Beteljesült kívánságok

Beteljesült kívánságok

Az egész történet januárban kezdődött. Mikor még nem igazán fogtam fel, hogy mi is történik körülöttem. A megszámámlálhatatlan mennyiségű veszteség ott lebegett egy fekete fájdalomként fölöttem. Bárhová mentem, bármit csináltam. Ekkor mutattam meg egy fotómat Vikinek, aki annyit mondott, hogy: de látod azokat a bubikat a képen? Ez valami nagyon jót jelent. Bár én kába voltam, és a külvilág felé túl közönyös, mégis valahogy belül ez egy kiinduló pontnak tűnt. 

DSCF4730

Aztán Viki megírta, hogy karácsonyra kapott egy könyvet, amit ugyan még nem olvasott, de mikor kinyitotta, az a fény gömböknél nyílt ki. 

Dr. Wayne W. Dyer – Beteljesült kívánságok

10424426_1506650536265094_1895256497_n-640x605

Persze sokan mondják, hogy ezek csak visszaverődések, meg a lencsén lévő por. Számomra egyébként ez a történeten nem változtat semmit. Megvettem a könyvet, és azóta rongyosra olvastam. Ott volt velem, mikor egyedül készültem utazni Ausztráliába, vagy mikor eldöntöttem, hogy akkor vágjunk bele a vízumba. Ott volt, mikor a párkapcsolatomat kellett megjavítani, kiszínezni, feltölteni. Ez a könyv egy valódi áldás az életemben. 

10522816_305277826310536_1707220545_n

Aztán ahogy jöttem haza Sydneyből, a reptéren volt egy darab Wayne Dyer másik könyvéből. Talán akkor kezdett el tudatosulni, hogy most tényleg valami csodásra találtam. Ez az ember egyszerűen feltölt. Elhiszem, hogy legyőzhetetlen vagyok, hogy nekem is csodás életem lehet, mert jogom van hozzá. 

10349810_1447309638843162_1394236196_n

Kicserélt és megmentett!

Amim van, azt mind neki köszönhetem. De persze tudom, hogy ahhoz, hogy a dolgok működésbe lendüljenek, nekem is tennem kellett. Dolgozni a régi beidegződéseimen. És ami a legfontosabb: a saját határaimat meg kellett tanulnom kitágítani. Amikor kezdtem visszaesni, akkor a neten néztem a videóit, és hatalmas meglepetésemre értettem az összes előadást. Mintha egyszerűen tudnom kellett volna. A magyar könyvek elfogytak, így kellett valami, ami fenntartja ezt a folyamatot bennem.

10610975_493453457423686_1301222639_n

Akkor már értettem, hogy valami megváltozott. Máshogy kezdtem el tekinteni a világra. Egy olyan hely lett, ahol a lehetőségek száma valóban végtelen. Nem kellett többé irigyelnem, hogy esetleg másoknak sokkal több jut. Tudtam, hogy úgyis másra vágyunk. 

Nyár vége volt, és azon kezdtem el gondolkozni, hogy nekem valóban példaképem-e Wayne Dyer? Vagy tényleg elmúlik majd ez is és más eszméket kutatok… talán egy év múlva már azt érzem, hogy ezek nem is érvényesek rám. Ekkor volt az, hogy Oravecz Nóri készült az Oprah show-ra

Mivel nekünk meg volt adva egy kisebb intervallum, amikorra az Amerikai utazásunkat terveztük (nagyjából október közepe)… Rákattintottam Wayne Dyer honlapján az events menüpontra. Persze az esélytelenek nyugalmával. És ekkor jött a döbbenet, hogy 2014-ben már csak 2 előadása lesz, mind a kettő októberben. Az első New Yorkban, ami bármennyire is csábító volt, anyagilag kivitelezhetetlennek tűnt. A második viszont Pasadena volt. Persze fogalmam sem volt, hogy ez mihez képest, és mennyire messze lehet. De mivel az időpont ideális volt, így fejben már nagyon koncentráltam. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy legnagyobb megdöbbenésemre 40 perc tömegközlekedéssel megközelíthető volt Los Angelesből. 

Mikor az utazási irodában azt mondták, hogy ez a kitérő, azért nem lenne olyan olcsó mulatság Las Vegasból, azért én belül teljes meggyőződéssel hittem, hogy lesz valamilyen megoldás. Csodák csodájára lett is. 

Aztán, ahogy a tündérmesékben lenni szokott, megszereztem a jegyet. Az már meg sem lepett, hogy a pasadena-i busz nagyjából a Konferencia Terem előtt tett le. 

Névtelenk

Egy hatalmas csoda volt, mikor ott vagy a világ másik végén és kikeresik a kis nyakpántos pass-t, amin a te neved szerepel. És mosolyognak, meg a kezedbe nyomnak egy szatyrot, I CAN DO IT felirattal, tele meglepetésekkel. 

fotó 1 (2)Egyetlen egy dolgot bánok csak. Volt egy belső kép, amikor készültem, mindig ez lebegett előttem. És ezen a képen a nézőtér közepén ültem. Viszont a valóságban, talán a hatalmas meglepetésemben, örömömben leültem szinte az első helyre, amit találtam. Ekkor történt az, hogy Wayne Dyer lejött az emberek közé, és kezet fogott mindenkivel, aki pont azon a helyen ült, ami a fejemben élt. 

Persze ez már csak hab lett volna a tortán, ugyanakkor egy hatalmas megerősítés lett bennem azzal kapcsolatban, hogy a belső hangunkra kell hallgatnunk. Mindig, kivétel nélkül!

unnamedMinden egy csoda volt. Az emberek, akikről eddig csak olvastam, mind ott voltak. De tényleg nehéz egy olyan érzésről írni, amit csak te tudsz, csak te értesz.

A te saját varázslatod!

fotó 2 (3)

Tiszta szívemből hálás vagyok mindenkinek, aki elindított ezen az úton. Azoknak, akik mellettem voltak. És azoknak is, akikre a távolból felnézhettem, mert valami hihetetlen módon élik az életüket.

A legnagyobb tanulság számomra az, hogy nem kell különlegesnek születnünk, hogy elérhessük az álmainkat. Mindannyian különlegesek vagyunk, és lehetőségünk van átélni, azt amire igazán vágyunk. Csak el kell hinnünk, hogy nekünk tényleg bármi sikerülhet!

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás