Büszke vagyok, hogy nő lehetek!

Büszke vagyok, hogy nő lehetek!

Büszke vagyok rá, hogy nő vagyok! Nem vágyom rá, hogy egyenlőként kezeljenek egy férfival. Nőként akarok erős lenni, és mint nőt szeretném, hogy tiszteljenek. Arra vágyom igazán, hogy elismerjék a tudásomat, nem akarok „férfi munkakörökben” helyt állni, nem akarom, hogy legyőzhetetlen félistenként tekintsen rám a társadalom.

Imádok nőnek lenni. Szeretem szépnek, csinosnak érezni magamat, szeretem, ha a párom bókol nekem, szeretem érezni a gondoskodását, hogy meg akar védeni, holott nincs rá szükségem, mert e védelmi mechanizmus által még inkább érzem a szeretetét, hogy fontos vagyok, és hogy nem vagyok egyedül.  Szeretem egy férfi által még inkább nőnek érezni magam, kissé törékenynek mutatkozni néha, kissé kiadni magam az érzelmeknek. Szeretek sodródni a szentimentális jellegem által az érzelmek hullámvasútján, néha szeretem, ha ő dönti el, hogy hová megyünk, hogy mit nézünk meg este, szeretem, ha egy férfit tudhatok magam mellet, és ezt, csak nőként tehetem meg igazán.

Véleményem szerint, nem lehet összehasonlítani egy nőt és egy férfit. Külön világot képviselünk, amely végül egyensúlyt hoz a rendszerbe. Mindannyiunknak meg van a maga helye a világban, és tökéletesen kiegészítjük egymást, pótoljuk a másik nem hiányosságait. Szeretem, hogy máshogy gondolkodunk, hogy máshogy látjuk a világot, hogy máshogy oldjuk meg a problémákat, és mégis ugyan arra az eredményre jutunk minden különbözőségünk ellenére. Egy nő érzéki, érzékeny, szentimentális teremtmény, ezzel szemben valljuk be a férfiak valóban gyakorlatiasabbak. Jobban mondva máshogy romantikusak és érzékenyek. És én ezt imádom! Szeretem, hogy néha átsírhatom az éjszakát a karjaiban, szeretek virágot kapni, szeretem a gondolatát is, hogy képes vagyok életet adni, hogy anya lehetek majd egyszer, boldoggá és büszkévé tesz a tudat, hogy erre, csak mi nők lehetünk képesek! Természetesen nem egyedül.

Nekem szükségem van rá, hogy nőnek érezhessem magamat, hogy ápolgathassam a lelkemet a világ szépségeivel, hogy rácsodálkozzak arra, ami gyönyörű, elsírjam magam egy filmen, vagy ha egy zene felidéz egy-egy emléket, persze ez nem speciel női vonás, mégis egy nő esetében máshogy nyilvánulnak meg ezek a dolgok.

Mindezekkel szemben, nem érzem magam gyengének. Képes vagyok gondoskodni magamról, és szeretek gondoskodni másokról is. Bármit meg tudok oldani, és ha szorult helyzetbe kerülök, minden esetben kimászom belőle, de nem áll szándékomban egyedül szembeszállni a világgal. Tudom, hogy mire vagyok képes, bízom magamban és az erőmben, de ez az erő egy nő ereje, ami nem hozható párhuzamba semmi mással. És én erre büszke vagyok!

 Büszke vagyok rá, hogy nő vagyok!

Kiemelt kép: https://www.pexels.com

Szerző:

Simófi Annamari
Nem a világ megváltását tűztem ki életcélomul, de ha néhány szavam, valaha szívekben talál otthonra, a mindenség problémáit nem oldom meg, de talán adhatok néhány perc nyugalmat a lelkeknek, miután újult erővel vívhatják saját harcukat a mindennapi sötétség ellen.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás