Cinda Williams Chima: Lángvető – könyvajánló Léna tollából

Cinda Williams Chima: Lángvető – könyvajánló Léna tollából

Szerkesztősségük örömére Cinda Williams Chima Lángvető c. könyvéből több példányt kaptunk, ezúton is köszönjük az Agave Könyveknek. Dorka és én átvehettünk egy-egy példányt, hogy regényajánlót írjunk, illetve talán emlékeztek a nyereményjátékunkra is, amely során három példány gazdára talált, valamint egy hónapja olvashattátok a beharangozó cikkemet a regényről. Ilyen hosszú elővezetést követően, pedig íme, az első ajánlónk a Lángvetőről ma napvilágot lát! Úgy döntöttünk Dorkával, hogy a kettőnk olvasatát és véleményét jobban össze lehessen hasonlítani, mindketten ugyanazokra a kérdésekre fogunk válaszolni, amelyeket egy szép tavaszi estén összeírtunk. Tehát amire számítani lehet: egy könyv két nézőpont. Vágjunk is bele!

Emlékeztetőül a fülszöveg:

Hán ​sarja Adrián, röviden Ád, Zordonföld uralkodóházának sarja, a Szürke Farkas vérvonalának őrzője. Gyógyításra képezték, nagy varázserővel rendelkezik és bosszúra szomjas. Sokáig bujkálnia kellett, mivel egy gyilkosságsorozat veszélybe sodorta az egész birodalmat, most azonban kevés választja el attól, hogy végezzen az öldöklések felelősével, Elán kegyetlen királyával. Hamarosan gyötrő kérdéssel kell szembenéznie: képes-e az erejét a gyógyítás mellett pusztításra is használni?

Lángszín Szonja egy delphi kocsmáros lánya, a tarkóján különös mágusjellel, amiért egyesek képesek tűvé tenni érte a Hét Királyságot, sőt talán az egész világot is. Amikor hajtóvadászat indul ellene, Szonja úgy véli, hogy a dolognak több köze van a szabotőr tevékenységéhez, semmint a születéskor kapott átkához. Szonja ugyanis robbantó a bányában, aki lelkében sárkányokkal társalog. Nem kaphatják el, ezért kénytelen menekülni.

Ád és Szonja útja a hatalmas birodalom különböző szegleteiből indul, de miután Elánban összetalálkoznak, minden megváltozik. Nem csak egymást menthetik meg oly módon, ahogy soha nem gondolták volna, de talán még a reményt is felébreszthetik a kietlen vidéken.

A Lángvető nagy ívű és lélegzetelállító fantasy a többszörös New York Times Bestseller írónő, Cinda Williams Chima tollából, aki ezzel végre Magyarországon is bemutatkozik. Gonosz erők és bizonytalan próbálkozások ütköznek meg, sárkányok sziluettje hasítja az égboltot, barátok és váratlan szövetségesek fognak össze, titokzatos mágusok járják a vidéket, és még egy császárnő is készülődik valahol a távolban, minden tengereken túl.

forrás: www.cindachima.com

És akkor jöjjön a történet, ahogy én éltem meg:

Mennyire kaptad azt a könyvtől, amit elvártál?

Őszintén bevallva, pozitív csalódást ért. Nagyon sok fantasy született már, javukat nem is olvastam még, hiszen lehetetlen, de például a többség által ismert Gyűrűk Ura és Trónok Harca csapásvonalán haladva sok-sok koppintást olvashatunk. Féltem, hogy ez is ilyen lesz, és bár voltak hasonlóságok, ez a fantasy-világ alaposan ki lett dolgozva és olvasmányosan lett megfogalmazva. Tehát a kellemes olvasás élményét megkaptam és logikátlanságokat sem éreztem.

Mi volt az első benyomásod a borítóról?

Nagyon impozáns a borító és tetszik a dombornyomás. Az amulettek egyikét ábrázolja, amelybe a történetben szereplő mágusok gyűjtik össze a varázserejüket. Látszik benne a munka és egy remek fantasy ígéretét hordozza, ami egyszeriben el is ijesztett. Ahogy van megszólalásig szép ember, attól tartottam, hogy e könyv esetén is ez a frázis lép életbe. Szerencsére nem így lett.

Miért szeretted volna elolvasni?

Az Agave Könyveket imádom, még sosem csalódtam bennük meg szeretem a fantasy minden vonulatát olvasni és írni is. Kíváncsi voltam, lehet-e ma ennyi regény, ennyi világ között még valami élvezhetőt, vagy egyáltalán újat adni. Meg van az az előítélet is… hogy a nők nem igazán erősek a fantasy zsánerében. Igen, talán sok esetben más a súlypont egy női író esetében. Na és? A történet kalandos volt, a világ elképzelhető és átlátható, a szereplők pedig kidolgozottak. Nekem ennyi bőven elég.

Mennyire voltak jól kidolgozva a karakterek? Kik voltak a kedvencek?

Ád nekem első felütésre a tipikus hercegecske képét nyújtotta, amit Lilla ki is mond a regény folyamán. Szeretem, ha az írónak van önkritikája és tudja, ha klisékhez nyúl. Viszont szerethetővé is tette a karaktert, így a történet felétől kezdve már közel éreztem magamhoz. Szonja is, a fiúnak öltözött lány karakterrel, nem egy új ötlet, és sejthető volt, hogy köze lesz majd a sárkányokhoz. Ám itt a mesékkel ellentétben, a sárkány nem elrabolja, hanem megmenti őt. Rendel lett a kedvencem, a zsarnok apa és egy bántalmazott anya gyermeke. Mindig megérintenek az ilyen családi háttérrel rendelkező szereplők. Jól teljesít, fiatalon már előre jut a ranglétrán és a legszívesebben a pokolba kívánná az egészet. Lillával szemben viszont volt egy kis ellenállásom, de mivel mindig megmondja a frankót és többször segített Rendelen és Ádon, őt is megkedveltem.

Számomra a történetet javarészt a karakterek vitték a hátán. Kidolgozottak, szerethetőek és izgultam értük, még ha a történet legtöbb fordulata kiszámítható is volt. Tipikus YA, rengeteg az árva. A főgonoszt viszont nem tudtam komolyan venni, hiába kegyetlenkedett meg rettegték sokan, számomra csak a kapzsisága meg az együgyűsége domborodott ki. Jól döntött az írónő, amikor ezt a szálat nem erőltette tovább. 

A cselekmény mennyire volt pörgős? Eljutott A-ból B-be?

Mivel négy szálon futott a történet, mindig volt mit mesélni, mindig új információmorzsákhoz jutottunk más-más karakter szemszögéből. Az első pár fejezet felvezette a két főszereplő történetét, a gyermekkori traumákat, míg ezt követően elindult a sztori, amelybe becsatlakozott a másik két szereplő is. Szóval azzal nem volt gond, hogy ne peregnének az események, mindig lekötötte a figyelmemet a sztori, volt benne akció, szerelem és talány is. És maradt is a végére pár megválaszolatlan kérdésem, sőt! De mérges voltam, mikor a epilógusban kaptam pár újabb részletet, amitől erőteljes ingerenciát éreztem, hogy rögvest olvassam a folytatást. Tudni akarom, mi lesz Rendellel, és hogy a szerelmespár találkozik-e újra. Nyilván, de na.

Forrás: moly.hu

Miben adott újat, mint más fantasy? Melyik könyvhöz lehetne hasonlítani?

Középkori körülmények, északon elő farkasnépség, hét királyság. Igen, első körben akár egy fanart is lehetne. De hál’istennek azért a finomságok és a részletek kidolgozása egyedibbé tette a történetet egy Trónok Harca koppintásnál, viszont aki egy igazi “fantasy”-ra vágyik, az nem biztos, hogy azt kapja, amit vár. Ez egy ifjúsági történet, kamaszgyerekekről, a saját harcaikról és a sok-sok első benyomásról, érzésről, tapasztalatról, amelynek egy fantázia világ szolgáltatja a keretet.

Milyen volt az írónő stílusa? Olvasnál-e még tőle?

Azt az egyet magyarázza meg nekem valaki, hogy miért pont ez a széria jelent meg elsőként kis hazánkban Cinda Williams Chimá-tól? Csak mert ez a harmadik sorozata, és egy korábbi (The seven realms) konkrétan ugyanebben a világban játszódik. Számomra az lett volna logikus, ha azzal nyitnak. Nem mintha a Lángvető önmagában nem lenne érthető, a világot kellőképp bemutatja és biztos a folytatásokban kapunk is még részleteket, kiegészíthetjük a térképet a fejünkben. De na. Szóval igen, olvastam volna tőle mást is és szerintem a folytatásokat is be fogom szerezni. Engem megnyert.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a ifjúsági és fantasy regényeket, és főleg azoknak, akik mindkettőt!

 

Kövesd az oldalt, hamarosan jön Dorka nézőpontja is! Na és te olvastad már a regényt?

 

Ha az értékelés/ajánlás tetszett, itt kukkanthatsz rá a regényre: MOLY, FACEBOOK.

Szólj hozzánk!