Bútemetés Kiss Alexandra Panka módra

Bútemetés Kiss Alexandra Panka módra

Kiss Alexandra Panka egy egyetemista lány, bölcsésznek tanul jelenleg. Az interjúban mesél a szakkal kapcsolatos aggályairól, ahogy arról is miért vezetett éppen oda az útja és mennyi minden változott meg benne azóta, hogy felvették az egyetemre. Mivel pár évig Kárpátalján élt, arra is kíváncsi voltam, milyen véleménnyel van kis hazánkról, a kortárs irodalomról. Lássuk…

 Verseket írsz és egy blogot is vezetsz. A próza vagy a vers műfaja áll közelebb hozzád?

A vers az a műfaj, amit leginkább közel érzek magamhoz, habár szeretek prózákat is írni. A blogom egyfajta gondolatközvetítés az emberek felé, nevezhetjük akár bútemetőnek is. Már elég régóta együtt élünk rengeteg mindent tud rólam és ezáltal én is sok teherrel könnyebb lettem, úgy hiszem. Szeretem, mert régiségében is tud mindig újat mutatni. Olykor egy-egy rosszabb pillanatomban elolvasni valamit, ami tőlem eredő és vidám gondolat vagy bátorítás erőt tud adni a számomra.

Kedvenc költőd és íród? Mennyiben határozzák meg a közismert irodalmi személyek alkotásai a te műveidet?

Nincs kedvenc költőm vagy íróm, nekem kedvenc soraim vannak. Tetszenek különböző stílusok, de lényegében utánozni, visszaadni őket, nem tudom. Nem is tartom érdemesnek átvenni mások hangját, mert a saját látásmódom révén szeretném megszólítani a külvilágot. Szeretnék valamit adni, ami belőlem fakad.

Az verseid mennyire publikusak? A szűk családi, baráti kör tudja csak, hogy írsz, vagy mindenki számára elérhetővé teszed az írásaidat?

Eléggé publikusak, elérhetőek különböző internetes portálokon, valamint a régebbi blogomban is szerepeltek írásaim. Elképzelhetetlennek tartom, hogy csak az asztalfióknak írjak. A családom tud róla, hogy firkászok, de ezt először nem fogadták valami lelkesen, ennek nem igazán örültem.

A jövőt tekintve milyen elképzeléseid vannak? Mik az álmaid, és hogyan szeretnéd őket megvalósítani?

Elképzelések, hát igen. Most kicsit vegyes-vágott, mondhatnánk így is. Ha őszinte akarok lenni, márpedig az leszek, akkor most élem azt az időszakot, amikor egyáltalán nem tudom, mit akarok kezdeni az életemmel. A gimnázium utáni váltás elég nehéz. Egyre jobban rálátok dolgokra, amik elbizonytalanítanak és feleannyira sem vagyok már lelkes, mint valaha voltam. Álmaim vannak, például a világvégéről lelógatni a lábamat vagy kint állni az esőben és teát inni, de komolyabbra fordítva a szót, nem tudom, hogy az írással kapcsolatban merjek-e nagyot gondolni. Egyelőre advent van nálam is.

Szeptember óta az ELTE Bölcsészettudományi Karán tanulsz. Miért választottad pont ezt az iskolát. Köze van az íráshoz?

Kiss Alexandra Panka

Kiss Alexandra Panka

Rég dédelgetett álmom volt az, hogy egy nagy múltú és neves egyetem hallgatói köréhez tartozhassak. Úgy gondoltam, ha már bölcsész leszek, illetve magyar szakos akkor a legjobbaktól sajátítsam el mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy érvényesülni tudjak a későbbiekben. Persze, az én kis bölcsészéletem egyáltalán nem előítéletektől mentes. Gondolom, mindenki jól ismeri a MC’Donaldsos és Burger Kinges közhelyeket. Szomorú, hogy az emberek többsége ahelyett, hogy saját magával foglalkozna mások elképzeléseit bírálja.

Milyen a hangulatod írás közben? Mikor tudsz jobban írni, ha szomorú vagy, esetleg akkor, ha történik veled valami nagyon pozitív dolog?

Általában akkor fogalmazódnak meg bennem „magvas” gondolatok, amikor szomorú vagyok, mert olyankor látok leginkább a lelkem mélyére. Az örömöt meg tudom élni úgyis, hogy nem akarom elmondani mindenkinek, megtartom a kis belső dobozkámban és olykor előveszem magamban az emléket. Az öröm nem fáj és leginkább a fájdalmamat szenvedi el a lap. Igen, azt hiszem már elég régóta.

Mi a véleményed mai kortárs költőről? Van esetleg kedvenced?

A kortárs költészet, nagyon érdekes és színes tele van élettel, vulgáris kifejezésekkel, és ellentétekkel. Az én kedvencem a ma alkotók közül Varró Dániel. Könnyed és kedves.

Barabás az otthonod, ami egy kis település az ukrán-magyar határ mellett. Rengeteg fiatal vállal napjainkban munkát külföldön. El tudod képzelni az életedet az országhatáron kívül, esetleg egy másik kontinensen fekvő országban, vagy mindenképpen ragaszkodsz Magyarországhoz?

 Nem igazán tudom elképzelni az életemet az országhatárokon kívül, úgymond eléggé ragaszkodó vagyok ebben a tekintetben. Valószínű ez abból is eredhet, hogy 5 évig Kárpátalján laktam és úgy tértem vissza ebbe az országba. Ennek oka van. Remélem sikerül úgy tevékenykednem, hogy az hasznára lehessen másoknak.

 Mit jelent számodra magyarnak lenni?

Magyarnak lenni kiváltság. Az egyik legszebb és legnehezebb nyelvet beszélem, ahol minden szónak íze van és varázsa. Ha meghallom a himnuszunkat megdobban a szívem, és nem akarok külföldi ünnepeket ülni a saját hazámban. Szeretem a március 15-ét, az október 23-át, én hiszem azt, hogy erős nemzet vagyunk és gondot visel rólunk az Isten.

 Mivel foglalkozol a szabadidődben?

Mikor mit csinálok. Mostanában egyik jelentős elfoglaltságom a könyvtárazás lett, de régebben sokat zongoráztam. Szeretek zenét hallgatni, illetve olyan élményeket keresni, amik kicsit kiragadnak a szürke hétköznapokból és segítenek elfeledni minden rosszat, ami valaha is ért.

Ha valakinek netalán jobban felkeltette a leányzó a figyelmét, javaslom olvassa el a róla készült cikket is, mert úgy lesz igazán kerek Pöttöm Panna története.

Szerző:

Bóbics Veronika
Csendből vagyok és átbeszélgetett éjszakákból. Sok-sok szeretetből, és még több bizalomból. Néha azért önbizalomhiány és félelem barátaim is felbukkannak, de törekszem rá, hogy egy általam irányított diktatúrában éljünk. Nem mindig sikerül persze, de hát van nekem élénk fantáziám, fehér papírom, na meg tintával teli tollam. Ezért írok ide is. Magamról, rólunk, nektek, hozzátok. Néha talán sok banális okfejtést, de mindig csak azt, amit a szívem mondani szeretne. A világon keresztül próbálom megérteni önmagamat, de néha elkap egy gyorsan jövő orkán. Azért persze mindig újra megpróbálom, hiszen ez tesz igazán boldoggá.

Szólj hozzánk!