Betűk és formák különleges játéka

Betűk és formák különleges játéka

Van egy könyv, amellyel megküzdöttem. Hónapok óta újra és újra nekifutottam, végigolvastam, nem is tudom már hányszor, és tetszett minden egyes alkalommal. Magolcsay Nagy Gábor Második ismeretlen című műve nagyszerű, efelől egy percig nem volt kétségem. Nem is az olvasás állított kihívás elé, hanem, hogy megfogalmazzam a véleményem róla. Ennyit talán még sose gondolkodtam azon, mit is írhatnék, ahányszor nekikezdtem, elégedetlen voltam, töröltem mindent, és ugyanott voltam, ahol indultam, a fehér oldalon csak a kurzor villogott.

magolcsay_második ismeretlen_3d

Ezer meg ezer gondolat kavargott bennem, de egyiket sem találtam elég jónak, nem találtam méltónak ehhez a könyvhöz. Mivel még senki kritikáját, értelmezését nem hallottam és nem olvastam az alkotásról, így bevallom, féltem, mi van, ha valamit rosszul értek, mi van, ha az egészet félreértem. Aztán végül rájöttem, nem lehet rosszul érteni, nincs egy helyes értelmezés, nekem nem kell megfejtenem, mit gondolt a költő, azt majd ő elmondja, ha akarja, de nem is fontos, a lényeg, hogy nekem mit mondott a szöveg. Így én most nem is fogok mély elemzésbe és értelmezésbe kezdeni, mert nincs rá szükség, inkább csak egy kis ízelítőt adok abból, mit nyújthat az olvasóknak a Második ismeretlen.

A szöveg az Élet és Irodalom 2014. július 11-i számában jelent meg Elégiák cím alatt.

A szöveg az Élet és Irodalom 2014. július 11-i számában jelent meg Elégiák cím alatt.

Tulajdonképpen az egész könyv egy rejtvény, egy rejtvény, melynek nincs egy helyes megoldása, annyi megoldása lehet, ahány féle olvasó. Ebben magunkat kell megfejtenünk. Meg kell látnunk a szavak között a mi verziónkat, és meg is fogjuk látni. A költő nem kényszeríti ránk a saját megfejtését, zöld jelzést ad, kövessük csak szépen saját magunkat. Legfeljebb egy kicsit súg, néhány iránymutatást belecsempész a szövegbe, merre induljunk, de aztán elengedi a kezünk, és saját utunkra bocsát. Nem lépked szorosan a nyomunkban, hagyja, hogy mi is dolgozzunk, gondolkodjunk, és alkotóvá váljunk. Megalkossuk a saját történetünk.

Azonban aki könnyed esti olvasmányt keres, melyen akár el is szundíthat, az nem ezt a könyvet keresi. Itt nincs pihenés, de van játék, van kihívás és van élmény. Minden vers egy rejtvény, és ugyan nem nyerhetünk turmixgépet, vagy wellness hétvégét, ha beküldjük a helyes megfejtést, de valami sokkal jobbat kaphatunk, megismerhetjük magunkat, még jobban, még mélyebben, ahogy talán még soha. Gondolkodnunk kell, elmerülni a gondolatainkban, az emlékekben, hagyni, hogy szabadon szárnyaljon a fantáziánk, hogy még közelebb kerüljünk magunkhoz.

A szöveg az Élet és Irodalom 2014. július 11-i számában jelent meg Elégiák cím alatt.

A szöveg az Élet és Irodalom 2014. július 11-i számában jelent meg Elégiák cím alatt.

Tehát ezekben a szövegekben, nem a költőt kell keresnünk, nem őt kell megfejtenünk. Talán itt még jobban igaz, amit a magyartanárom jól az eszembe vésett, úgy nem írhatunk vagy beszélhetünk egy műről, hogy azt boncolgatjuk, mit gondolhatott az alkotó, mert nem vagyunk gondolatolvasók. Egyedül ő tudhatja, mit gondol, bár ha elmerülünk a filozófiai elméletek között, a végén még oda is eljutunk, hogy már maga a költő sem tudhatja, mi is járt a fejében pontosan. Azonban nekünk egyáltalán nincs szükségünk az alkotó gondolatainak fürkészésére, sokkal inkább kell fürkésznünk a sajátjainkat. Hiszen megoldást csak ott találhatunk. Magolcsay Nagy Gábor elárulta, fontos számára, hogy a befogadónak akkor is jelentékeny legyen egy művészeti teljesítmény, ha bármilyen oknál fogva nem tud hozzáférni a szerző által megfogalmazott jelentésekhez, ehhez pedig az interaktivitás tökéletes megoldást kínál.

A szöveg interaktivitását pedig a rejtvények adják, de ne keresztrejtvényekre vagy találós kérdésekre gondoljunk, sokkal inkább képrejtvényekre. Itt minden egyes vers saját testet kapott. A versek testet öltését pedig Szabó Imola Julianna segítette. Minden egyes szöveg él, mozog, és megmozgat. Már olvasás nélkül is élvezet végiglapozni a könyvet, és elmerülni egy-egy formában, látványban, a vizuális élményben, a szavak és a képek különleges viszonyában.

A szöveg az Élet és Irodalom 2014. július 11-i számában jelent meg Elégiák cím alatt.

A szöveg az Élet és Irodalom 2014. július 11-i számában jelent meg Elégiák cím alatt.

A könyv hat ránk, hatnak a képi elemek és hat a szöveg is, magával ragad és beszippant. Elindít egy úton, de engedi, hogy egyedül haladjunk a cél felé. A célban pedig megvár, és együtt örül velünk, hogy sikerült, rátaláltunk a saját megfejtésünkre. Játszani hív, és nyerni hagy.

Tehát, ne féljetek játszani. Ezt a könyvet olvasva nem tévedhettek, nem érthetitek félre, mert nincs egy helyes megoldás, hanem rengeteg helyes megoldása van, a tietek is az. Játsszatok együtt a költővel, hagyjátok, hogy titeket is magukkal vigyenek a versek az úton, éljétek meg őket, formáljátok saját képetekre mind, élvezzétek ki, hogy ti is lehettek alkotók.

 

Szerző:

Gellér Zsuzsanna

*”a narancsnak nincs szíve”
bárcsak narancs lehetnék*

Szólj hozzánk!