Magazin

Szerkesztőink saját rovatát találod itt. Tapasztalatok, érzelmek és inspirációk hatására megírt személyes írások, melyek közelebb hoznak titeket hozzánk és minket hozzátok. Ha rossz napod volt, vagy csak olvasnál valamit szépet, akkor jó helyen jársz!

Bogdán Szabolcs: LÁBTÖRLŐK

Bogdán Szabolcs: LÁBTÖRLŐK

Bálint bácsi belépett az ajtón. Sáros lábbal, ahogy szokta volt ilyen nyirkos őszidőben. A felesége rosszat sejtve fordult hátra a sparhelttől, abbahagyta az étel kavargatását, és rögvest belekezdett a már unásig ismert mondókába: – Már megint nem bírta letörölni a…
Az időn kívül

Az időn kívül

Az időn kívül Botond Teklesz   A retinális implantja rá volt kötve a Kalasnyikovra. Itt, az Alfa Kappán nem lehetett eléggé vigyázni. Egy lila hüllő közeledett felé a bozótból. A bolygó sztratoszférájában keringő űrhajó szenzora azonnal jelezte a veszélyt. Hayward…
Elkésett szerelem

Elkésett szerelem

A Duna – parton ülünk egy barátságos kávézó teraszán egy barátommal, Andrással. Végre igazi tavaszi délutánunk van, eső és szélmentes. A sokadik koktélt iszogatjuk és közben világmegváltó gondolatainkat osztjuk meg egymással, amikor hirtelen, komoly arccal felém fordul: –       El kell…
#akkormegmost

#akkormegmost

Nézem a szobám, a naptáram előtt az első szál rózsa amit tőle kaptam. Az ágyam rendezett kihajtva, mert mégis csak nagy nap lesz ma. Sose voltam még szerelmes, de azt tudom, hogy ha valakivel szeretném ezt a határt átlépni az…
Bimbó Lajos – novella

Bimbó Lajos – novella

A férfi az öltöző mélyén egy széken ült. Kesztyűi még a kezén voltak, a nadrágja vérfoltokkal pettyezett volt, szeme alatt egyre dagadó sérülés díszelgett. A menedzsere lépett be az ajtón, felkavarva terem verejték- és lábszagú levegőjét. – Gratulálok! Szép meccs…
Az élők

Az élők

Teklesz Botond: Az élők  Fölült egy canadai egyirányú járatra és ott hagyott a férfinak egy szekrényt a ruháival, a gyógyszereit, és egy fájó szívet. A férfi eljött hozzánk. “Hasnyálmirigy rák” mondta ő. “Egy szebb halált akart. De most sem tudom…
télizöld.

télizöld.

“Ismertem már az alakját, hosszú, karcsú lábát, keskeny kis lábfejét, a vállát, amely annyival szélesebb volt, mint az enyém. Ügyes, mozgékony kezét, amellyel evezni tudott és lovat fékezni, a kezét, amellyel virágokat rendezett el a vázákban, hajómodelleket épített. És ismertem…
maradsz? maradok…

maradsz? maradok…

– Shhh – mondta. – Alszom. Csak így egyszerűen. Százötven kilométeres sebességről a pillanat tört része alatt alvásra váltott. Rettenetesen szerettem volna lefeküdni mellé a díványra, átölelni, és elaludni. Nem dugni, mint a filmekben. Nem szeretkezni. Csak együtt aludni, a…
csók…

csók…

Csók                         Tiba Patrik     Az őszi nap berkei között ültünk az újonnan lehelyezett padok egyikén, körülöttünk hulló levelektől csupaszított bokrok, 15 -20 méterre tőlünk pedig a bagótól…
meg kellett volna öleljelek…

meg kellett volna öleljelek…

Hagynom kellett volna, hogy minden kiessen kezemben. Ott kellett volna hagynom mindent, s rohannom kellett volna hozzád. Ölelnem kellett volna téged, ameddig csak lehetett volna. Fognom kellett volna kezed, ameddig csak lehetett volna. Szeretnem kellett volna téged, ameddig csak lehetett…
rebecca.

rebecca.

Sokat gondolkodtam ezen a cikken. Hiszen nem szoktam más szemszögéből írni, azonban most mégis késztetést éreztem hozzá. Kedvenc könyvem főszereplőjének bőrébe bújtam, s most erről olvashattok.   “Én most beléd tudnék szeretni, és mindenemet neked adnám. Te csak zenét kérsz…