Vendégírások

te, én, ő

te, én, ő

Taszítások és vonzások királya és úrnője vagy A horizontok végtelenbe tekintő kapuinak őrszeme Jégbe fagyott virágok és aszott combok szeretője. Lüktetés két zengője közt Én vagyok a kétely Zenében a kiállás; az emésztő métely. Forró vagyok, mint a vágy, s…
Csodák márpedig léteznek

Csodák márpedig léteznek

Olyan hatéves forma körül lehettem, amikor először megéreztem Istent az életemben. Mindenre emlékszem. A napra, a helyszínre, hogy milyen ruhába öltöztetett anyám – mindenre olyan részletesen, mintha a legfontosabb élményem lenne. Nem történt semmi különös, én mégis megéreztem valamit. Hat…
Fekvő férfiak

Fekvő férfiak

1. Az érintés melegében végül Eltűnik a vágy a megismerésre, Majd évek hideg búcsúja után Az ismerttől való félelem teremt mégis szikrát a fájdalom kiégett, Hamvas mezsgyéire. 2. Rám nézni hogy merészelsz? Hogy mered a nevem kimondani? Hogy engedhette magának…
Egykis másnap

Egykis másnap

Felhő Naphosszat ücsörgök a tetőnkön. Nem is tető, inkább egy rozoga felhő, Kemény, kényelmetlen, amiből úgy hullik az eső, Mint megannyi agyagcserép, Atomjaira hullik, mielőtt leér. Pont, mint a kapcsolatunk. Mi. Illetve én. Egykor ember, most egy kupac szén. Por.…
Csak még egy kicsit maradj velem

Csak még egy kicsit maradj velem

A gondolat talán elillanna, de én utána nyúlok, elkapom, nem engedem, pedig nekem lenne a legnagyobb szükségem rá, hogy elhagyjon. Megfogom, s szorosan ölelem, édesgetem, átrágom, ezerszer átfuttatom az agyamon, hogy beleégjen, mindig azt lássam magam előtt, nehogy elfelejtsem, az…
fióknyi

fióknyi

1. Fióknyi vagyok. De bennem elfér az egész univerzumod. Ha a zsebedbe teszel, akkora vagyok, hogy veled tarthassak, Mikor a hóhéroddal ölelkezel. Látod: nem létezem, ha nem akarod. Ha magadhoz emelsz,  legyél akár a föld alatt is, Akkora leszek, Amit…
L betű

L betű

1. vagy az ég felejti el folyton, vagy mi, hogy nincs egymáshoz közünk. vadul kapálózunk valami akarás és pislákoló szeretet között az enyészet dísztermeiben csak egymás kilihegett levegőjén élünk és közben mi is olyan elhasználtak leszünk, mint a szén-dioxid. a…
Olyan partok ezek

Olyan partok ezek

Olyan partokra vágyom Ahol finom dallamokból Sodró hullámok épülnek fejem fölé Ahol a szél ringat el És a természet gyöngyöző szívverése. Olyan partokra vágyom, Ahol az érintés biztonságában  Szabadulnak fel vágyak És nem a hidegség szikráiból Született merev lángokkal próbáljuk…
Október 19.

Október 19.

Pontosan egy éve, hogy a szilánkosra tört világom újra összeforrt. Az a világ, ami mindig a káoszban tudott csak létezni, a könnyek és az alkohol táplálta, ahol a fénybe mindig vegyült némi gomolygó, szürke köd. A tisztaságot csak hírből ismertem,…
Inszomnia

Inszomnia

Mindig, mikor eldöntöm, hogy megismerem a végtelent, az ébresztőóra felriaszt. Aztán egész nap csak úgy teszek, mintha érteném, mit beszélnek körülöttem az emberek. Persze, értem. Dehogy értem. Döntések, sorsok, jóslatok, álmok, emlékek. De én a rossz döntésekben vagyok jó, két…
Az utolsó állomás

Az utolsó állomás

Krasznahorkai László Háború és háború című regényére Felszámolódott körülöttem minden elhúzódnak tőlem, nem szólítanak meg, és a köszönésem sem fogadják mint aki a dolgok legvégén jár már egyszerre vagyok kész a maradásra ahogy a fejvesztett menekülésre leírhatatlan sötétsége vesz körül…
Hány nap még a világ?

Hány nap még a világ?

 Tanuld meg ezt a versemet, -kedvesem, -barátom, mielőtt elszáll minden vigasz ami volt; ezen a rendbe sose tett világon, melyen mint lakat csüng oda fent a hold. Mert a vágy íze ingatag lesz, -végső, a szem majd alig tartja a…