikabát, egy izgalmasnak ígérkező randevú, beszélgetés a barátnőmmel, egy finom vacsora – szóval minden, ami az utamba akad.
Mi az, ami boldoggá tesz?
Igyekszem mindenben megtalálni a jót, izgalmasat, érdekeset. Van, hogy sikerül is. 🙂
Mik a további céljaid ezen a téren?
Szeretném folytatni a történetmesélést, vannak ötleteim a továbbiakat illetően. Még azt kellene valahogyan megoldanom, hogy a nap 24 órája mindenre elegendő legyen. Bízom a kvantumfizikában, remélem, segítségemre lesz.
Még egyszer köszönöm a válaszokat, és remélem, hamarosan ismét az írónő új regényét mutathatjuk majd be nektek! Addig is kövessétek figyelemmel munkásságát facebook-oldalán.
Kiemelt kép forrása: https://www.pexels.com/photo/coffee-cup-notebook-pen-64775/
