Burokba zárva

Burokba zárva

Bezárva vagyok,
innen senki sem enged.
Mindenki megnéz,
aztán csak tovább megy.

Burkomban csak jönnek
és mennek az emberek.
Megnéznek, kinevetnek
lenéznek majd elhagynak.

Sokszor csak összeesel
feladva minden reményt.
S akkor valaki jön és
kezét köréd karolva átölel.

Egy sötét kéz nyúlt felém
azon a végzetes éjszakán.
Végigsimogatva arcom
elszívva minden életerőm.

Kézen fogott és magával vitt.
Mentem utána a sötétbe
Vitt és húzok egyik akadályból
a másikba, aztán csak úgy ott hagyott.

Írta: Csép Vivien
Kiemelt kép: Pexels

Szerző:

Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.