Érezted már, mikor belefogtál valami újba, és nagy nehezen kiléptél a megszokottból, a siker nagyon sokszor váratott magára? Tervezgeted a kitörést, és végre elhiteted magaddal, hogy eleget ültél már a langyos vízben. Elég volt ebből a semmi létből és egy napon belevágsz. De aztán jön valami. Egy kudarc, majd még egy. Azon kapod magad, hogy visszasírod a régi életed. De nem adod fel, hiszen visszafordulni egyenlő lenne a kudarccal. Mész tovább, majd megint megtalál egy újabb akadály. És egyáltalán nem érted. Próbálod minden szemszögből megvizsgálni. A kihívások pedig már szinte egymást érik. Kapkodod a fejed és arra gondolsz, hogy hogyan lehet, hogy annyi minden történt veled az elmúlt hónapban, mint máskor az előző életedben egy év alatt sem.
Az új útnak mindig ára van.
Aki elindul a változás felé, az elkezdi beteljesíteni a sorsát. Az elkezd fejlődni, és aki fejlődik, nem stagnálhat. Az mindig újabbnál újabb kihívásokat kap. Egészen addig, amíg meg nem áll. Amíg azt nem mondja, hogy ez az állapot nem is annyira rossz. Ez mégsem elviselhetetlen. Meggyőzi magát, hogy a vegetálásban nincs semmi rendellenes. Az akadályok egyre ritkábban érkeznek. Míg végül ismét ott találja magát egy semmilyen létben.
Egyedül a harcosok mennek tovább ilyenkor. Arcuk és kezük sebekkel van tele, de büszkén viselik. Tudják, hogy minden ami velük történik, valójában értük történik. És nem állnak meg egyetlen kellemesnek tűnő langyos víz láttán sem. Sőt ha ilyen helyre érkeznének, a víztükörben megkeresik az egykori énjüket és már tudják, hogy minden egyes pillanat megérte.
