csak szexre kellesz

csak szexre kellesz

Egy szomorú hétköznap este, egy üveg bor mellett végiggondolod az elmúlt éveidet. Hogy mit is csináltál. Tudatosítod magadban, hogy mennyire naiv voltál. Mert most már tudod, másképp lesz. Nem engeded többé, hogy kihasználjanak, megalázzanak, visszaéljenek a szerelmeddel. Össze kell szedned a maradék önbecsülésed, és új várat kell építened. De most, így este, az a bizonyos üveg bor mellett, felidézed az elmúlt éveidet…

Hagytad… Hagytad, hogy kihasználjanak, hogy rongybabává változz. Kihasznált test, meggyötört lélek. Ennyi maradt belőled. Nem, nem a pénz vagy bármi más hasonló hajtott. Egyetlen egy dolog miatt tetted meg. Ennyiszer, ennyi éven át – a szerelem miatt. A szerelem az, ami hagyta, hogy kifordulj önmagadból és olyan emberré változz, mint akiket mindig megvetettél. Igen. Tükörbe nézel és legszívesebben betörnéd. Soha nem söpörnéd fel a szilánkokat. Csak hagynád… Hátha így elmúlik.. Elmúlik a fájdalom.

Szerettél és küzdöttél. Azt hitted így jó lesz. Azt hitted szeretni fog. De nem, neki csak az kellett, hogy valakivel lehessen. Talán mindegy is volt, hogy kivel. Minden egyes alkalommal, mikor szakadó esőben, vagy épp hóviharban, esetleg kellemes nyári este róttad az utcákat és hozzá mentél, mindezt tudtad. Ezerszer végiggondoltad. Tudtad, hogy meg kéne fordulnod. De nem tetted.

Mikor már ott voltál, a bugyid lecsúszott és megérezted az első érintéseket a fenekeden, tudtad, hogy nem tudsz visszakozni. Mert kellett neked. Mert akartad, vágytál rá. De másnap reggel, mikor még pirkadat előtt megcsörrent az óra, te meg csukott szemmel kerested a bugyidat a földön, aztán mint valami tolvajnak, végig kellett surrannod a házon, hogy nehogy meglássanak, beléd hasított az érzés: nem, most sem változott semmi. Ugyanúgy csak szexre kellettél. Lehajtott fejjel végigkullogtál az egész városon, rejtőzködtél, nehogy bárki észrevegyen. Otthon meg a földbe döngölt önbecsülésed darabkáit szedegethetted.

De minek? Mert a következő alkalommal tudtad jól, hogy megint ez lesz. És ismét belementél. Mert azt hitted más lesz… Kis naiv… És most, magadra maradtál. Te vagy és a fájdalom. A megalázottság és kihasználtság érzése. Ezt érzed, ez van benned. Rongybabává lettél. Nem vagy más, csak egy kihasznált test, egy meggyötört lélek.

 

Kiemelt kép: pexels.com

Szerző:

Rose

“Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: “boldog”. Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet.”
/John Lennon/

Szólj hozzánk!