boldogságmáz?

boldogságmáz?

A boldogság saját életet él. Olyan, mint egy apró állatka, ami ha kedve van, hozzád költözik be. Hogy ott nevelkedjen. Aztán, néha tovább is áll. Nincs recept. Nézheted. Csodálhatod. De nem birtokolhatod örökre. Megadja neked az élet, ha azt érzi, hogy most meg kell történnie.

book,cute,old,reading,atmosphere,deer-e76dad3f90a5c66256dbcd82f698da2f_h

Mitől függ a boldogság? Tőlem vagy tőled? Építeni kell, vagy csak hagyni, hogy majd ránk tör egy tavaszi hajnalon? Majd amikor minden tökéletes lesz. Amikor virágba borulnak a fák, amikor pont az lesz melletted, akit megálmodtál magadnak. Vagy amikor olyan házban élsz, amilyenben szeretnél…

De leginkább az érdekel, hogy boldogabb életem lesz, ha megfosztok másokat a boldogságuktól?

Ha összetöröm az álmait. Ha belegyalogolok az életébe. Sokszor ok nélkül is megtesszük ezeket. Meglépjük ezeket a hibákat. Keserűek vagyunk. Csak úgy, ösztönösen. Egyszerűen nem figyelünk a másikra. Miért tenném, hiszen olyan sok ember nem figyel rám. Én is ritkán figyelek. Olyan hibákat követek el, amit nem is akarok. Kicsúszik a számon, semmi értelme. Nem leszek tőle gazdagabb, mégis vágyakozok, hogy belekapargassak a boldogságmázába, a velem szemben ülőnek. Boldog vagy? Szerelmes? És hogyan csinálod? Biztos vagy te benne? És hogy lehet kibírni a távolságot? Meddig mehet ez így?

Sokszor én is önző vagyok, felelőtlen. Beletemetem magam könyvekbe, emlékekbe, az életbe, amibe belecsöppentem. Amelyen (azt hazudom), hogy nem változtathatok. Pedig megtehetném, ha elég bátor lennék. Ha akarnám. Szóval ilyenek vagyunk. Köveket dobálunk másokra, meg szálkákat halászunk ki a szemükből. Kifogytunk a megbánásokból. Ha egy barátot elvesztünk, úgyis jön helyette más. És ha éppen nem jön, akkor ott a facebook. Elmondhatjuk, hogy nem vagyunk egyedül, hiszen van ötszáz ismerősünk.

De, hogy mitől is függ a boldogság? El lehet azt kezdeni egyedül is? Mennyit kell érte tenni? Ha már te egy csipetnyivel többet teszel bele, mint a párod, akkor megszólnak érte. Mert azt mondják, ez nem igazi szeretet. Igazából mindenért megszólnak. Ha túl jó vagy, akkor azért. Ha túl gyenge vagy, akkor meg azért. Kapargatják a boldogságod cukormázát, hátha hibákat takar. Nem lehetsz te a tökéletes. Nem lehetsz te az, akinek kivételesen sikerült rálelnie a valódi boldogságra. Úgy vélik, hogy jogtalanul jutottál hozzá. Hogy csak úgy elnyerted, mikor senki nem figyelt.

Pedig az igazság az, hogy minden pillanatban dolgozni kell érte. Mikor senki nem látja, még akkor is. Dolgozni magadon. Türelmet tanulni. Szembe nézni a félelmeiddel. A gyengeségekkel. Átértékelni mindent. A magányt is elfogadni. Nem félni tőle. Meg kell tanulni bánni az élettel. Mert akkor tovább marad. Megfoghatóvá válik. És akkor váratlanul megnyugszik minden.

Aztán már próbálhatják összetörni, de ha hiszel magadban, soha nem fog sikerülni nekik. Ilyenkor már csak nevetsz rajtuk. Hogy milyen távol állnak ők a szeretettől. Az örömtől.