Csak a javadat akarom. Ugye elhiszed? – Ajánló Petra Nagyová-Džerengová regényéről

Csak a javadat akarom. Ugye elhiszed? – Ajánló Petra Nagyová-Džerengová regényéről

A pofonok tavasza. Talán ez is lehetne a címe Petra Nagyová-Džerengová: Csak a javadat akarom című könyvének. A történet egészen hétköznapi szálakon fut, férj és feleség, család, munka, emberi kapcsolatok, pofonok, kibékülések, újrakezdések, csalódások, reményteli és annál több reménytelen reggelek. Kristína, a feleség, az anya és egyben a legtöbb pofon gazdag tulajdonosának élete egyik napról a másik napra elindul a csúszda tetejéről.  

Az addig jól működő házassága, a kellemes családi légkör hamar a múlt martalékává válik, amiben az sem könnyíti meg a dolgát, hogy a most kamaszodó lánya egy valóságos betörhetetlen tüzes kanca, a gyeplő pedig nem mindig lehet az ő kezében. Azonban Kristínának nem csak a jelennel kell harcot vívnia, a múlt kéretlenül megtalálja és több évtizedes titkok látnak napvilágot. Olyan titkok, amelyek a jelenére és a jövőjére is hatással vannak. Ebben a mocsaras, ingoványos időszakban viszont megtapasztalja, kik azok az emberek akik mellette állnak és támogatják és kik azok akikről csak hitte, hogy kezet nyújtanak, ha a földön hever. A következményeket pedig állnia kell. Nem sok ideje van felocsúdni a pofonokból, mert amint magához tér, kapja a következőt.

Kristína feleségként, anyaként, társként, űzött és sebzett vadként 38 évesen úgy érzi, az élet gonosz játékot űz vele, habár a keserűség nem jár egyedül. Több sebből vérzik a dolog, hiszen a munkájában is gyökeres változások elé állítják. Minden rossz dolog azonban hordoz magában valami jó dolgot is. Gondolhatnánk. Nos, gondoljuk is így.

IMG_4726-001

Nőként nagyon hamar és szinte játszva képzeltem bele magam Kristína helyébe.  Vajon én is állnám ilyen keményen a sarat, ahogy ő teszi? Vajon mi lenne az a pont, amikor teljesen összeomlanék? Hinnék a megérzéseimnek és szembe mernék nézni a legrosszabb dolgokkal, amiket el tudok képzelni? Rábíznám magam a sorsra? Nos, igen! Igen! És határozottan igen!

Úgy ahogy Kristína a könyv végére megszabadult attól a tehertől, amit évek óta cipelt, úgy érzem valahol kézen fogva együtt fogadtuk el azt, hogy az élet nem véletlenül gördít akadályokat az utunkba. Nem véletlenül ismerkedünk meg emberekkel, nem véletlenül lépnek be személyek az életünkbe vagy éppen ki. Mert minden okkal történik. Mindennek oka van. Csak meg kell látnunk a legnagyobb káosz mögött azt az aprócska lángot, ami emlékeztet minket arra, hogy minden reggel újabb nap virrad fel és minden nap lehet életünk legszebb napja.

Leintette az első taxit. Érezte, hogy mostantól fogva kézben tartja az életét. És többé nem is engedi ki belőle. – Képes leszek rá- mondta félhangosan.- Parancsol?– kérdezte a taxis.- Á, semmi- mosolygott rá.- Csak taposson bele, hosszú út vár ma még rám.

Amikor úgy érezzük, életünk szanaszét hullott szilánkjai felett állunk csupasz lábbal, gondoljunk csak bele. Ez itt a padló, ahol vagyok. Innen már nincs lentebb. Elfogok indulni felfelé, vár még rám rengeteg tennivaló az életben, dolgom van még itt. És igent kell mondanunk. Az életre. A holnapra. A jövőre.

Petra Nagyová-Džerengová harmadik regényét meleg szívvel egy könnyed nyári olvasmánynak ajánlom. Akár most is, az augusztus utolsó csókjaival a hátunkon.

Kiemelt kép: goo.gl/NDqEOu

Szerző:

Könyvfüggő. Ízhajhász. Sors hívő. Soha meg nem öregedő vidéki lány a főváros forgatagában.