Magazin

Szerkesztőink saját rovatát találod itt. Tapasztalatok, érzelmek és inspirációk hatására megírt személyes írások, melyek közelebb hoznak titeket hozzánk és minket hozzátok. Ha rossz napod volt, vagy csak olvasnál valamit szépet, akkor jó helyen jársz!

“A nő tetőtől talpig csak hiány”

“A nő tetőtől talpig csak hiány”

“Mit megragadsz, vizes homok, Mikor megszárad szétpereg. Kihullanak kezeid közül A tárgyak és az emberek.” Tudod,így éltem mindig. Markoltam homokba merészen, bátran, hogy most sikerül, most már a kezembe fogom, már nem adom, megtartom mind, de ujjaim közt hullajtva, elvesztettem…
Inspirátor a szívben

Inspirátor a szívben

Csak egy szerelmes levelet szeretnék bedobni a postaládába. Az Életnek, hogy „jóvoltköszönömkérekmég”. Minden átvirrasztott éjszaka után, mikor a lepedőt kiviszem száradni az esti szörnyek nyomától, elgondolkodom azon, hogy ezt az utat választotta-e nekem a sors? Én vagyok-e az a kiválasztott,…
Javaslatok, már ha érdekel

Javaslatok, már ha érdekel

Valamiért mindig érdemes élni. Még akkor is, ha az utolsó csepp meleg víz is elfogyott a bojlerből, ha a csésze a földön darabokra tört, miután kiesett egy pár ügyetlen kézből, és ha belelépsz reggel abba, amit a kutyád a járdán…
Lásd, akit neked szántak.

Lásd, akit neked szántak.

Két tenyere közé fogta arcomat, azzal a kétségbeejtően határozott mozdulattal, mintha az életemet tartotta volna. És talán így is volt. Megkövesedett emlékek, könnyes pillanatok, sugárzó mosolyok és az elhibázott döntéseim. Súlyos teherként nehezednek lelkemre nap, mint nap ő mégis most…
közös dallamra lélegzünk

közös dallamra lélegzünk

Tanulok nem függeni. Nincs szükségem az olyan emberekre, akik minden javamat kiszippantják belőlem, feltöltik magukat az energiáimmal, melyeket rájuk pazarolok. Nem kellenek az olyan kapcsolatok, melyek behálóznak, lerágják rólam az összes húst, és ott hagynak. Nem maradok más, mint csontok…
Menedék

Menedék

A templom szenteltvíztartója kiszáradt. Elfogytak a hitek, a szemek kiszáradtak, a kezek pedig szétcsúsznak a szorításból. Halkan osonok végig az életemen, sosem voltam az a zajos típus. Nem tudok kiabálni vagy ordítani. Nem akartam én senkit bántani és mégis tűpárnává…
Elszeparáltan

Elszeparáltan

Csak arctalan tömegek vagytok. Gondolatbuborékok üres halmaza. A csordaszellem mindig is működött, hiszen a kínai-kajálda előtti zebrán a piroson is átmentek, ha valaki lelép előttetek a fehér csìkokra. És azt veszem észre, hogy sokszor inkább hallgatok magamról mert előítéletesek vagytok,…
People always leave

People always leave

Sosem voltak átlagos hétköznapjaim. A mindennapos szürkeség mindig egy kicsit sötétebb volt mint másoké. Mikor boldog voltam, sziporkáztam, fényesen csillogó, csillámló színek sokasága vett körül, de valamiért az sem volt az igazi. Az én örömszíneim mindig halványabbak voltak, kisebb fényűek,…
Kávéscsészében

Kávéscsészében

Mint téli, kemény hidegben az iszony, és mint az ábécé végén az ipszilon, úgy vetek meg én -kis fiatal szökevény- minden titkon tartott arcpirulást, és a szeretésért való versenyfutást. Mert mit ér minden múló varázs, ha a végén úgysincs más,…
csodákkal takart valóság

csodákkal takart valóság

Nem tudom, mikor volt az, hogy éltem volna. Olyan igazán. Mikor még hétfőn is mosolyogva ébredsz, nem ronthatja el a kedved se az eső, se a hideg. Nem érdekelnek az előtted álló határidős feladatok, mert belül érzed, hogy semmivel se…
Túl a holtponton

Túl a holtponton

„Holnap elmegyek futni!” – gondoltam többször is lelkesen. Bár az iskolában is utáltam mindent, ami hosszú távú futással volt kapcsolatos, valahogy úgy éreztem, hogy ez egy sarkalatos pont, amit le kell győznöm magamban. De a megvalósítás közben, valahogy mindig elvesztettem…