Bandi Farkas kertészkedik

Bandi Farkas kertészkedik

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen és azon túl, a kerekerdő közepén élt a három kismalac, Bandi a farkas, Jojó a tündér és az erdő többi lakója. Bandi a farkas, akit mindenki gonosznak gondolt és félt tőle, nagy elhatározásra jutott. Hosszú gondolkodás után úgy határozott, ő bizony kertészkedni fog. Bár a kertje pici volt, nekifogott. Titokban akarta tartani, csakhogy minden lakónak a fülébe jutott, a gonosznak vélt farkas kertészkedésbe fogott!
Tanakodtak a többiek, meg kellene lesni a farkas komát. Senki sem mert elindulni, hiszen mi lesz akkor, ha megeszi őket? Nyuszika volt köztük a legbátrabb, s kiállt eléjük.
– Kedves barátaim! Gyertek és kövessetek! Ne féljetek, menjük és lessük meg a farkast. 
Így is történt. Az erdő lakói nyuszikát követve, bátorságot merítve útnak indultak Bandi farkas házához. Ahogy mentek, mendegéltek, útjuk során elértek a három kismalachoz. Épp kint ültek a házuk előtt pihenni. Meglátták a sokadalmat, és kérdezték őket merre mennek, hiszen fogalmuk sem volt, mit is eszelt ki Bandi.

– Hát ti meg merre mentek? 
– Megyünk meglesni Bandi farkast- válaszolta nyuszika.
– Farkast? S miért? 
–Nem hallottátok? Kertészkedik. 
–A farkas? Ugyan már! Nem hisszük mi azt!
–Nem? Gyertek velünk! 
–Mi ugyan nem. Gonosz az. Félünk tőle. 
Így történt, hogy a többi lakó a malacok nélkül folytatta az útját.

Bandi farkas épp veteményezett, mikor a társaság megérkezett. Csodálkozva nézte őket, mit keresnek erre. Nem is sejtette, kinevetni érkeztek. 
–Kedves barátaim! De jó hogy jöttök! Nézzétek! Veteményezem!
Nem állták meg szó nélkül, s kinevették őt.
–Haha! Még hogy te kertészkedsz? Gyümölcsöt, zöldséget és fát nevelsz?

Nevetve ott hagyták a farkast. Senki sem hitt neki, hogy az ordas képes lesz majd növékenyet gondozni.
Nagyon elszontyolodott farkas koma, fejét lehajtva sírdogált. Azt gondolta magában, megmutatom én nektek, mire vagyok képes!

Arra szállt éppen Jojó, az erdő tündére. Meglátta az orrát lógató farkast, s leszállt hozzája. 

–Kedves farkas barátom, miért lógatod az orrod?
–Jaj, Jojó, ne is kérdezd! Arra az elhatározásra jutottam, kertészkedni fogok. Titokban akartam tartani, de a többi erdőlakó tudtára jutott. Itt voltak, s kinevettek. Bár segítene valaki..
–Ne búsulj egyetlen barátom. Tudom, neked nagyon jó szíved van, majd én segítek. 

Így történt Jojó segített az elkeseredett farkason. Hetek múlva rengeteg zöldség, gyümölcs termett a pici kertbe.

–Jojó! Nem tudom, hogy köszönjem meg a segítségedet. Annyi termett, hogy télire elrakva is rengeteg megmarad belőle. Hát a többivel mit csináljak?
–Azt rád bízom! – s már ott sem volt. 
Bandi gondolkodni kezdett és eszébe jutott a három kismalac, akik az erdő közepén laktak. 
–Biztos örülni fognak a sok gyümölcsnek. 
Felpakolt, s leindult hozzájuk.

Bekopogott.
–Ki az? – kérdezték egyszerre.
–Én vagyok az, Bandi a farkas. Gyümölcsöt hoztam, kérlek, fogadjátok el tőlem! Sok termett, s nem tudom már eltenni télire.
–Még mit nem! Hallottunk ám sok mindent rólad! Ravasz vagy és gonosz! Menj innen!

A farkas ismét elkullogott és a szobájában sírdogált. Napok teltek el így, míg egyszer látogatót kapott. Jojó volt az, a tündér. 
–Miért búsulsz ismét farkas koma?
–Jaj, Jojó ne is mondd! Tudod mennyi minden termett, meg szerettem volna osztani a malacokkal, de elküldtek! Mondd, mit tegyek?
–Várj! Hadd gondolkodjam! Már meg is van! Hívj meg mindenkit vacsorára. Majd én segítek, elrepítem a híreket!
–Úgy is kételkedve fogadják!

A tündér azonban bólintott s már ott sem volt.
A többi állatot a malacokkal együtt az erdő közepén találta. Érkezését örömmel fogadták.
–Kedves barátaim. Örülök, hogy megtaláltalak titeket. Kéréssel fordulok hozzátok.
Nagy figyelemmel hallgatták őt.
–Tudom, hogy kinevettétek a farkast, s azt is tudom, a malacok elutasították őt. Nagy hibát követtetek el!
Most a többi állat állt lehajtott fejjel.
– Ő barátságot akart kötni veletek, nem kell félnetek tőle, nem fog bántani egyikötöket sem.
–Mi azt hittük viccel, ezért kinevettük ki őt.
–Mi pedig azt hittük, bántani akar minket.
–Pedig egyik sem volt igaz! Ezennel meghív benneteket vacsorára. Egyetek vele egy asztalnál, abból, ami a terméséből megmaradt.

Így történt, hogy az erdő lakói a tündérre hallgatva este elmentek a farkashoz, aki odaadással, jó szívvel készített vacsorával várt mindenkit. Azóta is örök barátságban élnek egymás mellett az erdő lakói és Bandi, a jószívű farkas. 

kiemelt kép: pixabay

Szerző:

Márton Éva vagyok. E. M. Miller név alatt alkotom az írásaimat. Már alsós korom óta foglalkozom az írással, de komolyabban 2012 óta. Folyamatosan részt veszek a különböző irodalmi pályázatokon, megjelent pár anekdotám is. 2015 novemberében úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom a blogolással is, így 2015 Szilveszterén landítottam az első történetemet: a Ködön túlt, mely nyert két blogdíjat is. Aztán folyamatosan születtem meg az írásaim, főirányvonalam a misztikus és a sci-fi történetek. 2016-ban jelöltek Láthatatlan angyal díjra, melyet 2017. február 14-én közönség díjazottként el is nyertem. Az Örökség című írásommal nyertem, mely megjelent 2018. augusztus 21-én a Colorcom Kiadó gondozásában.