Bizalomdarabkák

Bizalomdarabkák

A bizalmam éles szilánkokban hever a padlón. Miért törött darabokra? Ezer meg ezer oka van talán. Talán csak egy: Te. Nem tudom. Az egyetlen dolog, amit tudok, hogy sért. Sérti a kezem, amikor utána kapkodok, amikor megpróbálom összekaparni a földről és sérti a tiédet is, amikor kezedbe adom, mint valami értéktárgyat… A bizalmamat, millió szilánkos darabkában.

 

Egykor még egészben volt. Csillogott a kezemben, mint egy apró drágakő. Ekkor még nem ismertelek és te sem ismertél engem. Nem tudtad, hogy valamikor, egy másik pillanatban te meg én, mi leszünk. Már akkor fakult, csorbult és kopott, amikor egyre több színed villant meg a napfényben és igazi arcod körvonalazódott. De egészben volt még.

 

Legelőször bűnös vádakkal törted össze, amikor hibáztattál a szeretetért, amit neked adtam. Összetörted valaki más bizalmát és azt hitted újból a helyére áll, ha az enyémet feláldozod az Isteneknek.

Ez volt ez első, emlékszem, mert a lelkem is magán viseli a hegeket egy kicsit.

 

Aztán belerúgtál a szégyeneddel, amit éreztél, ha velem voltál, a hallgatásoddal, ami a nevemet viselte. Fájdalmas szavakat dobáltál rá, amikor undorral válaszoltál a belőlem kirobbanó érzelmekre.

Mégis fontos voltál. Sokkal fontosabb, mint holmi büszkeség meg bizalom. Annyira vágytam rád, hogy észre sem vettem mivé leszek Én a vágyakozásban.

Egy kétségbeesett lány, aki nem tudja elképzelni, mikor tört darabokra a bizalma. A bizalma, ami a szeretetével kézen fogva boldoggá kellene, hogy tegye azt a férfit.

 

Titkok, hazugságok és ki nem mondott igazságok. Mi a különbség ezek között? A bizalomra nézve semmi. Csak egy újabb erő, ami tör, zúz, szilánkosít. Egy olyan erő, amit nem semlegesít ezer bocsánat és tízezer sajnálom sem.

 

Ki tudja akkor összeragasztani a szilánkos bizalmamat? Saját magam. Talán, ha elég erősen próbálok felejteni. Talán, ha parancsolni tudok a kételyeknek a fejemben. Talán, ha elcsitítom a jajgató szívemet. Talán, ha őszintén megbocsájtok. Talán, ha nem keresem többé a hibát a részletekben. Talán, ha kevésbé figyelek magamra és jobban odafigyelek másokra.

 

Előbb újjáépítem a magamba vetett hitem. A bizalmat, hogy Én elég vagyok . Mélyen a tudatomba vésem, hogy értékes, fontos, és szerethető vagyok. Nem keresek helyetted magyarázatot a hazugságokra: Mikor? Mit? Miért tettél? Nem kutatom azokat a pillanatokat, amikor lehetséges, hogy nem voltál őszinte. Először is rendbe hozom magam, megbocsájtok magamnak, hogy megbocsáthassak neked.

Talán így a sok-sok kicsi darabból lesz egy nagyobb, erősebb.

Szerző:

A nevem Gagyi Rita, Erdélyben élek és fiatal orvos vagyok. Az könyvek egyfajta menedéket jelentenek nekem a zűrös hétköznapok zajában. A tudomány a lételemem, de hűen állítom, hogy művészet nélkül az emberi lét értelmét veszti. Szenvedélyem a költészet, a festőművészet és minden, ami lélektől lélekig ér. A kreativitás a mozgatórugóm, és szerintem soha semmit nem lehet elrontani – egy félrecsúszott ecsetvonás, egy oda nem illő hang tesz minket egyedivé.