– Szia.
– Szia. Olyan régtől nem találkoztunk…
– Igen! nem ülünk be valahova? Annyi mesélnivalóm van…
– Dobj meg egy facebook üzenettel, most sietek…
– Oké?!
https://weheartit.com/
Nos, ez a beszélgetés velem történt az elmúlt héten. S ez nem is lenne olyan nagy gond, ha közben nem döbbentem volna rá arra, hogy milyen szomorú is lett a világ. Hiszen nincs időnk egymásra, folyton csak rohanunk, s egymással már csak az interneten kommunikálunk. Szinte már nem is emlékszem arra, hogy mikor ültem le utoljára valakivel egy kávézóban, hogy kibeszéljük magunkat. Pedig rengeteg szabad időm van. Csak olyan nehéz rávenni magam, hogy elhagyjam az otthonom kényelmét, s nekivágjak a városnak.
Régebben sokkal nagyobb hangsúlyt fektettem erre. arra, hogy a nagyon közeli barátaimmal, ha nem is naponta, de legalább kétnaponta találkozzak. Továbbá figyeltem arra is, hogy mindig éreztessem, mennyit is jelentenek nekem, mennyire szükségem van rájuk. Az utóbbi időben ez viszont megváltozott. időhiány miatt csak virtuálisan beszélünk, s rendszeresen elfelejtem elmondani, hogy mennyire is hiányoznak. Mintha már nem érezném szükségét annak, hogy kedves legyek velük. Ha ők se mondják, nekem miért kellene az lennem velük?
És itt jön a probléma. Mindannyian arra várunk, hogy valaki más tegye meg az első lépést. Mindig arra várunk, hogy valaki elsőnek írjon, hogy valaki hamarabb mondja, hogy szeretlek, valaki elsőnek adja be a felmérőt, majd sétáljon ki. Mi csak aztán tesszük meg. Mintha félnénk attól a bizonyos első lépéstől. Pedig nem is olyan nehéz megtenni. Csak mi azt a biztos pontot választjuk, hogy inkább várunk arra, hogy valaki más végezze el helyettünk a nehéz munkát.
http://perros.metro951.com
Ha benne vagytok, kiszeretnélek hívni titeket valamire. Nem lesz se nehéz, de nem lesz sem a legkönnyebb. Szeretném, ha az elkövetkező héten ti tennétek meg az első lépést. Ha nem is magatok miatt, valaki másért. Hiszen mindannyian tudjátok milyen érzés az első lépére várni. Könnyítsétek meg valaki életét azzal, hogy ti hozzátok meg az első döntést. Nem fogjátok megbánni. Nehéz lesz rászánni magatokat, de a végeredmény sokkal jobb lesz!
A következő hétig meg, mindenkinek sok szerencsét. Ne felejtsétek el, lépjetek elsőnek. Akár még ma!
Hamarosan jövök…
Kiemelt kép: https://giphy.com/
