Azt, aki most vagyok, nagy százalékban az elolvasott könyveknek köszönhetem – interjú Alan Dave Darel íróval

Azt, aki most vagyok, nagy százalékban az elolvasott könyveknek köszönhetem – interjú Alan Dave Darel íróval

Múlt héten olvashattátok A Rothadó Hold fiai című fantasy regényről szóló ajánlómat. A könyv tavaly látott napvilágot a Kalliopé Kiadó gondozásában, ennek kapcsán kerestem fel a szerzőt, aki szívesen válaszolt a kérdéseimre. Mától ti is a részesévé válhattok Alan Dave Darel világának! Fogadjátok szeretettel az elsőkönyves, fiatal magyar íróval készített interjúmat, amelyben közelebbről megismerhetitek őt, beszámol arról, hogyan lett az ötletből könyv, valamint mesél jövőbeli terveiről is. 

 

Mesélj kicsit magadról! Kicsoda az Alan Dave Darel?

Alan Dave Darel egy író. Legalábbis az szeretne lenni.

Huszonhat éves vagyok, egészen fiatal korom óta történeteket kreálok, eleinte a fióknak, aztán később úgy döntöttem, megpróbálom rendesen. Színésznek tanultam az érettségi után, a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakiskola színészképzését végeztem el, noha sosem volt a színészet komoly cél. Ez alatt döntöttem el, hogy komolyra fordítom írói törekvéseimet. Rengeteget tanultam az emberekről, a karakterekről a színészetben, a legtöbb dolognak hasznát látom az írásban is.

Ezalatt elvégeztem a Pécsi Tudományegyetemet is magyar szakon, előbb az alapot, aztán a mestert is, ami megint sok támpontot adott, hogy, hogyan is kellene nekiállnom az írásnak.

Az irodalom, az olvasás a legfontosabb dolgok közé tartozik. Hiszem, ha többet olvasnánk, több jó ember lenne én is úgy érzem, hogy azt, aki most vagyok, nagy százalékban az elolvasott könyveknek köszönhetem.

Mivel foglalkozol, amikor éppen nem írsz?

Sportot oktatok. Úszást és dzsúdót. Nyáron fejeztem be az egyetemet, azóta kicsit több szabadidőm van, de ez nem baj, tudok foglalkozni a következő könyvemmel.

Mikor kezdtél írni és hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?

Ez egy nehéz kérdés. Illetve, ha nem is nehéz, több helyes válasz van. Ha szigorúan nézem, kiskamasz korom óta írok. Akkor kezdtem el megteremteni az első történetemet, és amiket akkor kitaláltam, a mai napig szerves részét alkotják a világnak, melyben a következő regényem játszódik.

Ötlet az sosem jött. Mindig mesélő alkat voltam. Mindig minden köré történetet gyártottam. Még csak első osztályos voltam, mikor anyukám kapott tőlem egy mai napig féltve őrzött mesét, mely az Ördög és a fiú címet viseli. Nyilván ezt nem adnám ki. Ez neki érték. De innen folytatólagosan következtek az egyre komolyabb karakterek és történetek. Nem emlékszem olyanra, amikor elhatároztam, hogy könyvet írok. Csak arra, amikor elhatároztam, hogy kiadom. Ekkor kezdtem el írni A Rothadó Hold fiait. Négy és fél évvel ezelőtt. A történet már készen volt. Csak le kellett írnom.

Mesélj a művészetedről! Mit jelent számodra az alkotás?

Az irodalom – legalábbis én így élem meg – kétirányú. Egyrészt engem rengeteg dolog foglalkoztat. Minden érdekel, ami a világban van. Éppoly szívesen beszélgetek elméleti fizikáról, nyilván a saját szűkös ismereteimen belül, mint történelemről, vagy pszichológiáról. Az irodalom azért jó, mert akármiről írhatok és ezeknek utána is kell olvasnom, így megállás nélkül bővítenem kell a tudásomat, sokszor olyan problémákkal kapcsolatban, amiről a könyvet olvasva, nem is gondolná az ember, hogy milyen háttértudást igényel. A legjobban mégis az emberi természet érdekel és ez az, ami az írásban a legfontosabb. A jó könyv, mondanám, hogy szerintem, de kevesen vannak, akik nem így gondolják, a jól kidolgozott karaktereken, a hiteles motivációkon múlik.

A másik irány a tanítás. Hitem szerint az ember többet tanulhat néhány jó könyvből, mint a középiskolában, akármelyik órán. Nem azért, mert hasznosabb tudás van, teszem azt A Gyűrűk Urában, mint egy földrajz órán, csupán sokkal könnyebben beépül az ember személyiségébe. Öntudatlanabbul, szórakoztatóbban és szerintem mélyebben alakítja egy könyv egy ember lelki fejlődését, mint akármi más. Mit ne mondjak, gyarló az ember, az, hogy a történeteim esetleg segíthetnek a fiataloknak, vagy akár az idősebbeknek jobb emberré válni, simogatja a hiúságomat.

Hogyan született meg A Rothadó Hold fiainak ötlete? Mi inspirált a regény megírása során?

Erre pontosan emlékszem, tizenhét éves voltam és az akkori barátnőmmel sétáltunk a dunaparton, aki nagy fantasy rajongó volt. Egy történetet mesélt, amit olvasott, így utólag visszagondolva talán az Éhezők viadala lehetett, vagy valami ahhoz hasonló történet, versengős, gyilkolászós. Tetszett. Akkor már voltak történetkezdeményeim. Le is írtam őket, füzetbe, kézzel. Ezeket ma már nem vállalom. Ekkor jutott eszembe, hogy olyan történetet szeretnék írni, ahol a főszereplő nem jó. Érdekelt, hogy meddig tud az ember azonosulni a főszereplővel, mi az a pont, amikor azt mondja, hogy na ne, ezt már ne, nem vagyok hajlandó tovább neki drukkolni. Főleg akkor izgalmas ez a kérdés, ha az elején még szimpatikus volt. A Rothadó Hold fiai a rothadásról szól. Az emberi lélek rothadásáról. És az olvasóról, aki ezt reményeim szerint próbálja hárítani amíg lehet, mígnem rájön, hogy nem lehet. Az eredeti koncepcióban nem is lett volna ennek feloldása. Abban maradt volna a regény, hogy szörnyeteggé válnak, de idővel beláttam, hogy szeretném, ha nem utálnának meg az olvasók már az első regényemnél. Így került bele Haragvó Villám lelki torzulása után a felemelkedése is, mely ugyan szentté nem teszi, de ad az olvasónak egy kapaszkodót, amiért még a történettel és a hősökkel maradhat.

Hogyan lett az ötletből kész könyv?

Leginkább úgy, hogy megírtam. Persze nem ilyen egyszerű a dolog. Az első három év, a dunaparttól az első betű leütéséig egy ötlet elburjánzása volt, ahogy ez a gonosz gondolat, addig rágta az agyamat, míg meg nem született A Rothadó Hold fiainak a hatvan százaléka. Az eleje, a vége, a fő fordulatok, a fontosabb események, szereplők, mígnem úgy éreztem, ez elég jó ahhoz, hogy leírjam. Befejeztem a színészképzést, felszabadult a naptáram, gyakorlatilag az íráson kívül nem volt dolgom, csak az egyetem, amit levelezőn csináltam. Két év alatt írtam meg a kéziratot, utána elküldtem szakembereknek véleményezésre. Szerencsére akadt egy nagyon segítőkész fantasy szerző, aki reagált a kérésemre és adott pár tanácsot, illetve biztatott, hogy fejlesszem magam és ne adjam fel, mert jó úton járok. Ekkor elvégeztem egy író-tanfolyamot és az ott tanultak függvényében átdolgoztam a történetet. Meghúztam a kétharmadára, kivettem belőle a fölösleges dolgokat, akadt bőven. Utána kezdődött a kiadás. Szerkesztő, lektor, korrektor, mindenki átnézte, mindenki ellátott tanácsokkal, volt amit elfogadtam, volt amit nem. Hosszú és izzasztó munka volt, de én minden pillanatát élveztem. És a végén, mintha gyerekem született volna.

Csak a fantasy zsánere vonz, vagy más területen is kipróbálnád magad?

Egyáltalán nem csak a fantasy vonz. Szeretem a fantasyt, mert szerintem egy nagyon hálás műfaj. Én magam is szeretem, de ami még fontosabb, az olvasók is szeretik. Talán a legnépszerűbb műfaj, így könnyű vele megfogni az embereket, illetve közeli rokona a mesének és a mitológiáknak, amik pont annak az emberségességre tanításnak az élharcosai, amit korábban már részleteztem.

Ettől függetlenül nagyon érdekelnek más műfajok. Írtam verseket, tény, hogy ezek közül, ha kettő van olyan, amire nem mondanám, hogy gusztustalanul rossz. De ezeket úgyis inkább magamnak írom. Érdekel a szépirodalom. Gondolkodtam egy novellásköteten, egy-két novellát meg is írtam, talán egyszer lesz belőle valami.

Ami viszont igazán érdekel még, az a forgatókönyvírás. Van is egy westerndráma forgatókönyv a fiókomban, nem titkolt vágyam, hogy egyszer lesz akkora nevem, hogy egy ilyen Magyarországon nem túl elismert műfajt is eljuttassak valahová. Igazán büszke vagyok rá, szerintem lenne sikere, de egyelőre nem mertem vele próbálkozni.

Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképednek tekintesz?

Rengeteg ilyen művész van. Az én szememben a szövegírás királyai Quentin Tarantino és Martin McDonagh. A filmjeik, a drámáik utánozhatatlan élményt nyújtanak. Mindkettőnek nagyon erőteljes fekete humora van, szerintem nem könnyű megérteni, de pont ettől emelkedik ki a tömegből. A feszültségek, amiket generálnak hibátlanok és a karaktereik is mindig lenyűgöznek.

Fantasyban természetesen Tolkien, akire leginkább fel lehet nézni, de J. K. Rowling munkássága sem hagy kivetnivalót maga után. Nem véletlenül ők a legolvasottabbak. A minőség sokszor kifizetődő. Remélem egyszer sikerül a nyomdokaikba lépnem.

Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta az írással foglalkozol?

Természetesen A Rothadó Hold fiai. Örülök, hogy sikerült befejezni, hogy végre letettem valamit az asztalra, már nem tartozom az „írogatók” közé. És elégedett is lehetek vele. Egyelőre nagyon pozitív visszajelzések érkeznek.

Mi inspirál, vagy motivál a mindennapokban?

Lehet, ez kicsit csúnyán hangzik, de a hiúságom. Nevezhetjük maximalizmusnak is, de szerintem nem az. Nem érzem magam maximalistának. Hiúnak sokkal inkább. Úgy vagyok vele, ha valamihez adom a nevem, még ha az a név, az Alan DaveDarel is, akkor az legyen jó. Szeretem, ha elismerik a munkámat. És ez nem csak az írásban van így. Mindenben, amit közelállónak érzek magamhoz. Az úszásoktatásban, a judóban, a barátaimmal, párommal való kapcsolatban, igyekszem mindent megtenni, mert jól esik a tudat, hogy elismerik a munkámat, hogy megbízhatónak tartanak.

Mi az, ami boldoggá tesz?

Én azt gondolom, hogy a boldogság hozzáállás kérdése. Engem minden boldoggá tesz. Minden, amit csinálok. Ugyanígy persze lehetnék szomorú is, ha nagyon akarnék, találnék bőven okot a szenvedésre, de a szenvedés, sokkal ellentétben, engem csak idegesít, nem tesz elégedetté, sem boldoggá. Boldoggá tesz a munkám, a könyvem, a családom, a barátaim, a jó idő, így belegondolva én nagyon boldog vagyok. És ezt minden nap tudatosítom magammal, hogy így is maradjon.

Mik a további céljaid ezen a téren? Van újabb regényötlet?

Nem regényötletem van, hanem regénysorozat ötletem. Egyből hat regény, és még néhány kiegészítő könyv, ha esetleg többeket érdekelne. Egy klasszikusabb fantasy, új világ, új lények, még az állatok is újak. Minden új. Egy-két ismert fantasy sémát használok majd persze, de azokat is igyekszem átformálni kicsit. Nagyon kíváncsi vagyok, mi sül ki belőle. Nagy munka lesz, megközelítőleg hatezer évnyi világtörténelmet kell megírnom percről percre, mielőtt nekiállok ezekben történeteket alkotni. De muszáj. Nem szeretnék olyat írni, amilyen már van és ez nem könnyű feladat. A Rothadó Hold fiaival sikerült, nem szeretném lejjebb adni.

 

Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre! További sok sikert a pályán!

Ha felkeltette az érdeklődéseteket az interjú, a szerzőt és regényét itt érhetitek el:

 

honlap

a könyv facebook oldala

a szerző facebook oldala

és a könyvesboltokban

 

 

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás