Vannak időszakok, amikor alapvetően lázadó kedvem van. Persze nem szó szerint kell érteni. Elméletben lázadok. Ilyenkor kellenek nekem a Bukowski könyvek. Lényegében mindegy melyik, mert imádom az összes könyvét. Valahogy ez a nyers modora, ez a leszarom ki mit gondol életfelfogása az, amit nagyon kedvelek benne. Az írásai pedig tükrözik őt, a lelkét, az égész lényét. Szóval néha szükségem van, hogy olvassak tőle, mert őszinte leszek, nekem kevésbé megy a negatív környezettel való nemtörődés.
“- Úgy érted, hogy azért élsz, hogy írhass?
– Nem, én csak létezem. Aztán később megpróbálok ebből leírni valamennyit. Főleg azt, amire emlékszem.”
A nők című könyvéről írok ma nektek. Legelőször, aki romantikus szerelmes regényre vár, azt itt és most ki kell ábrándítsam. Charles Bukowski ebben a könyvben kevés szerelmes és romantikus dolgot ír le, a nőkhöz való viszonyát viszont annál inkább. Legalábbis azokról a nőkről ír, akikhez valaha köze volt. Szóval, aki nem szeretne kurvákról olvasni, vagy épp nem kedvelné, hogy a szerző valaki lekurváz, hát az itt és most be is zárhatja ezt az ablakot.
“– Igazából senki sem tudja, mire kell a szexet használni. A legtöbb embernek a szex csak egy játék: felhúzzák és eleresztik.
– És mi a helyzet a szerelemmel? – kérdezte Valerie.
– A szerelem csak azoknak való, akik meg tudnak birkózni a vele járó pszichés terheléssel. A szerelem olyan, mint amikor valaki megpróbál átevickélni egy zubogó pisafolyón a hátán egy teli szemeteskukával – mondta.”fotó: weheartit.com
Szóval lesz itt minden ebben a sztoriban: szép és kevésbé szép nők sorsa, kurvák és elvált asszonyok, fiatalok és idősek – egy a közös bennük, hogy mindenek köze volt Bukowskihoz, így vagy úgy. Részegség, ívás, züllés, önimádat, önsajnálat és gyűlölet. Ahogy a főszereplő nyilatkozik: “Az én nevem Henry Chinaski, és alkoholista író vagyok.” És hát igen, bizony az írásról vagy az íráshoz való viszonyáról is olvashatunk.
“– Az isten szerelmére, Lydia, miért vagy ilyen hülye? Miért nem fogod már föl, hogy én egy magányos farkas vagyok? Egy remete. És azért vagyok az, hogy írhassak.
– És hogy tudsz bármit is megtudni az emberekről, ha nem találkozol velük?
– Már mindent tudok róluk.
– Még akkor sem nézel az emberekre, ha elmegyünk enni egy étterembe, csak lógatod a fejed.
– Jobb lenne, ha elhánynám magam tőlük?
– Én megfigyelem az embereket – mondta. – Tanulmányozom őket.
– Na és akkor?
– Te félsz az emberektől!
– Nem, utálom őket.
– Hogy lehetsz így író? Nem figyelsz meg semmit!
– Jó, lehet, hogy nem nézem meg az embereket, de az írásaimnak köszönhetően ki tudom fizetni az albérletet. Jobb, mint birkapásztorkodni.
– Így soha nem lesz nagy író belőled. Mindent rosszul csinálsz.
– Épp ezért vagyok jó író.
– Jó író? Ki a franc tudja, hogy te ki vagy? Híres vagy, mint Mailer vagy mintCapote?
– Ők nem tudnak írni.
– Bezzeg te tudsz! csak te, csak Chinaski!
– Igen, szerintem ez pont így van.
– Miért, híres vagy? ha elmennél New York Citybe, ott felismerne bárki is?
– Ez engem baromira nem érdekel, én csak írni akarok. Nincs szükségem dobpergésre.
– A világ összes dobpergését végighallgatnád, ha neked szólna.
– Lehet.
– Szeretsz úgy viselkedni, mintha már most híres lennél.
– Már akkor is így viselkedtem, még mielőtt elkezdtem írni.
– Te vagy a legkevésbé ismert híres ember, akivel valaha találkoztam.
– Csak nem vagyok elég ambiciózus.
– De az vagy, csak épp lusta. Azt szeretnéd, hogy minden csak úgy az öledbe hulljon. Különben is, mikor szoktál írni? De tényleg, mikor? Vagy az ágyban fekszel, vagy részeg vagy, vagy a lóversenyen lógsz.
– Nem tudom. Nem lényeges.
– Akkor mi az, ami lényeges?
– Nem tudom, mondd meg te!”
Hogy miért ajánlok nektek tőle könyvet? Miért szeretném ha elolvasnátok a néhol megbotránkoztató, felháborító vagy élesen valóságos sorokat? Hát épp ezért! Hogy hasson rátok! Persze sokan nem kedvelik a szókimondását, a trágárságát de könyörgöm, ettől volt ő saját maga. Ettől volt ő Bukowski! Bevállalta, leírta, semmi szépelgés vagy barokkos körmondatok. Írt, ahogy ő tudott. Írt arról, amit élt. Azt életről írt. Úgy ír, hogy nem érdekelte mások véleménye. Nem akart megfelelni senkinek. Ez az, amit szeretnék megtanulni tőle egyszer.
Azt hiszem, aki először olvas Bukowskit, legalábbis ezt, A nők című könyvét, annak azt tanácsolom, ne tegye le a könyvet az első felháborodásra. Adjon neki egy esélyt és próbálja meg úgy látni ezt az egészet, hogy mit jelentettek ezek az írások akkor és most. Hogy ma már hányan olvasnak leplezetlenül erotikus regényeket (direkt nem írok ide címeket), erre pedig hány ember mondja azt, hogy undorító vagy polgárpukkasztó?! Pedig ő férfiből volt! Férfiként élte át ezeket a dolgokat, valódi férfi gondolatokkal írt is róluk, nem pedig női írók megfinomított férfiképeként. Érdekes manapság mit tartunk jónak és rossznak. És az is érdekes, vajon a férfiak fejében melyik variáció játszódik le?
Szóval hajrá! Várom a véleményeket!
