Vendégírások

A bükki hegytető

A bükki hegytető

Felmennék én újra a bükki hegytetőre, S leülnék én ott egy kicsiny szikla kőre. Órák hosszát üldögélnék, s a tájat csodálnám, S fájdalmaimat a semmibe mondanám. Fényképezőgépem lenne csak én velem, Hogy az legyen ott nékem, a második szemem. Jönne…
Szálkák ringatnak

Szálkák ringatnak

szálkák ringatnak kitárt karom korhadt kóró, szegfűszám kékre fagyva szálkák ringatnak fázom éjjel,  fázom nappal nincs ki betakarjon nincs ki elaltasson nincs ki eldaloljon, nincs ki eltáncoljon, nincs ki gyertyát gyújtson nincs ki vigasztaljon nincs ki ostyát adjon Írta: Zsatkovics Edit…
Új nap

Új nap

Reggel, amikor megszületünk, velünk együtt kel életre a világ. Lassan felébred a természet velünk, s mi elsuhanva mellette belevegyülünk a rohanó világba. A tegnaptól való elszakadás után, mit múltunk hagyott lelkünk mélyén, s az éjjel sötétsége temetett magába, mit a…
Dunakanyar

Dunakanyar

Szeretem azt akik vagyunk, hogy mindketten elragadtatjuk magunkat –  ha a másikról van szó. Szeretem, hogy mindketten buta kisgyerekként is tudunk örülni –  egy lila kis virágnak. Szeretem, hogy beszélsz a szöcskéhez, hogy csodálod a Dunakanyart. Szeretem, hogy tudod, hogy…
te, én, ő

te, én, ő

Taszítások és vonzások királya és úrnője vagy A horizontok végtelenbe tekintő kapuinak őrszeme Jégbe fagyott virágok és aszott combok szeretője. Lüktetés két zengője közt Én vagyok a kétely Zenében a kiállás; az emésztő métely. Forró vagyok, mint a vágy, s…
Csodák márpedig léteznek

Csodák márpedig léteznek

Olyan hatéves forma körül lehettem, amikor először megéreztem Istent az életemben. Mindenre emlékszem. A napra, a helyszínre, hogy milyen ruhába öltöztetett anyám – mindenre olyan részletesen, mintha a legfontosabb élményem lenne. Nem történt semmi különös, én mégis megéreztem valamit. Hat…
Fekvő férfiak

Fekvő férfiak

1. Az érintés melegében végül Eltűnik a vágy a megismerésre, Majd évek hideg búcsúja után Az ismerttől való félelem teremt mégis szikrát a fájdalom kiégett, Hamvas mezsgyéire. 2. Rám nézni hogy merészelsz? Hogy mered a nevem kimondani? Hogy engedhette magának…
Egykis másnap

Egykis másnap

Felhő Naphosszat ücsörgök a tetőnkön. Nem is tető, inkább egy rozoga felhő, Kemény, kényelmetlen, amiből úgy hullik az eső, Mint megannyi agyagcserép, Atomjaira hullik, mielőtt leér. Pont, mint a kapcsolatunk. Mi. Illetve én. Egykor ember, most egy kupac szén. Por.…
Csak még egy kicsit maradj velem

Csak még egy kicsit maradj velem

A gondolat talán elillanna, de én utána nyúlok, elkapom, nem engedem, pedig nekem lenne a legnagyobb szükségem rá, hogy elhagyjon. Megfogom, s szorosan ölelem, édesgetem, átrágom, ezerszer átfuttatom az agyamon, hogy beleégjen, mindig azt lássam magam előtt, nehogy elfelejtsem, az…
fióknyi

fióknyi

1. Fióknyi vagyok. De bennem elfér az egész univerzumod. Ha a zsebedbe teszel, akkora vagyok, hogy veled tarthassak, Mikor a hóhéroddal ölelkezel. Látod: nem létezem, ha nem akarod. Ha magadhoz emelsz,  legyél akár a föld alatt is, Akkora leszek, Amit…
L betű

L betű

1. vagy az ég felejti el folyton, vagy mi, hogy nincs egymáshoz közünk. vadul kapálózunk valami akarás és pislákoló szeretet között az enyészet dísztermeiben csak egymás kilihegett levegőjén élünk és közben mi is olyan elhasználtak leszünk, mint a szén-dioxid. a…