“Az írásnál nagyobb önismereti tréning nem is létezik” – interjú Nemesfalvy Rékával

“Az írásnál nagyobb önismereti tréning nem is létezik” – interjú Nemesfalvy Rékával

A múlt heti ajánlóban azt az ígéretet tettem, hogy hamarosan jobban megismerhetitek majd Nemesfalvy Rékát, a Lélekmozaik oldal szerzőjét – és úgy érzem, a kérdéseimre adott válaszaiban tényleg megnyitott egy kaput, hogy bepillantást engedhessen legmagányosabb gondolataihoz is.
Fogadjátok szeretettel a vele készült interjút.

Elárulnál magadról néhány személyesebb dolgot, hogy egy kicsit jobban megismerhessünk?
Félkatonai szervezetnél dolgozom – állami beosztott vagyok -, ami önmagában talán ijesztően is hangozhatna, de nem az. Ez is egy feladat, egy munkakör, ami önmagában nagy megtiszteltetés is. Noha így a munkám természetéből adódóan sok inzultus ér, de mindig próbálom megtalálni az egyensúlyt. Amikor mint magán ember vagyok, igyekszem mindent különválasztani (a munkámat és az azzal járó terheket), ami többé-kevésbé sikerül is.  Talán ezért is van az, hogy nem látom csupán szépnek a világot; hogy írásaim mögött az emberek sokszor érthetetlen viselkedését, vagy reakcióit próbálom megfejteni.

Oldaladat 2015. májusában, nagyjából egy éve indítottad útnak. Mi mindent tanultál és tapasztaltál meg ez alatt az idő alatt?
Amikor az oldalt elkezdtem, akkor még pozitív és fejlesztő, önmegvalósító, bátorító, vagyis az élet világos oldalát kereső idézetekkel indítottam. Egy idő után azt vettem észre, hogy nem mindennel értek egyet, vannak dolgok, melyeket másként látok, másként fogalmaznék meg. Vannak dolgok, melyekben hiszek, míg mással szöges ellentétben állok. Ekkor alakult ki a saját hangom, és ekkor született meg Nemsfalvy Réka, aki kifejezi önálló gondolatait a mai napig. Sokat tanultam önmagamról. Az írásnál nagyobb önismereti tréning nem is létezik. A másik pedig az, hogy ha az ember ezzel foglalkozik, akkor ez nem csupán azt jelenti, hogy firkál egy üzenőfalra, hanem ennek bizony tartalmat és értéket is kell hordoznia. Fontosnak tartom, hogy ne csak magam gyógyítsam, hanem másokat is. Az írásaim ne rólam, és az én gondolataimnak a „kipakolásáról” szóljanak, hanem akár egy láthatatlan kéz is legyek bárki számára, aki hasonló élethelyzetben éli napjait.  Most tanulom azt, hogy mi is az, hogy írás, mert fél éve talán annak, hogy írással, a saját hangommal foglalkozom előtte pedig még egy sort sem írtam soha.

Mi volt a célod az oldal létrehozásával?
A kiinduló pont az volt, hogy fölrázzam önmagam. Én azt mondom, hogy realista vagyok, mások azt, hogy pesszimista. Úgy gondoltam, hogy akkor ezen ideje változtatni, és ezt nem egy mappába elhelyezve teszem, mint korábban, hanem egy facebook oldalra összegyűjtve.

Az írásaid rendkívül személyesek, sok esetben mélyre engedsz bepillantást nekünk. Nem találtad ijesztőnek, hogy ilyen nyíltan kitárulkozz?
Ahogy most a kérdésed feltetted: igen. 🙂 Egyébként tudom ezt magamtól is, de amikor elkap a hév, hogy leírjam gondolataimat, akkor az sosem kérdés, hogy megszülessen, és az sem, hogy más olvashassa. Úgy gondolom, hogy amit leírok, az talán segítség másoknak is, vagy ha nem is segítség, de elgondolkodtatja őket a lelkeket megérintő dolgokról, hisz a világban végtelen a gondolatok sora.

13327623_894488910696986_6868628972980915540_n

Nemesfalvy Réka


Mi inspirál a mindennapokban?

Az emberek, a mindennapi munkám, vagy pihenő időben ért hatások, saját lelkivilágom, a bennem és a körülöttem zajló események, és főként, hogy megértsem a miérteket. Megértsem önmagam, és, hogy egy boldogabb és élhetőbb világban éljek. Mert bizony nélkülünk ez nem menne.

Sokszor a gondolataid erőt adnak, vagy épp jókor találnak meg. Te honnan meríted az erőt, amelyet aztán átadsz az olvasóidnak?
Mindig a pillanat heve hozza a soraimat, a mindennapi történések. A velem és a körülöttem élők sorsa. Folyton agyalok, amik már messze a légtérben járnak. Az erőt az adja, hogy ki kell, hogy törjenek a bennem kavargó gondolatok.

Fontosnak tartod, hogy az emberek motiváló üzeneteket kapjanak a mindennapokban?
Mindenképpen. Nem könnyű világot élünk, sőt én azt mondom, hogy a mai világunk egyre tárgyiasultabb. Sokan vagyunk egyedül, és a legrosszabb, hogy magányosak. Kell a segítség, és ha ez az útja, akkor remélem, hogy én is hozzájárulok más emberek pozitív mindennapjaihoz.

A te esetedben mi a gyógyír arra, ha nem jön az ihlet?
Ilyen nálam jelenleg nincs, nagyon sok gondolat papírra se kerül, a lustaságom nagyobb annál, hogy leírjam. Még így is úgy gondolom, hogy túl sok a bejegyzésem az oldalamon – nem szeretnék az emberek agyára menni. 🙂

Mi volt az a visszajelzés, amit a legértékesebbként tartasz számon?
Amikor a hitem kezdtem elveszíteni, vagy fel akartam adni az írást, akkor valamennyi olvasóm visszajelzése a legértékesebb volt számomra.

Tervezed, hogy a későbbiekben akár könyv formájában is publikáld az írásaidat?
Ezeket az írásokat nem, de talán egyszer lesz regényem. 🙂

réka
Mit jelent számodra az írás?
Egyszer így fogalmaztam meg: Ha ír az ember, akkor önmaga korlátaiban, esendőségében, vagy épp nagyszerűségében önmagát festi meg. Az írás olvasójaként és írójaként azt az álmot testesíti meg, hogy olyan úton találják meg egymást, ahogy azt másképp nem lehet. Az Író megtalálja Olvasóját, és az Olvasó megtalálja Íróját, ez csak így lehet.

Ha meg kellene nevezned egy példaképet, ki lenne az?
Schäffer Erzsébet.

Mit gondolsz a negatív kritikáról?
Mindenképp építő jellegű, amennyiben nincs mögötte rossz szándék.

Mit üzennél azoknak, akik egyelőre csak a fióknak írnak?
Bátorság! Ahogy az élethez is nagy bátorság kell, így az íráshoz is. Az írás egyben önmegvalósítás. Ne féljünk a buktatóktól, és az esetleges kudarcoktól sem, mert azok mind tanítanak valamire, vagy épp a megfelelő irányba terelnek minket.

Még egyszer köszönöm Rékának, hogy válaszolt a kérdéseimre, és remélem, továbbra is ilyen szeretettel és hittel alkot majd! 🙂 Ne feledjétek: az oldalát itt találjátok.

 

Szerző:

"Lennék szó egy könyv száztizenharmadik oldalán. Olyan titokzatos és virágillatú, édes magánhangzók és kacskaringós, komolyan koccanó zöngék alkotta csoda, valahol a lap alján megbújva. A csésze peremén végigfutó, kissé repedt minta, amelyre rákacsint egy száradó kávécsepp. Rojt a függönyön, apró jégcsillag a keményen kacagó szélben, a hajnal nyolcadik fénye – tudod, az a didergő sugár, ami olyan kedveskedve vackolja magát az ég sötétkéje alá. Gitárhúrról lepattanó, tétova hang, vagy egy alvó reményteli sóhaja. Nevető sugár a nedves macskakövön. Elharapott vonatfütty. Hamvas őszillatú almáspite lehulló morzsája. Szívdobbanás. Kecses tollvonás egy papíron."