Cigarettaillat meg napsütés

Cigarettaillat meg napsütés

Cigarettaillat meg napsütés
Tegnap volt fél éve
Ahogy robogok a nyárba
Te vagy az egyetlen aki jogosan hiányzik belőlem
A többiek csak tompa színekből összegyúrt árnyékok valahol a horizont egyik szegletén.
Rád sosem tudok így gondolni
Sőt, ha belegondolunk, sosem tudtam
Ha példát kéne mondanom, te voltál az,
akire sosem tudtam anyagi valójában tekinteni
Túlmutattál ezen.
Gondolnod sem kellett rá, a valóság,
mint a lényegtelenség netovábbja, már a földön hevert összegyűrve
Könnyedén léptél ki belőle
Szeretném hinni, hogy akkor sem érezted meg,
mikor ez véglegesen megtörtént.
Vicces, hogy én akkor ott, mikor mégis izmok
párologtak el a valóság súlya alatt,
akkor láttalak meg először emberként.
Ami volt, azok csak bűnök voltak, hibák, nem te magad.
Nem is érdekelnek.
Talán ez az, amit keresek.

Vicces, hogy féltettél magadtól, és tiltottál attól, akiben ráleltem a te gyengeségeidre.
Vajon ennek tudatában is ezt tennéd?
Ez az első nyár.
Látom a fehér öltözetet, az anyagon a festékfoltokat,
már a biciklin várnak rád a vödreid, benne ezer ecset.
Égfestőnek lenni komoly hivatás, nem késhetsz, menned kell.
És látszólag nem marad más utánad
Csak a nyarakba beléivódott cigarettafüst és napfényillat.

Szerző:

Horváth Margaréta
"Ha itt nem találsz, keress meg ott."

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás