Nap mint nap egyre több tehetséges művésszel hoz össze a sors, ám ami változatlanul elképeszt, hogy mindegyikükben felfedezek valamiféle sajátos zamatot és színt, ami alkotásaik dobogó szívét adja.
Az első alanyom, Lónyi Beáta önként jelentkezett hozzánk abban a reményben, hátha így olyanok is megismerhetik a képeit, akikkel egyébként talán sosem hozhatná össze a szerencse. Ráadásul lakóhelye, Makó kisváros, ahol a lehetőségek meglehetősen szoros kis burokba préselik a művészt, kevés teret hagyva a szárnybontogatásra. Ám Beát olyan embernek ismertem meg, aki folyamatosan határait feszegetve keresi, hogyan roppantható szét leghamarabb ez a fojtogató ketrec, hiszen lételeme a szabad szárnyalás.
Számomra hihetetlen, hogy Bea még csupán szeptember óta foglalkozik a festészettel, hiszen hamarosan már saját kiállítással is büszkélkedhet. Képei egy vad világba kalauzolnak, ahol minden csupa illúzió, ahol első pillantásra egymást taszító árnyalatok olvadnak kerek egésszé, ismert dolgok egészen új arcát tárva elénk. Az élet egy-egy kiragadott pillanatát örökítik meg, lendületbe fagyasztva a testeket. Lángoló, vonzó, élettel teli festmények.
Úgy gondolom, Bea kitartása és hite mindannyiunk számára inspiráló lehet, hogy ne torpanjunk meg a küszöbön, ne rettegjünk kiállni a napfényre, és megmutatni valódi arcunkat – a minket elemésztő félelmeket energiává is gyúrhatjuk, ami folyamatosan táplál és előre visz, méghozzá éppen célunk felé.
„Ez nekem egy hatalmas lehetőség arra, hogy ne csak egy csodabogárnak tartsanak, hogy észrevegyenek. Büszke vagyok arra, hogy létrehoztam egy stílust, amelyet az országban senki sem ismer – ezzel nem elbújni kell, hanem kiállni és felvállalni!”
Hamarosan a Beával készült interjút is olvashatjátok, addig is nézzetek be művészi oldalára, ahol ízelítőt kaphattok ezekből a nem mindennapi képekből: