Az utolsó józan döntés – Vadon könyvajánló

Az utolsó józan döntés – Vadon könyvajánló

Amikor először meghallottam a könyv és a belőle készült film címét, elsőre egyáltalán nem egy ilyen történet ugrott be róla, hanem valami a valóságtól teljesen elrugaszkodott, spirituális sztorira számítottam. Azonban, amint olvasni kezdtem rájöttem, hogy ennél valóságosabb könyvvel már régen találkoztam.

Aztán jobban utánanéztem, és néhány fülszöveg után egyből eszembe jutott az Út a Vadonba című film, amely szintén nagyon jó film, valami egészen hasonló történetet dolgoz fel. Mégis más. Míg ott a főszereplő Christopher a saját tökéletesnek titulált életéből menekül minél messzebbre az amerikai álomból, és próbálja megtalálni a saját idealista válaszait az élet nagy kérdéseire, minél inkább kivonulva a civilizációból.

Cheryl Strayedet viszont semmi ilyen világmegváltó gondolat nem hajtotta. Az ő élete legutolsó “józan” döntéseként hozta meg azt az elhatározást, hogy mielőtt végképp felemészti önmagát, végig gyalogolja a Pacifikus Túraösvény közel ezer mérföldjét – egyedül, és ebből az útjából egy 400 oldalas könyv született. Elsőre is őrültségnek tűnik, másodszorra is annak tűnt, ahogy ezt az írónő is rögtön elismeri már az elején. Hogy miért írtam mégis azt hogy józan, ha utána meg őrültségnek titulálom? Nem szeretném a könyv cselekményét boncolgatni, de annyit méltán állíthatok, hogy bizonyos élethelyzetekben csak ez a teljes kimenekülés segíthet. És ez egy ilyen helyzet, amikor csak az ilyen őrültségek segíthetetnek. Persze nem bíztatok senkit arra, hogy egyedül vágjon neki egy ilyen léptékű túrának. De az elvonulás igenis fontos tényező, ha válaszúthoz érkezett az életünk.

“Kavics voltam. Falevél voltam. Görbe faág voltam. Számukra nem voltam semmi, pedig ők a mindent jelentették számomra.”

A könyv erőssége az, hogy tökéletesen adagolja az információkat és az újdonságokat, így nem volt megalapozott az a félelmem, hogy a csupán egy túrázásról és annak nehézségeiről fog szólni. Ez mondhatni egy mély interjúként vagy egy terápiás leírásként fogható, amelyben megismerhetjük egy lány hányadtatot sorsát, hogy az élet milyen akadályokat gördített elé, és milyen nehéz volt ezeket leküzdeni. És persze nem csak a múlt, hanem a jelen nehézségei is egyszerre szakadnak a nyakába, olyan egyszerű problémák is komoly akadályt jelentnek, hogy például az elejétől kezdve túl nehéz a túrahátizsákja. Attól sem kell tartani, hogy csupán egy személyes monológokat olvasna az ember. Egész olvasás alatt azon szurkoltam, hogy végre találkozzon emberekkel az úton, és minden egyes oldallal úgy éreztem én is segítek neki a célja elérésben. Szinte én is ott lépkedtem az elképesztő tájon. Féltem a medvéktől és a pumáktól, és a sötéttől. Csak én vele ellentétben, ezt a kényelmes ágyamból életem át. 

20150426_134914_Richtone(HDR)

“Valójában szabad szellemnek születtem, csak épp sosem volt annyi vér a pucámban, hogy merjek is szabad lenni.”

A nyelvezete nem nehézkes, de nem is irodalmi léptékű, inkább naplószerű, de éppen ettől tud annyira közel kerülni az emberhez, hogy még hajnalban felébredve is a könyv után nyúltam, mert egyszerűen magával ragadott. Mind a külső, mind a belső utazása. Arra sarkalt, hogy magam is számot vethessek a saját életemmel. Nem tudom  mennyire hű a történet a valósághoz, bizonyos helyeken a történetiség megtartása miatt el tudok képzelni kisebb ferdítéseket is, de ez azon nem változtat, hogy tökéletesen adagolt és pont a legjobb helyeken kendőzetlen, útkeresés témájú könyvet vehetünk a kezünkbe. 

Cheryl útja maga az újjászületés szimbóluma. Ahogy a régi történetekben is, amikor a főhős alászáll a pokolba, vagy átmegy a túlvilágra, valami hasonló történik. Végül már nem az az ember fog visszatérni, aki elkezdte az  útját, hanem egy teljesen más lélek. És Cherylnek erre méltán szüksége volt. A könyv brutálisan őszinte ezekről az időkről. Ha ennél többet tudnánk életének viszontagságairól, már kellemetlenül éreznénk magunkat. De pont ennyi elég is. Ezzel igazán kemény példával szolgálhat azoknak, akik hasonló cipőben járnak, és el akarnak veszni a saját életükben. Azt üzeni, hogy bármilyen nehéz, és bármennyire őrültségnek is tűnik, legyen egy utolsó józan döntésünk, és mentsük meg magunkat.