CIAO BAMBINI! Ismerjétek meg Andrea Piovannit!

Az elmúlt időszakban elég sok fotós munkáit sikerült megismernem. Nem tudom, talán én vagyok kritikus, vagy túlságosan hozzá nem értő, de ritka az, mikor valaki munkái megfognak. Andrea Piovanni képei viszont ezek közé tartoznak.

Andrea Piovanni

„Szeretem az olasz kultúrát, az olasz ételeket, filmeket a focit. Mindent ami Olaszországgal kapcsolatos. Róma? Azt hiszem, hogy mindenkinek van egy olyan hely, ahol szívesen élné le az életét. Nekem ez a hely Róma.”

Fotó: Andrea Piovanni

Egy fiú, aki rajong Olaszországért, az ottani kultúráért, a nyelvért, az ételekért. (Nem véletlenül választotta magának az Andrea Piovanni művésznevet.) Őt Itália ragadta karon és vitte magával. Nem vagyok híve a divatfotóknak, a teljesen beállított mű képeknek. Talán azért is fogtak meg Piovanni munkái, mert a másoknak láthatatlan dolgokat örökíti meg. Az olyanokat, ami számunkra jelentéktelen – mint egy ház előtt heverő bicikli – viszont mikor rápillantunk ezekre a képekre, mégis megmozdul bennünk valami.

Valami.. Bennem az fogalmazódott meg, hogy az amúgy is rohanó világban úgy megyek el szebbnél szebb dolgok mellett, hogy észre sem veszem őket. Nézek, de nem látok. Rohanok.. Mert rohanni kell, és nincs időm másra. A képeket elnézve rádöbbentem, hogy mennyire bekapott a kattogó, csörgő, forgó gépezet és már nincs időm arra sem, hogy felnézzek az égre.

Fotó: Andrea Piovanni

De lehet, hogy valakiben azt az érzést kelti, hogy nincs egyedül. Hogy milyen szép is a hely, ahol élünk. Rávilágít az apró csodákra, hogy még egy bogárban is láthatunk szépet. Felébresztheti a képzeletünket és elvihet egy másik világba. Nem tudom. Nem tudom kiben milyen érzések és gondolatok fogalmazódhatnak meg a fotók láttán, de valami biztosan. Valami olyan, ami eddig még fel sem tűnt. Valami, ami úgy volt jelen, hogy nem is tudtunk róla.

Fotó: Andrea Piovanni

Vannak pillanatok, amiket nem szabad elengedni. Amik mellett elmegyünk, pedig nem kellene. Sokszor elfeledjük a sok munka és a pörgős hétköznapok forgatagában, hogy mennyi szép dolog van körülöttünk. Érdemes lenne megállni néha és egy kicsit körülnézni. Nézni és látni. Látni és érezni.

Fotó: Andrea Piovanni

Nézzétek meg Piovanni fotóit, a 365 nap projektjének munkáit. Minden kép más és más. Semmi sem hasonlít vagy vált ki ugyanolyan érzést. Annyi apró dolog van, amit nem látunk. Egyszerűen nem vesszük észre. Ezek a képek megragadják az efféle pillanatokat. Piovanni megajándékoz minket azzal, hogy a lát helyettünk és érezteti velünk a világ szépségeit. Nem rohan, hanem megragad. Megragad mindent, ami fontos és lényeges. Mindent, amit érdemes. Tágra nyílt szemmel néz körül a világban helyettünk. És én ezt mindenki nevében köszönöm.

„A 365 napos projekt lényege, hogy mindennap egy fotót kell csinálnod egy éven át. Ez rákényszeríti a fotóst, hogy mindennap elővegye a gépét, olyan dolgokat megörökítsen amit más talán nem is vesz észre.”

Fotó: Andrea Piovanni

A szerteágazó művészeti irányok közül nem csak a fotózás az, amit ő megragadott, hanem az írás is. A vágyak nélküli meztelen magány címre keresztelt blogjában kis történeteivel teljessé teszi fotóit. Különálló történetek, nem függnek össze a képekkel, de valahogy mégis kiegészítik egymást. Az írások egy része fiktív, a többi pedig valós élményen alapul. Viszont ha beleássátok magatokat a bejegyzésekbe, láthatjátok, hogy igazából bármelyik történet lehet igaz, vagy akár kitaláció is, de ez, talán nem is számít, hiszen így lett kerek. Így egész.

Kövessétek nyomon Piovanni munkáit!