honvágyom egy olyan életbe aminek soha nem éreztem az ízét tudom, hogy te sem mégis büszkén emelgeted az orrod vagy folyton más irányba csavarod a fejed ameddig bele nem roppan a nyakad pedig szemedbe kiabálok. Tudom, ez is az én…
korai nyárestéken felejtett villogó fogzománc, felhúzott sátrakban lebomló nevetés, aztán a csendből ki nem hallott dallamok helyett 6 köbméter feszültség. milliméterekre zsugorodott köztünk a tér. ennél tovább aligha közeledhetnénk – taszítjuk egymást, mint két azonos pólus. érintés hiányában dodzsemeznek bőrünkön…
Az igaz barátság, mint a föld, túlélhet mindent. A föld mindig föld marad, mint az igaz barát, örök. Eshet eső, lehet perzselő nap. Tűz sújtotta föld rész. Ki az igaz barát? Kit a szíved és lelked annak érez… Az, ki…
Tapintatlan gyermekkorok súlya alatt megroppant polcok közül párolog bele az ólmos levegőbe, a szúette bútorzatnak velejéig hatol ez a némán ordítozó bomlásreakció. Itt valami bűzlik – érzi, ahogyan ebben a késő őszi rothadásban megremeg az idővel versenyző tavasz. Megérkezése az…
Nincsenek jegyzetek. A lapok ürességének árnyéka nyugodtan pihen a fiókban, nem zavarja senki, és tulajdonképpen ki is tenné, hisz mi nem is vagyunk, csak a testünk ráncigál fel mindennap az ágyból, igen, az éjjel koordinátáival szövetkezve a nyirokcsomóinkba hatol, azokba,…
Értsd meg lelkem üres hangját, mint a zongorát kotta nélkül… Értsd meg a szavaim, a hangom nélkül. Értsd meg a lelkem,csendben – szótlanul. Nem kell a világ zaja, nem kell,hogy mindenki értsen, de te értsd meg a lelkem néma hangját……
Bezárva vagyok, innen senki sem enged. Mindenki megnéz, aztán csak tovább megy. Burkomban csak jönnek és mennek az emberek. Megnéznek, kinevetnek lenéznek majd elhagynak. Sokszor csak összeesel feladva minden reményt. S akkor valaki jön és kezét köréd karolva átölel. Egy…
köréd csavarodnék jó szorosan mint az áldozatát fojtogató kígyó miközben lelkem fényévekkel távolabb libeg egy ismeretlen bolygó körül amely fényességért a Naptól esedezik Nem csillag – bár minden űrszondát megtéveszt. Kettészakadnék, hogy eldöntsem melyik a jobb elmúlás: levegőtlen ölelésbe fulladni…
Életcélod, lehet csak a lét s a lélegzés. Tétlen bolyongás az utadon, míg véget nem ér…. Lehet célokkal teli, bár talán épp ezért nehéz… Mindig van egy másik út. Gondolat és akarat visz, mindkét út felé… Az egyik végén beteljesült…