Amikor megérkezett postán a kötet izgatottan téptem fel a borítékot, hogy milyen is lesz teljes valójában A könyv ami engem is elvisz a Holdra. Igen. Így nagy betűvel. A könyv.
Miután megtaláltuk egymást Öcsivel a vele készült interjúnak is nekiestem. Ő meg a fantáziámnak és próbára tette, hogy tudom majd szavakba önteni ezt az utazást.
…hatni akarok az emberekre, érzelmet kiváltani bennük vagy belőlük – interjú Belányi Józseffel
Nem is értem miért döntött úgy ez a verses kötet, hogy kimarad eddig az életemből és nem sétál csak úgy be egy napon. Végtére is panaszra semmi okom, mert így történt és hálás vagyok érte.
Hogy miért szavaztam meg magamban az imádnivalóan egyedi rangot a kötetnek?
- Mert a kötet Magyarország első közösségi kötete ( az Akkor lesz neked önálló köteted, ha ember lép a Holdra Facebook-oldal követői segítségével, Kecskés Viktória szerkesztésében született meg. )
- Mert a szerző minden eladott példány árából 10 forintot a Gyömrői Árvácskák Állatotthon javára ajánl fel.
(magáért beszél) - Mert hét különböző borítóval született meg és mindenki maga választhatja ki melyik birtokolhatja a polca erre kijelölt területét ( mindegyik valamiért magával ragad, nem olyan könnyű ám a választás)
Fellapozás, szaglászás, pörgetés. Igényes. A szó legszorosabb értelmében. Felépített. A QR-kódos megoldás során pedig csak levetettem magam az ágyra, hogy igenis most akarom magamba szívni ezt a költőt és azt a kreativitást, amivel átszőtte ezt a mindenséget. A képek számomra többé tették, mint, amit egy átlagos verseskötet az átlagon felüli tartalmával hitvány halandó szememnek optikailag nyújthat.
JÁRTAM A HOLDON
Sírom fölé két oroszlánt tettem,
hogy ne láthassák, mennyire félek.
És tavasszal mindent felégettem, hogy ne legyen semmi mással dolgom.
Rögtön tudtam, mikor felébredtem, hogy én már egyszer jártam a Holdon.
Egy verseskötetet nem lehet egy szuszra elolvasni és ennek a legjobban örültem a karácsonyi szanatóriumi időszak beköszöntével. Van időm megemészteni, újraolvasni, elmélázni azon ahogy formálja a sorokat, a hasonlatokat, hogy a világ legegyszerűbb dolgai, hogy tudnak egészen különlegessé válni és megelevenedni a szemem előtt. Majd apránként hagyom, hogy betörjenek a versek és az orromnál fogva vezessenek. Egyébként is az ember hangulata is hozzájárul nagyban ahhoz, hogyan is fogadja be azt a verset. Aztán mégis egy este lett belőle, de nem azért mert nem egy Háború és béke vastagságú könyvről beszélünk, hanem azért mert olyan kíváncsiságot korbácsolt fel bennem, amit úgy gondoltam nem csillapíthatok magamban. Bevezetett, leültetett, felpofozott, majd megölelt. Muszáj voltam végig olvasni. Azonnal.
Megfejeltem a csillagokat, fénysebességgel utaztam egy-két verse alatt. Olyan hétköznapi dolgokat önt olyan formába, amire csak egy költő képes. Elmúlást úgy leírni és megragadni, ahogy ő teszi számomra merő kémia volt. Az a kémia ami megérint és onnantól kezdve pezsegteti a vért. Mire is gondolok?
Felmosom majd utánad a gangot.
És mire szépen felszárad a harmat,
többé téged tán már én sem akarlak
Élet, halál, elmúlás, virágzás, őrület, kéj, szenvedély csak néhány érzés, ami virágot bont a kötetben, olyan módon borítja be a lapokat, amit nem tud az ember anélkül végig olvasni, hogy ne feküdne azon az ágyon pont úgy meztelenül, mint a versben az a lány, ne érezné azt a lüktetést, ami betűkben folyva kering végig a halántékon át. A könnyed és laza stílusa, ahogy “elbékávézunk” a városban, ahogy a bakancslistát szedjük darabokra, vagy az elveszett gyermeki énünket találjuk meg a homlokunk mögött. 4 soros versei éppúgy beletudtak égni az agyam bugyraiba, mint a hosszabb hangvételűek. Az Egy közelgő szakítás tarkójára című eszmefuttatása, pedig szó szerint leültetett a szoba közepére, minden mondanivalójával és minden átvitt gondolatával. Elindultam egy kézből, visszatértem hozzá, kitéptem magam belőle, majd könyörögve térdepeltem, nos mi előtt? Azt mindenki fejtse meg maga.
Ha te vagy a szótagszám, akkor én vagyok a líra.
De a bogaraimat nincs más, ki jobban bírja.
Minden neuronomban ott vagy, nem vagy idegen,
és veled osztozok a látó- s hallóidegen.
Csak ne dobj el magadtól, még ha meginogsz is,
legyen közös mindig, mindegyik szinapszis,
hisz veled veszne minden, mi fontos, mit féltek én.
Kérlek, ne hagyj el soha, logikus bal agyféltekém!
Szerintem manapság feloldódott a költészet fogalma. Hazudnék ha azt mondanám, számomra a költészetről kortárs művészek jutnak eszembe először. Örök szerelmese vagyok Szabó Lőrinc sorainak, vagy Csokonai Vitéz Mihály Lillához írt bájoló lágy trilláinak, de nem először tapasztalom, hogy hiba lenne mindannyiunknak elhaladni a kortárs művészek mellett. Pedig ezt tesszük, többször, mint gondolnánk.
Bízom benne, hogy ezzel az ízelítővel kedvet kaptatok az utazáshoz a Holdra. Ígérem nem fog fájni. Gyors lesz, varázslatos, kemény és mély nyomot hagyó, akárcsak egy csillag, amire jó felnézni.
A könyv bolti forgalomban nem kapható, megrendelhető a hold.colorcom.hu weboldalon, ahogy megsúgtam hét különböző borítóval.
