Egy késő délutánon a sors hozott minket össze a vonaton. Pont az én fülkémbe szállt be ez a kedves leányzó. Először csak pár szót váltottunk, majd beszélgetésbe elegyedtünk. Kiderült, hogy van bennünk némi közös pont. Ő grafikus, fest, fényképez. Én írok, és fotózok. Nem volt túl sok időnk, tíz perc volt a menetidőm, de egy gyors email váltás és későbbi eszmecserék után, bemutatnám nektek is ezt az aranyos művésznőt.
Egész kicsi koromban még én is nagy rajzos akartam lenni. Festő és művész, de hamar kiderült, hogy az ég nem a rajzolós tudományt szánta nekem. A kezeim túl suták, olykor még a pálcika emberhez sem elég fegyelmezettek. Lehet ezért is nyűgözött le ennek a lánynak a munkája. El sem tudom képzelni, milyen lehet munka közben, hogyan tudja megrajzolni – megfesteni – azokat a csodálatos vonalakat. Színt-színre, hogy tökéletes legyen.
Kívül, szép, kedves és visszafogott. Belül, pedig vad, fantáziadús, szabad és nagy alkotó. Én ezt láttam benne, a munkáiban. Érdemes utána lesni. Nem csak fest, fotóz is, és remek grafikai munkái vannak. Amit meg is találhattok az interneten és talán a legkedvesebb a számára, Simon Márton Polaroidok ihlette Parafrázisa.
Nem is szaporítanám a szót tovább, győződjetek meg ti magatok róla, kukkantsatok be a munkái közé és ismerjétek meg a nevét.
1. Mesélj magadról egy kicsit, milyen vagy a való életben? Mi az, ami megihlet, ami mosolyra buzdít?
Hűha… 😀 A való életben sok esetben elég visszafogott, csendes lánynak látszódhatok, akik nem ismernek jobban azok szemében általában ez a kép él rólam. Valójában a közelebbi ismerőseimet nagyon becsülöm, igyekszem segítőkész és szeretetre méltó lenni, nem csak velük, hanem úgy egyébként az emberekkel általában. De persze a barátaim és a családtagok azok az emberek, akiknek legtöbbször sikerül megmosolyogtatniuk. Őket bármikor kérhetem például, hogy ha megtetszik egy mozdulat, hogy álljanak nekem modellt, a legtöbben szívesen megteszik, ha nem is órákig, de egy fotó erejéig mindenképp.
2. Miért pont a grafikát választottad? Mi vonz benne?
A grafikát legfőképp a rajzolás miatt választottam, mivel én kiskoromtól kezdve nagyon szerettem rajzolni, és mindig arra törekedtem, hogy a lehető legpontosabban, és leginkább valósághűen adjam vissza a látványt. Az alatt a 2 év alatt, amíg a Medgyessy Ferenc Gimnázium grafika szakképzésén voltam, úgy érzem amennyire lehetett, ezt valóra is váltottam. Aktot szeretek a legjobban, de portrét is nagyon szívesen rajzolok.
3. Nagyon szép festményeid vannak, honnan vettél hozzájuk inspirációt?
Egészen kicsit koromtól kezdve apukámnak sokat rajzoltam, ő volt az, aki mindig díjazta a „műveimet”. Az első dolog, ami inspirált, az Boris Vallejo albuma volt, amit apukám mutogatott nekem mindig. Ebben fotó realisztikus képeket találunk fantasztikus témákkal, mint pl sellők amazonok, harcosok, sárkányok stb. a végletekig kidolgozva, néhol kisebb, nagyobb túlzásokkal. A művész világ hatásvadásznak és giccsesnek is emlegeti, de ez engem nem igazán érdekelt, mert annyira megtetszett a testek kidolgozása, hogy mindig is meg akartam/akarok tanulni ilyen szinten ábrázolni én is.
4. Mennyi idő egy ilyen „kis” alkotásod elkészítése? Például ez a képed? Ez rettenetesen megfogta a fantáziám, mi ihlette?
Ez egy régebbi kép, Apukámnak készült karácsonyra, már nem is tudom pontosan mikor. Szintén Boris Vallejo képe alapján készült… hát több, kevesebb sikerrel.
Nekem is nagyon megfogta a fantáziám anno, imádtam ezt a képet mindig is. A női testeket nagyon szerettem rajzolni, és festeni is. Körülbelül egy hét volt megalkotni. Akkor még gimis voltam, és még fakultációkon is ezt a képet festettem. Ha nem kellett volna mindig abbahagyni, akkor szerintem 2 nap alatt be tudtam volna fejezni. De egyébként, egy kép készítési ideje nagyban függ attól, hogy az adott téma mennyire érdekel. Annál jobban minél inkább megfogja a fantáziám. Ezt nem volt nehéz viszonylag kevés idő alatt befejezni.
5. Elég sok mindennel foglalkozol, fotózás, grafika, festészet… Van még valami, ahol kipróbáltad a kreativitásod?
A fotózás és a rajzolás mellett, mindig is nagyon szerettem táncolni. Tavaly egy évig jártam latin táncra, ahol ez idő alatt sikerült felküzdeni magam haladó szintre. Azelőtt 4 évig jártam táncolni még alsóban, ahol mindenfélét táncoltunk. A tavalyi táncos légkör viszont iszonyúan inspiráló volt számomra. Imádtam nézni a kecses mozdulatokat, a tartásokat, kezeket, lábakat.
6. Szoktál kapni kritikákat a műveidre? Az emberek nem csodálkoznak rá, hogy egy szép, fiatal lány, szelíd külsővel, ilyen fantáziadús műveket tud alkotni?
Hát persze hogy szoktam! A legtöbbet apukámtól kaptam mindig is, aki amúgy sosem kímélt, de a dicsérettel is bőkezű volt. A tanáraimtól is rengeteg nem is annyira kritikát inkább tanácsot kaptam a szakképző alatt, amik nagyon hasznosak voltak. Jó pár lelkiismeretes tanárom volt, amiért nem hiszem, hogy valaha is tudok elég hálás lenni. De persze elég sok elismerést is kaptam már, amik nagyon jól eső momentumok voltak az életemben. Inkább kisebb koromban kaptam sok olyan kérdést az emberektől, hogy hogyan tudok ilyen szépen rajzolni, de a legjobban az esett, hogy egy jó pár embert sikerült inspirálnom. Jó érzés volt visszahallani pár ilyen mondatot, hogy: „Olyan szépen akarok rajzolni, mint Viki.”
7.Jelenleg nem vezetsz blogot, de a ’rajongók megtalálhatnak a facebookon. Gondolkodtál már rajta, hogy a későbbiekben bármilyen kreatív oldalt hoz létre az alkotásaidnak?
Igen gondoltam, de még nem jutottam el odáig, hogy elegendő alkotásom legyen aminek oldalt csinálhassak.
8. Mik a jövőbeli terveid? Mi szeretnél lenni, ha „nagy leszel”?
Hát először is, el szeretném végezni Nyíregyházán a rajz-informatika osztatlan tanári szakot, így valószínűleg tanár néni leszek, de gondolkozok valamilyen vállalkozásban is, ami mindenképpen valamilyen kreatív dologgal foglalkozik, pl. névjegykártya tervezés, vagy pólónyomtatás, logótervezés stb… De egyébként felnőtt… az mindenképpen szeretnék lenni, ha nagy leszek! 😀
Itt megtalálod őt és a munkáit!
