az utolsó percekben.

az utolsó percekben.

Lelked itt van lelkemben,
szíved itt dobban szívemben.
Cigid füstjét te kifújod, én beszívom,
a megmaradt csikket te kidobod,
én megtartom.

 

https://weheartit.com

Kedvesem!

Amikor elkellett jönnöm, magam mögött hagyva egész családom, meg se fordult fejemben, hogy talán sose lesz már alkalmam visszatérni hozzátok. S a tudat, hogy úgy vittek el, hogy még magamhoz se tudtalak ölelni utoljára, megemészt legbelül. Pedig annyira elszerettem volna mondani neked még egyszer, hogy mennyire is szeretlek, s mennyire fogsz hiányozni. De minden olyan váratlanul történt, olyan hamar egy idegen országban találtam magam, hogy kénytelen vagyok egy kézirat formájában még egyszer, utoljára hozzád szólni. Bízom benne, hogy egyszer hozzád kerül eme írásom, s nem semmisül meg ebben a kegyetlen világban.

Egy olyan helyen vagyok, ami képtelenség leírni. Először minden jó volt, de aztán hadifogságba kerültem pár társammal, s bármennyire is csak az tartja bennem a lelket, hogy te otthon vársz engemet, kénytelen vagyok elfogadni a tényt, hogy már nem térek vissza hozzád. Minden olyan kegyetlen és hideg itt, ordításokra riadunk fel az éjszaka közepén, s minden egyes pillanatban azért imádkozunk, hogy ne jöjjenek el értünk is. S még itt is, ebben a pokolban, csakis te jársz a fejemben. Ölelésed és csókod íze. S annyira, de annyira szeretnék kiszabadulni innen, s hazatérni karjaid közé.

Szeretlek. Imádom felcsengő nevetésed, ízletes főztödet, s csak csodálni tudom, hogy egy olyan apró nő, mint te, ennyit tud dolgozni. Tudom, hogy most minden teher rád zúdult, te azt is tudom, hogy nagyon ügyesen megoldasz mindent. Én meg nem is lehetnék büszkébb rád! 

Kedvesem, imádkozz értem. Én is azt teszem. Minden egyes áldott perceben azt kérem, hogy viszont láthassalak. Egy nap megszabadulok innen, s ismét a tied leszek. S míg a halál el nem választ, a lehető legboldogabbak leszünk. Szíved alatt hordozod gyerekünk, s én nem lehetek ott melletted a nehéz pillanatokban. Annyira sajnálom! De visszatérek még egy nap hozzád! Ígérem!

Tarts ki, míg visszatérek hozzád. Én is kitartok.

Örökké a tied,

János.

 

Dédnagyapám levele dédnagyanyámnak. Katonaként részt vette a háborúban, ahol hadi fogságba esett. Ez volt utolsó levele, több nem érkezett. Pedig még írt, csak azok valahol elkallódtak a nagyvilágban. Azonban betartotta ígéretét, s végül hazatért. Együtt élték le életünket, s neveltek fel négy egészséges gyereket. Sajnos dédnagyapám nincsen már közöttünk, emlékét már csak dédnagyanyám őrzi, s meséli, hogy milyen ember is volt Ő.

A levelekből megtanultam azt, hogy az igazi szerelemnek nincsen akadálya. Nem számít neki távolság, körülmények, mindig kitart. Éltet, erőt ad, s szebbé teszi a nehéz pillanatokat. Ilyen az igaz szerelem!

 

Kiemelt kép: https://theimaginativeconservative.org

Szerző:

Lovász Szilárd
"Olyan sokan vagyunk, akiknek együtt kell élniük azzal, amit tettünk, és amit nem tettünk meg (...). A dolgokat, amelyek nem jól sültek el, azokat a dolgokat, amelyek frankónak tűntek akkor, mert nem láthattuk előre a jövőt. Bárcsak láthattuk volna a következmények végtelen fonalát, amelyeket legkisebb cselekedeteink eredményeztek! De addig nem tudtuk meg, míg a tudás már haszontalanná nem vált." /John Green/

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás