“Az írás számomra egy komplett fájdalom- és lázcsillapító kombináció”

“Az írás számomra egy komplett fájdalom- és lázcsillapító kombináció”

Pontosan két hetet mutattam be Nektek Tanács Rebekát és blogját, ma pedig elhoztam a vele készült interjút is! Fogadjátok sok-sok szeretettel! 🙂 

Mesélj magadról! Hogyan jött az ötlet, alkotni kezdj, majd elindítsd az oldalad?

Az írás számomra nagyon hamar elkezdődött, ’96-os születésű vagyok és 2007-ben kaptam meg anyukámtól az első naplómat, ekkor indult el az egész – mint utólag rájöttem –. Nagyon sokáig vezettem naplót, azt vártam minden nap végén, hogy végre leírhassam az egész nap során felgyűlt gondolathalmazt. Valahogy 2012-ben tudatosult bennem az, hogy mennyire szeretek írni, milyen fontos és szerves részét képezi az életemnek, ekkor már mindenféle témáról írtam, messze elvonatkoztatva a napi rutintól. A blogírással 2009-ben kezdtem el ismerkedni egy barátnőm által, aki egyben motiváló erő is volt számomra, majd egy nagyon kacskaringós út vezetett a mai blogomig, amit már bárki láthat, de úgy érzem ez az elmúlt másfél évben kezdte igazán kiforrni magát.

Mi azaz 5 szó, amivel jellemezni tudnád magad?

Szerintem ez az 5 szó mindenkinek, aki ismer, más, mert az, hogy a barátaim, ismerőseim hogyan gondolnak rám, az ő tulajdonságaiktól is függ. Igen, tudom, az a kérdés, hogy én mit gondolok magamról, de sokszor próbálok a számomra fontos emberekhez igazodni, szeretem a kompromisszumokat. Példákkal élve, alapvetően elég őszintén nyilvánítom ki a véleményemet, ez van akinek tetszik, van akinek nem. Ambiciózus és maximalista vagyok olyan dolgokban, amelyek nekem fontosak, de ez néha nem az iskola és ezáltal van olyan személy, aki ezzel nem értene egyet. Temperamentumos vagyok, van, akinek szimpatikus, hogy mindig kiállok magamért, más a falra mászik tőle, van, aki érti a logikai gondolatmeneteimet és egyetért velem, van, aki pedig attól függetlenül, hogy szeret, kiszámíthatatlannak tart. Próbálok életvidám lenni és a legtöbb helyzetben a dolgok pozitív oldalát nézni, de biztosan van valaki, aki egy szomorú egyénnek tart. – azt hiszem egy cseppet megosztó vagyok – .

Mesélj az írásról! Mit jelent számodra?

Néha úgy érzem túl sokat. Megnyugtat, bármilyen életszituációban is vagyok, segít átgondolni a dolgokat, válaszokkal szolgál, amikor a fejemben csupán kérdések vannak. Örök reménytelen szerelmes vagyok és ezt nagyon jól ki tudom fejezni a verseim által. Az írás számomra egy komplett fájdalom- és lázcsillapító kombináció, multifunkcionális stresszoldó és segítség a mindennapi katasztrófákra.

Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképednek tekintesz?

Ez bonyolult, mert nagyon szerteágazó érdeklődési köröm van, talán nincs is olyan irodalmi korszak, ahonnan ne lenne imádott költőm vagy íróm. Az a lány vagyok, aki gimiben az összes kötelező olvasmányt elolvasta (sokszor még az ajánlottat is) és mindet imádtam, mindben volt valami – még ha a 360 oldal alatt egyetlen gondolat is – ami miatt megérte kinyitnom és végigolvasnom az adott könyvet. Nem tudnék konkrét példaképet választani, minden írót és költőt tisztelek és felnézek rá, aki akárcsak egyetlenegy szavával is inspirált vagy elgondolkodtatott.

Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta ezzel foglalkozol?

Erre nehéz úgy válaszolni, hogy eddig a legnagyobb siker amit elértem az írásaim által, azokat a pillanatokat foglalja magába, amikor egy-egy személyt meghatottam, megérintettem valamelyik írásommal. De talán ez is a legfantasztikusabb dolog, ami történhet olyasvalakivel, aki ír. Minden ilyen pillanat egy apró kincs a szívemben.

Mi az, ami megihlet téged? Minek a hatására születnek meg a bejegyzéseid?

Az életem, a mindennapjaim ihletnek meg, valós eseményekből építkezem, konkrétan azt írom le, ami velem történik, bár az is előfordult már, hogy előadáson hangzott el az oktatótól egy olyan mondat, amit leírtam és egyszerűen folytatnom kellett, jöttek rá a szavak. Nagyon figyelek minden apró rezdülésre, ami körülöttem zajlik, nem szándékosan, egyszerűen ilyen vagyok, emellett nagyon intenzíven élem meg a szituációkat, a legapróbb részletekre is emlékszem és még hosszú idővel később is tudom, hogy pontosan mit éreztem akkor és ott. Valahogyan ezeknek a hatására születnek meg, valamint a bennem lévő kérdések, létkérdések által.

kep-interju

Tanács Rebeka

Vannak-e további céljaid ezen a téren, és ha igen, akkor kifejtenéd bővebben?

Igen, vannak. A blogolást még nagyon sokáig szeretném folytatni, emellett egyszer szeretnék kiadni egy verseskötetet. Tisztában vagyok azzal, hogy ehhez még sokat kell fejlődnöm és tanulnom, de ez számomra annak a bizonyos jéghegynek a csúcsa, amit meg akarok mászni. Ha pedig még tovább megyek, elkezdtem írni egy regényt is, maga a beteljesült boldogság lenne, ha egyszer az is megjelenne! De ez egyelőre még tényleg triplazárójelben van.

Esetleg pár szóval leírnád az adott regényt vagy maradjon még a jövő titka?

A regény egyelőre maradjon rejtély, bár bennem ki van forrva az adott történet, szerintem sok változás lesz még benne, amiben biztos vagyok, hogy nagyon megosztó lesz, mint bármelyik másik írásom is.

Van valamilyen megszokott procedúra, ami segít az írásban, vagy ha magától nem jön, akkor nem is erőlteted inkább?

Sosem erőltetem, úgy érzem az írást nem is lehetne, számomra ez vagy jön magától vagy hagyjuk az egészet. Általában magától jön, valahonnan belülről, mindegy, hogy éppen hol vagyok vagy mit csinálok, viszont az is igaz, hogyha megszületik bennem egy gondolatsor és nem írom le azonnal, soha többé nem látom viszont! Ha valamit egyszer elfelejtek, annak vége.

Van olyan versed, amelyik a kedvenced vagy mindegyiket másért szereted?

Mindegyiket másért szeretem, mindegyikhez kötődöm, ahogyan azokhoz az emberekhez is, akik inspiráltak, mindegyik egy-egy oldal a kis életemben, egy kis bab, amit napokig nevelgettem, nem tudnék választani.

Hatással van rád a slam poetry? Mert néha párhuzamot érzek az írásaid és a műfaj között, viszont azt nem tudom, hogy neked reflexszerűen ilyen a stílusod vagy ez a slam poetrynek köszönhető?

Imádom a slam poetryt, szerintem az egy teljesen hihetetlen műfaj, fantasztikus amit csinálnak! Viszont sosem próbáltam, őszintén én egy írásomnál sem érzem azt, hogy lehetne belőle egy jó slam, persze belülről minden másmilyennek tűnik. Inkább úgy fogalmaznék, hogy szabadon írok, nem ragaszkodom semmiféle szabályszerűséghez vagy ritmusképlethez – pedig lehet, hogy néha kellene – ebből adódhat ez a hatás, de szándékosan nem akarom sem lekövetni, sem betanulni.

Az íráson kívül milyen szabadidős elfoglaltságaid vannak?

Őszintén, másra már nincs időm, biomérnök szakos egyetemista vagyok, ezáltal amikor épp nem tanulok, akkor szoktam minden időmet az írásra fordítani, a többit a barátaimmal töltöm vagy beburkolózom a szobám egyik sarkába, két pléddel és a legutóbbi vadászaton szerzett könyvemmel.

Köszönöm Rebekának a válaszokat és a lehetőséget, hogy jobban megismerhettem. Személy szerint én izgatottan várom, bármit is ad ki a kezéből, legyen az verseskötet, vagy regény! Remélem Ti is! 🙂

Kiemelt kép: https://smartpandalabs.com

Szerző:

Rodonit Zoé
"Hiszek a rózsaszín világban. Hiszem, hogy a nevetés a legjobb kalóriaégető.Hiszek a csókban, lehetőleg sok csókban. Hiszek abban, hogy erősnek kell lennünk, mikor úgy tűnik, hogy minden rosszra fordul. Hiszek abban, hogy a boldog lányok a legcsinosabbak. Hiszek abban, hogy a holnap egy újabb nap!Hiszek a csodákban." /Audrey Hepburn/

Szólj hozzánk!