Anya, nő, ember- interjú a Vasladyvel

Anya, nő, ember- interjú a Vasladyvel

Két héttel ezelőtt olvashattátok a Vasladyről szóló cikkemet az oldalon, amiben azt próbáltam megfogalmazni, hogy én hogyan látom őt. Most viszont azt tudhatjátok meg, hogy valójában ki is bújik meg a sorok mögött. Lássuk hát a Vaslady-t. 
tumblr_n0cdaroBcY1qzhl9eo1_500

tumblr.com

– Honnan jött a blog címe?

A becenevem ez, a Vaslady. Az egyik előző munkahelyemen neveztek el így a kollégák. Eredetileg ferrogirl voltam, de aztán ahogy teltek az évek a nevem is velem “öregedett”. Előkelőbb lett, higgadtabb, megfontoltabb, olyan “Lady”-s. Nem vagyok kemény, sem férfias jelenség, mint Margaret Thatcher volt-de mégis van bennem valami olyan igazi “Vaslady”-s. Van saját véleményem a világ dolgairól, és nem szégyellem azt hangoztatni. Sok évig dolgoztam ezzel a névvel, és a kollégáim tudták, hogy nálam nincs kecmec. Követelek, de mellette szeretek is. Nagyon tudok szeretni és megbecsülni. Megtanultam. Nem volt könnyű. Nem is hittem volna, hogy az életben talán ez a legnehezebb dolog. De tanulható. Talán ezért is volt a másik becenevem, vagy kedves gúnynevem “Anya”. Mindenki második anyukája voltam, vagyok a mai napig. Ne tévesszen meg senkit, nem csak anya vagyok. Ízig vérig nő. Egyszerűen imádom és megélem a nőiségem minden pillanatát, a női lét örömeit, bánatait, és arra tanítok minden nőt, hogy ők is tegyék ugyanezt! Napló? Hm…Mindig is írtam. Gyerekkorom óta. Amióta megtanultam írni az első betűket. Sztorikat, esszéket, szösszeneteket, verseket. Publikáltam céges újságba, ide-oda. De nekem ez szórakozás, semmi más.

– Mi alapján választod ki az idézeteket?

Most mondhatnám, hogy az aktuális lelkiállapotom adja az ihletet-de ez csak részben lenne igaz. Azt hiszem tudom, mi érdekli, foglalkoztatja az embereket, miről szeretnek szívesen olvasni, és próbálok nekik szerezni kellemes vagy elgondolkodtató perceket. Néha kellemetlent. Mert van az úgy, hogy nem vesszük észre magunkat. És egy írásból vagy idézetből talán rádöbbenünk-atyaég, ez talán rólam vagy nekem szól? Sokan gondolják, hogy az idézetek vagy írások a saját életemről szólnak. De ez nagy részben nem így van, inkább a másokéról szól. Persze néha merítek saját élményforrásból is, de ez természetes.

 – Hogyan született meg az oldal?

Egy napon azt gondoltam, nem csak a mások oldalait szeretném olvasni-ilyet én is tudok. Sok barátom, ismerősöm, akik ismernek és tudták hogy írogatok, elkezdtek biztatni, hogy ne csak a privát oldalamra írjak a mindennapjaimról, szeretnének többet olvasni tőlem, még több vicceset, még több elgondolkodtatót. Tudtomra hozták, hogy szükségük van rám a mindennapjaikban, szeretik a vicceimet, szófordulataimat, bátorító vagy épp feddő írásaimat, ők inspiráltak az oldal megnyitásában. Azt éreztem, szükség van rám-és ennél nincs csodálatosabb érzés a világon.

– Rengeteg inspirációs bejegyzést láthatunk nálad. Miért fontosak számodra az ilyen jellegű posztok?

Rengeteg visszajelzést kaptam, kapok olvasóktól, amiben azt írják, hogy szükségük van az írásaimra. Erőt ad nekik a mindennapokhoz, vagy épp a nehéz helyzetekben. Az élet csodálatos ajándék, de olykor nem könnyű, mindannyiunknak vannak nehéz pillanatai. Szomorúságainkat, bánatunkat vagy épp örömünket szeretjük megosztani másokkal, de ez ugyanígy érvényes félelmeinkre vagy bizonytalanságainkra is. Ha tanácstalanok vagyunk, megnyugvást ad, ha kiönthetjük valakinek a szívünket. Tanácsot sosem adok, de meghallgatok mindenkit, és el tudom mondani a saját élettapasztalataimat a témával kapcsolatban, már az is nagy segítség sokszor másoknak. Szomorú és egyben megdöbbentő, hogy mennyi értékes, csodálatos ember él magányosan. És szinte ugyanennyien élnek szerencsétlenül alakult élethelyzetekben-segítségre, jó szóra vágyva. Annyi jó és értékes ember van a Világon, hogy sokan észre sem veszik, elvannak a saját kis világukban, és nem nyitják ki a szívüket a szeretetre. Nagyon nagy kár.

tumblr_n8c76ywASw1tr9u2ao1_500

tumblr.com

 

 – Mit csinálsz szabadidődben, ha éppen nem Vaslady vagy?

Egyetlen szóval el tudom mondani: CSALÁD. Így, csupa nagy betűvel. Nagyon fontosak nekem. Féltve őrzöm a privát szférámat, amikor “privátolok” akkor nincs telefon, kizárok minden zavaró tényezőt, hogy csak velük, nekik legyek. Volt ez másképp is. Megtanultam, hogy nincs az a pénz. Nincs semmi ami fontosabb. És vannak sokan fontosak..Gyerek, férj, szülők, barátok, kutyák, macska, zizi, bambi, lökdmegkecske-minden, mint a búcsúban. Én sosem unatkozom. Szeretek főzni, rajzolok (porkétával), a kutyák rengetek mozgást, törődést igényelnek, nincs időm semmittenni. Pedig néha nagyon szeretném…

– Mi az a három szó, amivel legjobban leírható a személyiséged?

Boldog. Bolond. Csupaszív.

– A bejegyzéseidben gyakran emlegeted a nagymamádat. Mit jelent ő számodra?

Sajnos egyik nagyszülőm sem él már. De a a “Vaslady nagyika” valóságos személy volt. Rendkívül jó beszólásai voltak, és igazi vagány volt. Persze a naplóbéli mamika szépen fel van tupírozva (remélem nem döntöm le senki álmait ezzel a porba) de az alap ötletet egy igazi mindig jókedvű nagyika adta. Sokan szeretik, tudom a visszajelzésekből-én is imádom, a kedvencem ez a “sorozat”.

– Mik a terveid a jövőre nézve a szupertitkos naplóval?

Folytatni. Amíg bírom. Ameddig érdekli az olvasókat. Ha megunnak, abbahagyom. Azt mondják, a csúcson kell…. Jó lenne könyvet írni. Annyi mondanivalóm van, hogy szinte szétfeszít. Annyira szeretném elmondani a nőknek és a kedves férfiaknak, hogy hogyan. És hogyan ne. Hogy ezt én hogy éltem meg. Hogy nevessenek. Szívből. Vagy épp sírjanak, ha olyan részhez érnek. Egyenlőre időhiányban szenvedek. Persze lehet, hogy ez csak kifogás. Manapság nem divat olvasni. Lehet, hogy nagy bukás lenne, és azért a félelem a kudarcélménytől engem is visszafog. De amikor azt a levelet kaptam az egyik kedves olvasó hölgytől, hogy bejárta a környékükön az összes könyvesboltot, mert a barátnőjének szerette volna megvenni a születésnapjára a naplómat, és teljesen kiakadt, hogy milyen vacak boltok ezek, hogy még csak nem is hallottak róla…na akkor elgondolkodom, hogy csak meg kellene írni azt a naplót…lapozható verzióban. Botrányosan jó lenne. Érzem.

Nagyon szépen köszönöm a válaszokat a Vasladynek. További szép és zajos sikereket kívánok neki a Magazin nevében!

Szerző:

Csendből vagyok és átbeszélgetett éjszakákból. Sok-sok szeretetből, és még több bizalomból. Néha azért önbizalomhiány és félelem barátaim is felbukkannak, de törekszem rá, hogy egy általam irányított diktatúrában éljünk. Nem mindig sikerül persze, de hát van nekem élénk fantáziám, fehér papírom, na meg tintával teli tollam. Ezért írok ide is. Magamról, rólunk, nektek, hozzátok. Néha talán sok banális okfejtést, de mindig csak azt, amit a szívem mondani szeretne. A világon keresztül próbálom megérteni önmagamat, de néha elkap egy gyorsan jövő orkán. Azért persze mindig újra megpróbálom, hiszen ez tesz igazán boldoggá.