Született egy elméletem, ami szerint vannak a spagettit kettétörők és akik simán belerakják a hosszú tésztát a főzővízbe. Előbbiek megfőzik szépen a tésztát és evéskor nem kell egyensúlyozniuk, tekergetniük a spagettit, gyorsan bekanalazzák és kész.
Utóbbiak nagy nehezen kihalásszák az összegabalyodott maszlagot a vízből, beleimádkozzák a tésztaszűrőbe, majd evéskor csavargatják, tekergetik a villát és –szerintem- nagy szenvedések árán laknak csak jól. Kétféle tészta, kétféle embertípus.
Kép: www.pinterest.com
A széttörős spagettisek az egyszerűségre törekszenek. Mert az élet olyan sokszor igazságtalan,mégis, a folytonos agyalás helyett inkább megpróbálják élvezni azt, amijük van. Még akkor is, ha mások szerint az semmi, vagy kevés.
Ez nem jelenti azt, hogy ne elemeznék ki érzéseiket és a körülöttük zajló eseményeket, csak rendbe tudják rakni a lelkükben, a helyükre kerül minden egy idő után. Ehhez tiszta szívre van csupán szükség és arra, hogy valamiféle derűs optimizmus és belső mosoly áradjon belőlük.
A hosszú tésztásoknak minden egy nagy szenvedős evésre hasonlít. Bosszankodnak, miért nem tudnak rendesen, maszatolás nélkül enni és miért árulnak ilyen hosszú tésztát, ahelyett, hogy rájönnének, összetörve egyszerűbb lenne és ahhoz csupán nekik kellene megfogni és széttörni a spagettit. Maguk akadályozzák saját magukat az előrejutásban. Ők azok, akikkel lépten-nyomon találkozhatunk, akik nem hallgatnak meg téged, csak elkezdik sorolni, nekik milyen nehéz, levegőt nem vesznek, te meg csak hallgatod, hallgatod, közben azon agyalsz, hogyan kellene nem megbántani őt, mégis a tudomására hozni,mennyire nem halad jó irányba. Valahogy addig nyújtják a monológjukat is, amennyi ideig otthon a tésztát, és még kicsit annál is tovább. Amíg el nem szakad. Mint nálad is az a bizonyos cérna, őket hallgatva.
Igazából mint ahogy magukban is, másokban is folyton csak a hibát látják. A hosszú panaszáradat közben elmélázol, talán el kellene hívni magadhoz és megmutatni a tésztafőzés másik módját. De lehet, ez is kevés lesz.
A pozitív életszemléletet nem hiszem, hogy meg lehet tanulni. Olyan valami, ami nem bebiflázható. Valahonnan mélyről jön. Talán a genetika, esetleg a neveltetés is szerepet játszik. Sokunkat soha nem dicsértek otthon, viszont ha hibát vétettünk, egyfolytában felrótták. Van, akikben ez ellentétesen csapódott le és “csakazértis” vidám és pozitív személyiségek lettek.
Kép: www.pinterest.com
Élnek közöttünk olyan emberek, akiknek a szemük mindig mosolyog, mindig, hiába tépte őket a szél. Ha megismered az élettörténetüket, magadban azt gondolod, te már biztos feladtad volna és csodálod ezt az életfelfogást. Bennük él a belső derű.
A többiek pedig csak reménykednek, egyszer bennük is megszületik. Idézetekből merítenek erőt és addig a percig, míg azokat olvassák, el is hiszik, az életük más lehet. Utána kilépnek a világba és a kezükben folyamatosan szorongatják a hosszú, összegabalyodott tésztát, gyúrják, tekergetik, tapogatják minden oldalról, de el nem eresztik. Hiába tudják, hogy elméletben ez működik. Még talán el is határozzák pár pillanat erejéig, hogy most aztán összetörik azt a tésztát és nem tartoznak majd többé a mindent bonyolítók nem is olyan kicsi csoportjába. És mégis, másnap ugyanott folytatják. Még több idézet, még több düh önmaguk és a világ ellen. Aztán csodálkoznak, hogy nem történik semmi. Így nem is fog. Ez csak szívből működik, “agyi” elhatározásból sohasem.
Mert vannak, akik néha ernyő nélkül ugranak a semmibe. Akik nem mérlegelnek, nem gondolkodnak. Csak éreznek és teszik, amit a szívük diktál. Miért kell annyira félni a szívtől és magasztalni az észt? Kinevetik, aki kimondja, amit érez, pedig sokkal inkább azon volna mit nevetni, aki nem teszi.
A hosszú tésztásoknak ezért szívesen segítenék leugrani egy szikláról, bele a nyílt vízbe. Zuhanás közben éreznének félelmet, szabadságot, könnyedséget. Ahogy pedig belecsobbannának a vízbe, talán többé nem lennének ugyanazok az emberek. Kár, hogy az életfelfogást nehéz egyetlen új élmény miatt megváltoztatni. Bárcsak ilyen könnyű lenne.
Te melyik típusba tartozol?
Kiemelt kép: http://www.pinterest.com
