Bennem maradsz – nem kellesz.

Bennem maradsz – nem kellesz.

Rossz szögekkel felhintett reggel volt, a lány, akinek csodák laknak a szemeiben felémfordult és ..rámcsodálkozott, hogy milyen szépen írom a betűdet.
Persze ő azt nem sejtheti, hogy ez a tiéd. Neki ez csak egy..
Ő nem tudja, bárhová megyek és bármit cselekszem, az ujjaim önkéntelenül is mindig ezt simítják bele ..mindenbe.

Mindig, mindenbe.
És ez nem dicsérendő.
Ez gyakorlat.

Forrás: pinterest.com

Forrás: pinterest.com

Mint mikor kenyérszegésnél keresztet karcolunk fel a kenyércipók kérgére, hogy megszenteljük azt.
Hagyományom vagy, babonám.
Bélyegek körülöttem. Szalmaszál a számban.
Kiolthatatlan részem vagy. Fájsz. Gyomorégés.
Téged “csak” steril körülmények között, szikével kéne kimetszeni.
De én kaparom fel egyre a régi varrt, körmöm alatt apró piszkok, ideálfélhold, gyászkeret.
Hagyom, hogy elfertőződj.

Bennem ragadt szavakkal ülök megint, hátam a lemeszelt falhoz támasztom le.
Vajon mit fedtek le ennyi mésszel?
Arcom.
Forgatom a számban a megbéklyózott szavaimat, bilincsek csörögnek.
Én még nem merem kiköpni és rátaposni a port.
Téged okollak talán a saját lemeszelt falaimért is.
Régi fényeket hívok ilyenkor a szemembe, hitegetek vele, hogy létezem a bezártság ellenére is.

De lehet, hogy én nem akarok így létezni.
Lehet, hogy a falakat én fogom ledönteni. Magamnak és nem neked. Nem a te érdekedben. Nem mentelek fel többé.
Te lemeszelt vagy.
Porba köplek a hiányoddal együtt. Végeztem, nem kellesz.
Bennem maradsz – nem kellesz.

Szerző:

"Ha itt nem találsz, keress meg ott."