Vendégírások

Érintés

Érintés

Érints meg valahol ott, hol két bordám közt lelkem honol. Érintsd meg a fájdalmat, a békét, a bosszúvágyam, és annak végét. Azt akarom, érezd, miként véred cseppje ajkamról ingujjadra cseppen le. Érezd, hogy érzeted vérez be, az ész mondaná, de…
Jó lenne

Jó lenne

A szép emlékek után nincs tiszta emlékezés, csak sóvárgás. Mennyire jó lenne visszamenni, újra ott lenni, hajszáltól cipőtalpig eggyé válni a város nyüzsgésével, elveszni a sikátorok labirintusában, miközben újra és újra észrevesszük, hogy ugyanaz a romkocsma mellett már negyedszer mentünk…
Érzelmek luxusában

Érzelmek luxusában

Ülök az irodában az asztalomnál, rendezgetem a feladataimat. A hideg októberi reggelen lassan melegszik fel a kezem, alig érek az egérhez, az is jégcsappá fagyott az éjszaka folyamán. Nézem adupla monitoraimat és erősen koncentrálok, hogy minden programba belépjek a különféle…
Rosta; Füvek őriznek

Rosta; Füvek őriznek

Rosta Homokot szitáltam, gyermek voltam, kannából vizet öntöttem, pancsoltam. Várat építettem kőkatonákkal, árkot köréje kislapáttal. Felnőttem, embereket rostálok, Vizek csordulnak bennem, megbocsátok. Lelkem építem, kő a szellem, megtetézem azt érzelemmel. Füvek őriznek Füvek őriznek emberes titkokat, alulról, ha nézed hegyükön…
Földre szállt álruhás áldás

Földre szállt álruhás áldás

Angyalként szárnyalva az örökkévalóságban, földi életem történetét egy tekercs pergamenre írva, könnyed fuvallattal a földi élet örvényébe eresztem. Földre szállva, az első levegővételnél, az első üvöltő hangnál az édesanyám földre szállt álruhás áldásként fogad bízván, hogy az aprócska lábakat megkímélik a…
Különbözünk

Különbözünk

Te reggelire mindig kiflit ettél, én meg zsömlét. Te minden nap kávéval frissítetted magad, én meg kapucsínóval. Te folyton elaludtál, én meg hajnalban keltem korán. Te rózsát tettél a szobába, én meg orchideát. Te a párna alján feküdtél, én meg…
Ki vagyok én?

Ki vagyok én?

Ki vagyok én? Csak egy  átlagos nő… Kinek lelkét  össze – vissza karcolta az élet, de örömből is kapott épp eleget már. Ki vagyok én? Az örök lázadó… Aki már nem hagyja, hogy a sors csak úgy sodorja, ki tudja…
pára

pára

nyomot hagyunk egymásban, forró lehelet hideg ablakon, melyen át a tájat bámulva kutatod, vajon hol lakom… van-e otthonom rajtad kívül? bőröd alatt, ott a helyem. szárnyatlan madarak röptéből ragaszd össze buja kis életem. Írta: Papp Viktória Kiemelt kép: https://images7.alphacoders.com

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás