Csak egyszer, csak egyszer,
Csak egyetlenegyszer:
mikor tépett tüskebokrok
nyitnak vérverítékű virágfejeket
kertedben reszketve,
mikor hullámzó fűzfák
csúsznak hozzád térdepelve,
mikor lekonyult fűszál
jöttödre feltámad,
mikor roskadó fatönkből
hersegő vessző szökken érintésedre,
Csak egyszer, csak egyszer,
Csak egyetlenegyszer,
mikor kitartó szélben
ágról a gallyak
szádról a jajok
sem menekülnek ,
mikor már a csoda sem segíthet
gyere, gyere, gyere,
s ne eressz el
soha, soha, soha!
Írta: Zsatkovics Edit
Kiemelt kép: Pexels