Bezárva vagyok,
innen senki sem enged.
Mindenki megnéz,
aztán csak tovább megy.
Burkomban csak jönnek
és mennek az emberek.
Megnéznek, kinevetnek
lenéznek majd elhagynak.
Sokszor csak összeesel
feladva minden reményt.
S akkor valaki jön és
kezét köréd karolva átölel.
Egy sötét kéz nyúlt felém
azon a végzetes éjszakán.
Végigsimogatva arcom
elszívva minden életerőm.
Kézen fogott és magával vitt.
Mentem utána a sötétbe
Vitt és húzok egyik akadályból
a másikba, aztán csak úgy ott hagyott.
Írta: Csép Vivien Kiemelt kép: Pexels