A film a legendás brit együttes, a Queen megalakulásáról és felemelkedéséről szól, főszerepben a frontemberrel, Freddie Mercury-val, akit a Mr. Robot c. sorozatból megismert Rami Malek alakít.
Freddie Mercury a sztereotípiákkal és ítéletekkel szembeszegülve vált a zenekar frontemberévé és tulajdonképpen élő legendává akkoriban. Egészen a kezdetekhez vezet vissza bennünket ez a film. Tanúi lehetünk, ahogy az indiai származású reptéri dolgozóból egy valódi sztár lesz, ahogy a zenekarból család csiszolódik, ahogy a legendás dalok születnek és hogy Freddie féktelen életvitele milyen hatással lesz a zenekar -és maga az énekes- sorsára.
Először is kiemelném, hogy én nem rajongok annyira a zenés filmekért, így nem vártam ettől a filmtől sokat. Viszont azok a részek, ahol bemutatják, ahogyan a dalokat írták, ahogy kidolgozták az apró részleteket, ahogy részesei lehettünk a folyamatoknak, igazán magával ragadtak. Számomra nagyon átjött, ahogy Freddie sokszor elérzékenyülve, szinte extázisba esve gyártotta a legendás slágereket. Illetve a film végén a Live Aid show is zseniálisra sikerült.
Bevallom, hogy én nem tudtam sok kulisszatitkot vagy háttérinformációt magáról a zenekarról, vagy Freddie-ről azelőtt. A film azonban nagyon sok apró részletet elárul róluk és ez számomra nagyon szimpatikus volt. Ilyen például az, ahogy Freddie a zenekar tagjává vált; miután a frontember kilépett, ő egyből ott termett és lecsapott a lehetőségre, hogy csatlakozhasson. Először nem akarták, hogy ő legyen az énekes, mondván a „fogai nem mutatnak jól a színpadon”, aztán persze rájöttek, hogy egy ilyen hangot nem szabad elengedni. Annak is külön örültem, hogy a Queen különböző zenei stílusainak hátteréről is többet megtudhattam. Illetve az, hogy a családja -főként az apja- nem tűnt túlzottan támogatónak a zenei pályafutását illetően, valamint a feleségével, Mary-vel való kapcsolatát is boncolgatja a film, ami számomra egy nagyon megható szálnak bizonyult, ugyanis köztudott, hogy Freddie meleg volt, mégis a feleségéhez fűződő érzelmei voltak a legerősebbek az életében.
Mondhatjuk persze, hogy a film nagy mértékben idealizálja Freddie-t, ugyanakkor a züllött életmódba belecsöppenése utáni arcát is megismerjük. Végignézhetjük, ahogy az alkohol és a drogok hatására egyre lejjebb kerül és a végén már a zenekar sem áll mellette, tulajdonképpen mindent elveszít és hiába veszi körül több ezer ember, ő mégsem boldog. Azt is láthatjuk, ahogy a szólókarrierje erőltetett utakon nem igazán vezetett sehová. Nem utolsó sorban pedig fontosnak tartom kiemelni, hogy Rami Malek milyen nagyot alakít ebben a filmben. Én nem különösebben szerettem a Mr. Robot c. sorozatot és őszintén szólva nem tudom, hogy azelőtt bárhol láttam-e Ramit szerepelni (hozzátenném, nem igazán követtem a munkásságát). Viszont minden elismerésem az övé, mert általa még jobban beleszerettem Freddie-be és a Queen-be. Bátran kijelenthetem, hogy nála jobb színészt nem is találhattak volna a szerepre.
Összefoglalva tehát, a film nem árul zsákbamacskát, nem leplez le titkokat, ugyanakkor meglehetően megérintette a lelkem és úgy gondolom, aki szereti a zenekart, annak érdemes megnézni.
Itt pedig a trailer:
/kiemelt kép/
