Blog és profizmus

Blog és profizmus

Egy blog, mely akár magazin is lehetne, egy lány, aki akár újságíró is lehetne…és lesz is, hiszen ő nem adja fel, küzd az álmaiért, amíg csak kell, amíg valóra nem válnak. Múlt héten már bemutattam nektek egy gondosan szerkesztett precíz és izgalmas blogot és egy sokoldalú, kitartó, tehetséges lányt, Gerber Petrát és a Tükröm Tükröm című blogját. Most  pedig következzék egy interjú vele blogolásról, írásról és álmokról.

 

Mióta blogolsz?

Hivatalosan 2013 tavaszán indítottam el a blogot, amely jelenleg is működik, és amely reményeim szerint még sok-sok évig az életem szerves része lesz.

Miért kezdtél el blogot vezetni?

Mindig is írni akartam, ez nem volt kérdés. Szerettem volna egy olyan helyet, amely ízig-vérig én vagyok. Ahol nem kell elvárásoknak megfelelnem, ahol én vagyok saját magam legfőbb kritikusa és „főnöke”.

Tükröm, tükröm a blogod címe, miért pont ezt a címet választottad?

Úgy gondolom, kicsit mindannyian tükrök vagyunk. Egymás észrevétlen arcmásai. Tapasztalataim szerint az életben pontosan azt kapjuk vissza, amit mi is adunk. A Tükröm Tükrömmel én is szeretnék adni egy cseppnyi jót, egy maroknyi szeretetet, egy darabot magamból.

Ha pár mondatban jellemezni kellene a blogod, mit mondanál róla?

Hűha, ez nehéz kérdés! Talán sokféle. Nem csupán egy témáról írok, hiszen rengeteg minden foglalkoztat, ezáltal pedig nagyobb olvasóközönséget célozhatok meg. Igen, azt hiszem, a sokféleség jellemzi igazán a blogomat.

Ez az első blogod vagy volt már több is, esetleg van is több? Publikálsz máshol is, vagy csak a blogodban?

Évekkel ezelőtt volt már blogom, nem is egy, de azokat nagyon hamar feladtam. Már akkor éreztem, hogy írnom kell, de nem fogalmazódott meg a miért és a miről. Jelenleg többnyire csak a blogomon publikálok, ezáltal viszont egyre több lehetőség nyílik meg előttem. Nemrég kerültem partnerkapcsolatba a Veet Hungaryvel, nekik heti egy cikkel készülök a blog keretein belül. Nem tartom kizártnak, hogy a jövőben másutt, esetleg internetes magazinokban publikáljak – ez ügyben folynak is tárgyalások -, de szeretném a maximumot kihozni magamból, és ha úgy érzem, valami már nem fér bele az időmbe, bármennyire is szeretném, nem tudom elvállalni. Egyelőre azonban úgy érzem, tele vagyok energiával, ezerrel pörgök, úgyhogy bárminek elébe megyek. Jöjjön, aminek jönnie kell!

Miért szeretsz írni? Mit jelent neked az írás? Hobbi vagy inkább munka?

Kicsit mindkettő. Szerencsésnek érzem magam, mert a munkám a hobbim. Hivatásszerűen írok, de szerelemből. Szeretek írni, mert írás közben megszűnik a külvilág, több projecten is dolgozom, ami azt jelenti, hogy a közeljövőben szeretném megjelentetni az első regényem. Miközben pötyögöm egyik oldalt a másik után, kiszakadok a térből és az időből. Sorsokat, világokat hozok létre, mondhatni hatalmam van. Kislánykorom óta szerelmes vagyok a betűkbe és azt hiszem ez egy életre szóló, elválaszthatatlan kötelék.

Kiknek írsz? Van célközönséged?

Mindazoknak írok, akik befogadnak.

Interjúkat is olvashatunk a blogodban, ez elég ritka dolog egy blog esetében, hogyhogy te mégis úgy döntöttél interjúzni is fogsz?

Ez végtelenül egyszerű: imádok új embereket megismerni. Annyi sok érdekes és tehetséges ember van az országban, szeretném, ha minél többükkel kontaktba kerülhetnénk. Ha megismerhetnénk ezeket a nagyszerű embereket és munkásságukat.

Némelyik bejegyzésed, egy magazinban is megállná a helyét, tanultál valaha újságírást?

Hivatalosan szeptember óta tanulok újságírást, a PTE-BTK kommunikáció-és média moderátor szakán. Előtte sosem. Saját magamat képeztem, tucatnyi könyv társaságában. Mondhatnám én is, hogy csak ösztönből írok – részben igaz is volna – de az igazság az, hogy szerintem csak ösztönből írni nem lehet és nem szabad. Vannak olyan alapvető dolgok, mind formailag, mind tartalmilag, amik csak tanulás útján sajátíthatók el. Ezért járok most az egyetemre, hogy az ösztöneimen túl belém verjenek egy kis profizmust is.

Milyen műfajban, stílusban szeretsz írni?

A blog stílusa mindenképpen kötetlen, szabad, könnyed. Ennek ellenére nagyon sok mindenről szeretek írni, ennek következtében pedig előfordul, hogy egész más hangvételben kell megszólalnom. Egy iskolaújságnak például nem írhatok olyan bensőséges stílusban, mint a blogon, ott inkább a tárgyilagos hangvétel a jellemző. Műfajokat tekintve viszont, szóba jöhet a kultúra, divat, szépségápolás, irodalom, zene, filmek, de akár még a sport is. Lényegében bármi, csak a politika nem. Politikát elég csak olvasnom.

Fontosak számodra a visszajelzések, a vélemények?

Abszolút! Minden egyes pozitív visszajelzés, igazolás arra, hogy megéri ezt csinálnom. A negatív kritikából pedig igyekszem előnyt kovácsolni, javítani azon, ami kifogásolható. Folyamatosan tanulni, fejlődni és még jobb lenni.

Facebook oldalt is vezetsz a  blogodnak, fontosnak tartod az olvasókkal való kapcsolattartást?

Igen, mindenképpen! Bár sajnos az utóbbi időben nagyon kevés időm jutott a facebookra, ezen most igyekszem némiképp változtatni. Viszont nagyon fontosnak tartom az olvasókkal való kommunikációt, hiszen ezáltal tudom felmérni az igényeket. Ki mit olvasna szívesen, mi nem tetszik stb.

Van példaképed? Van, aki inspirál?

Ó, többen is! Nem feltétlenül csak írók. Sőt! Hatalmas példaképem James Dean, mert egyszerűen lenyűgöző színész volt, a 20. század legnagyobb ikonja, aki szemtelenül fiatalon lett baromi híres. Ugyan nagyon hamar távozott az élők sorából, de tehetsége megkérdőjelezhetetlen. Egyszerűen imádom minden rezdülését. Inspirál, mert ékes bizonyíték arra, hogy valaki fiatalon is lehet sikeres.

Mik a jövőbeli terveid az írással kapcsolatban? Ezzel szeretnél majd foglalkozni, vagy inkább csak hobbiként csinálnád?

Mindenképpen ezzel szeretnék foglalkozni hosszútávon. Ennek érdekében mindennap teszek valamit. Nem telik el úgy nap, hogy legalább egy sort ne írnék. Evvel is emlékeztetve magamat arra, hogy nekem ezt kell csinálnom.

Sok sikert kívánunk Petrának és köszönjük a válaszokat!

Szerző:

*"a narancsnak nincs szíve" bárcsak narancs lehetnék*