Bree Despain: The Dark Divine Trilógia

Bree Despain: The Dark Divine Trilógia

Ebben az érdekes tavaszi időjárásban szeretek olyan könyvet forgatni a kezeim között, ami kilendít egy picit a hétköznap „sivárságából.” Ez a regény az élményt keresőknek szól, hiszen vörös pöttyös. 

A főszereplőnk Grace Divine, aki a helyi lelkész lánya és egyben nagyon érzékeny természet. Azzal mindig is tisztában volt, hogy valami nincs teljesen rendben körülötte.  Szerelmes lesz, és ezzel megindul körülötte a dráma.  Választani kell a szerelme és a bátyja között. Megtudja a titkot a farkasokról, és a vérfarkasokról, illetve még sorolhatnám a három könyv akciójeleneteit.

 

A történet tetszett, viszont voltak benne sablonos és kifejezetten egyedi részek is. Rengeteg fordulatot tartalmazott, emiatt a trilógia hibái megbocsáthatóak Bree Despain-nek. Imádtam az írónő kidolgozott háttérmunkáját. Ilyen részek például a legenda, vagy a farkasátok és a farkastársadalom. Annyira szemléletesen fogalmaz, hogy olvasás közben a szemem előtt láttam a részeket. A karakterek közül a főhőssel, Grace-szel nem mindig tudtam azonosulni, de a többiekkel annál inkább. A fehér farkasnak, Danielnek, az utolsó oldalig őszintén szurkoltam és egyes mellékszereplők halála is igen csak megrendített. Egy szó, mint száz nagyon szerethetőek voltak bizonyos karakterek.

A történet végéhez csak annyit fűznék hozzá, hogy az írónő a könyv elejétől folyamatosan csöpögteti a részletinformációkat, és a végén olyan végkimenetelekre készít fel minket, hogy olvasás közben az ember simán elsiklik egyes jelek felett.

A lényeg, én imádtam a történetet, és szívesen ajánlom másoknak is, ha egy szórakoztató és lebilincselő olvasmányra vágynak. Javaslom a három könyv egymás utáni olvasását, mert az első könyvnél jobb a második és a második résznél sokkal jobb a harmadik záró rész.

Ismét egy idézettel búcsúzom:

Mert a várakozás izgalma a játék legjobb része.

 

Itt megrendelhető a könyv.

Kiemelt kép forrása.

Szerző:

Imádok olvasni és imádom az érzést, amikor a fantáziám csak az adott könyv körül forog. "Aki könyvet olvas, maga idézi fel a látványt, maga teremti meg a hangokat, maga alkotja meg a mozdulatokat, az arcvonásokat, az érzelmeket. Maga alkot meg mindent, ami több a puszta szónál. És aki a legcsekélyebb örömét leli az alkotásban, annak olyasvalamit nyújt a könyv, amit a televízió soha." /I. Asimov/