Csak szempillantás

Csak szempillantás

A csillagos égbolt
Csüggesztett kék volt,
Reményvesztett ágyban
Kerestem álmában.

Gitár húrja pengett,
Szívem belerengett,
Emlékképek száza,
Elmém babonázza.

A homokszem lepergett,
Az emlék visszakerget,
Könnycsepp szemem marja,
Vagyok, egyedül maradva.

– Majd egy évvel később:

Teagőz és lámpafény,
Ködbe borult már az éj,
Tollam alatt minden tény:
Szabad szellem sose félj!

A mának élni mindenkor,
Boldog lett már minden sor,
A régi bú csak úgy elszállt,
Az élet így most szebbé vált.

Írta: Ingrid Renáta

Kiemelt kép: internet

Szerző:

Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.