Betű a levesben

Betű a levesben

Kép: Weheartit

Kép: Weheartit

“Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban.”
/John Green-Csillagainkban a hiba/

Kimerte a levest, és belebámult a tányérba. Visszatartott lélegzettel figyelte magát a temérdek betűtészta között, ami békésen úszott a paradicsomlevesében. Látta a lányt, aki nagy álmokkal vette körbe magát, míg egy nap fel nem eszmélt arra a tényre, hogy közben valójában egyetlen egy dolgot felejtett el: Élni. Látta maga előtt a 2 évvel ezelőtti énjét, aki  4 nap alatt megtalálta és el is veszítette szerelmét. Látta az elmúlt valóságot, a sok kiszakadt könnyet, a magányos éjjeleket, de aztán meglátott valami mást is. Egy “R” betű tűnt fel a tányér szélén. Alig lehetett kivenni a sok más karakter között, de ott volt. Elmosolyodott hirtelen, hisz nem hitt a véletlenekben. Úgy vélte, hogy az a bizonyos sors irányítja az életét. Teljesen meg volt róla győződve, hogy  van egy hatalmas erő, ami nem hagyja el őt soha és ettől a ténytől néhanapján meg is tudott nyugodni egy kis időre. Úgy tekintett a sorsára, mint egy kis unokáját óvó nagymamára aki segített neki, és nem hagyta, hogy bármi rossz is történjék vele.
Ez a sors volt az, aki most megláttatta vele ezt a betűt. “R” jelentette lassan 1 éve az életét. A zűrös nappalokat, a megnyugtató éjszakákat, civakodásokat és a lassú összebújásokat is.  A betű mögött rejtőző lélek volt az, aki kimenekítette őt abból a pocsolyából, ahová önként juttatta saját magát és megmutatott neki egy olyan életet, amiket addig a pillanatig csak csöpögős romantikus filmeken látott.  Egyáltalán nem jött könnyen a szerelem. Sőt, ez az fajta boldogság  volt, amelyikért kőkeményen meg kellett dolgozni. De megérte. Mert most, hogy belebámult ebbe az édesanyja által készített sűrű paradicsomlevesbe meglátta azt a lányt is, aki ebben a pillanatban nagy lélegzetet vett és nem keserítette meg többé a hétköznapjait a múlt  keserédes mivolta.  Csak élvezte, hogy az élete végességébe az “R” betű öröklétet csempészett. És ez éppen elég volt neki ahhoz, hogy végre igazán és feledhetetlenül boldog legyen.

Szerző:

Baksai Vivien
Örökösen kutatok valami megfoghatatlan iránt. Amiről csak néha hallani suttogásokat. Szeretni vágyom, gyűlölni nem tudok. Soha, senkit, semmiért. Emberek formálnak, gyúrnak össze napról-napra. Öleléseik, néma megértéseik, mosolyuk, csókjuk tesz azzá, aki vagyok. Egyébként örökös álmodozó, színtévesztő és lila mániás, aki nem tud és nem is akar egy olyan világban élni, ami nem az övé.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás