Cassandra Clare: Csontváros

Cassandra Clare: Csontváros

A nyári bakancslista c. írásom már előszele volt annak, hogy milyen könyveket szeretnék mostanában kiolvasni. Ezekből hoztam Nektek egyet, ami nem véletlenül volt New York Times bestseller. 

Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?

Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék…

Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére.

Emlékeztek még rá, amikor Harry Pottert olvastátok? Én igen. Egy éjszaka alatt ki tudtam olvasni egy könyvet, mert olyan világ tárult a szemeim elé, amit imádtam. Minden egyes részlete megmozgatta a fantáziámat – de ne szaladjunk ennyire előre.

A könyv és maga a történet már az előző Könyvhét óta a fejemben motoszkált, ugyanis mindig kíváncsi vagyok az agyonhype-olt művekre, hogy valóban annyira egyediek-e, vagy csak a marketing ennyire jó. Így volt ebben az esetben is, hiszen  a Cassandra Clare által írt könyvsorozatból a magas könyveladás végett forgattak filmet és sorozatot. 

Mivel hatalmas a körülötte lévő felhajtás, már az olvasás megkezdése előtt úgymond leírtam a könyvet. Nagyon sokáig csak állt a polcon és halogattam, mert őszintén szólva ez mégiscsak egy 500 oldalas regény. De mégis visszautalva a  Potteres világra: ebből is egy egy-éjszaka-azért-is-kiolvasom könyv lett. Hihetetlenül jól ír az írónő, eszméletlenül gyorsan bevezet minket Clary szemén keresztül egy olyan fantáziavilágba, ami az utolsó cseppjéig elképzelhető és átélhető – egy teljesen ismeretlen hely különféle teremtménnyel, sokféle szabállyal, illetve történelemmel. Nagyon érdekes, hogy a mindenhol alapvetően negatívan bemutatott Alvilág itt mennyire részletgazdagon és néhol pozitív vonásokkal felruházott árnyvilággá változik.  

A történet ezzel az árnyvadász léttel nagyon bejött. A könyvben minden volt, ami csak kell: akció, krimi, dráma, szerelem és romantika, barátság, irigység, félelem és még sorolhatnám.  A regény több szálon futott: minden szereplőnek érdekes és szövevényes az előélete, ami erőteljes kihatással van a jelenre is. Bár az írónő elég egyszerű fordulatokat használ, (amiből egy-kettő előre sejthető,) viszont annyira sok van belőle, hogy minket, olvasókat állandó impulzusok érnek, és emiatt tényleg letehetetlen. Ami ezenkívül külön imponált, hogy nem lett szerelmes happy end a vége – de többet nem mondhatok spoiler nélkül. 

 A karakterek összetettek. Nekem tetszik Clary, a főszereplő lány egyszerűsége és különcsége. Ezzel szemben Jace volt az igaz nagyágyú a szememben. Imádtam a magabiztosságát, tettre készségét és azt, hogy nem fél kimondani azt, amit gondol. Természetesen ebből kifolyólag túlságosan is őszinte, ám sokszor bunkó és akadékoskodó, mégis mindig volt valaki (általában Clary),  aki valamilyen módon megpróbált visszavágni neki. Azonban megismerhetjük egy gyengébb énjét is, főleg mikor a gyerekkoráról vagy a szüleiről beszél.

A könyvből készült film is, ami szintén elvarázsolt. Viszont azt elöljáróban el kell mondani, hogy több helyen tér el a műtől, mint ahány helyen azonos szálak futnak. A regényből készült sorozat viszont szerintem még távolabb áll az eredeti történettől, és sokkal inkább a tiniket célozza meg – illetve ami nekem fő problémám még vele, hogy a szereplők jellemvonásai egyáltalán nem egyeznek meg azzal, amit olvastam. 

 Visszatérve összességében örülök, hogy elolvastam és rá kellett döbbenjek, hogy mennyire szeretem a fantasy világát.  Remek könyv, és tinédzsereknek kötelezővé tenném – nem véletlen, hogy Végzet ereklyéi címen már a sorozat folytatásai is elérhetőek. Amerikai és angol fórumokat olvasgatva egyértelmű, hogy az olvasók többsége még sok-sok részletre lenne kíváncsi, és természetesen az árnyvadászok története nem fejeződik be Claryvel.  Véleményem szerint ebbe a világba legalább annyi potenciál bujkál, mint a Potteres varázslóvilágban, így már alig várom, hogy olvashassam a folytatást, és a jövőben figyelemmel fogom kísérni Cassandra Clare munkásságát .

 A főszereplőtől, Jace Waylandtől hoztam Nektek egy  tipikus útravalót  búcsúzóul. 

– Sajnos, Rév Asszonya, én maradtam az én egyetlen igaz szerelmem.
Dorothea erre harsányan felnevetett. – Legalább – mondta – nem kell tartanod a visszautasítástól, Jace Wayland.
– Nem feltétlenül van így. Időnként nemet mondok magamnak, hogy érdekesebb legyen.

Szerző:

Imádok olvasni és imádom az érzést, amikor a fantáziám csak az adott könyv körül forog. "Aki könyvet olvas, maga idézi fel a látványt, maga teremti meg a hangokat, maga alkotja meg a mozdulatokat, az arcvonásokat, az érzelmeket. Maga alkot meg mindent, ami több a puszta szónál. És aki a legcsekélyebb örömét leli az alkotásban, annak olyasvalamit nyújt a könyv, amit a televízió soha." /I. Asimov/