Beérett a harag gyümölcse!
Kígyók hányták az epét,
Rádborult a tajték zöldje!
Tükörszoba rejteke,mágusoknak lett a földje!
Elfulladt tüzek morognak,
Sikoltva roppan a láng,
Billyogozva,villog a lélek,véres izzó tönk a szív,
És mikor a végére értek,
Már nem marad más,mint a kín..
Üres szobád bambán bámul,
Éji órán figyel a szív,
Te tudod,a holnap már nem hoz semmit,
És riadtan csak azt várod,hogy mikor pattan el a szíj!
Mely oly sokáig fogta némán,lelkednek vad farkasát,
Ki most utat törvén,üvölti az éjben,a szabadság vad himnuszát!
Írta: Nagy László
Kiemelt kép: https://www.pexels.com