Családi állapota…?

Családi állapota…?

Az én kérdőívem valami hasonló válaszokat tartalmazna erre a kérdésre:
– vattacukor kapcsolat
– bonyolult    
– egyedülálló
– kapcsolatban                   

A teljesség igénye nélkül soroltam fel ezeket, viszont azt gondolom, hogy ezek a jelzők fedik le manapság a leginkább a valóságot.
Ami valahol azért elszomorító. Valahol érthető, de hogy váltották fel ezek a jelzők a hajadon, özvegy, elvált, házas, kapcsolatban fogalmakat?
A választék mindenképp más, de kérdés, hogy, jobb-e?!
Megosztom veletek, hogy mit is jelentenek az én olvasatomban ezek a fogalmak. Hangsúlyozom, ezek abszolút SZUBJEKTÍV VÉLEMÉNYEK!

1. Vattacukor kapcsolat: azokat a kapcsolatokat tudnám ezzel a jelzővel jellemezni, amelyek tényleg olyanok, mint egy vattacukor, szóval kívülről, szép színes, lehetőleg rózsaszín, ugye, ezzel együtt kívánatos és édes, már-már tökéletes. Már-már… De amikor megfognád, nem csak hogy tök üres, mivel ,,levegővel” van tele, hanem úgy ragad a kezedhez, hogy bármit megtennél, hogy szabadulj tőle.
Ha mégis belekóstolsz pedig fogfájdítóan lesz ,,édes”. Már ha te nem erre vágysz. Ha nem arra vágysz, hogy kifele élj, éljetek, ha nem az a fontos, hogy más mit gondol. Ha igen, akkor persze, ez lehet a Nirvána számodra.
Előnye, hogy ha vége van, nem halsz bele, olyan, mintha csak lapoznál egyet egy könyvben. Jöhet a következő fejezet, csak ne felejtsd el a régi posztokat és képeket időben törölni az idővonalról, valamint átírni a kapcsolati státuszt.

2. Bonyolult: Ó, igen a nagy kedvenc…
Amikor nem tudod hányadán álltok, jobb esetben a másik sem, ekkor lehet aztán igazi káoszt teremteni magunkban, a másikban és a környezetünkben egyaránt.
Talán ez az egyik leggyakoribb jelenség kapcsolati téren manapság.  Ilyenkor adott két teljesen döntésképtelen egyén, akik lehetőleg nagyfokú szabadságvággyal, sok belső ,,démonnal”, rengeteg csalódással és talán még annál is nagyobb önértékelési zavarral rendelkeznek. Ezen fogalmak pedig, mint tüzet a fa, úgy táplálják egymást. Aztán ha a sors furcsa szeszélyének köszönhetően, ez a két egyén pont egymásban találja meg azt az embert, aki kellően felkelti az érdeklődését, akkor 100%-ban garantált a totális zűrzavar és kétségbeesés.
Na, ebből szoktak a legnagyobb csalódások, vagy az életre szóló kapcsolatok kialakulni. Ha továbbra sem akarnak hinni magukban, a másikban és magában a kapcsolatban, mint fogalomban, akkor, jön a nagy pofára esés, még egy kudarc, még egy ,,nem kellettem” érzés és még egy fal, vagy már a falak előtti vizes árok, hogy legközelebb már a falakig se tudjon eljutni senki és a magány lesz a társuk. Vagy megtanulhatnak hinni magukban, a másikban és egy kapcsolatban. Ez persze kőkemény meló. Elsősorban önmagukat kell megismerni, aztán a másikat, időt kell adniuk ehhez maguknak és a másiknak egyaránt, és igenis dolgozni kell a kapcsolaton. Ám ha ezt választják, akkor fennáll  annak a ,,veszélye”, hogy egy életre társra találnak. Ugyanis itt már nincs a szemeket eltakaró rózsaszín köd, amitől nem látják a másik hibáit. Tisztán látják őket, de nem akarják társukat megváltoztatni, elfogadják, szeretik és tisztelik a másikat. Nos ez talán a legvégletesebb mind közül. Ha ennek vége, ebbe könnyen belehalhatsz… Egy picit… Egy időre… Vagy tovább… Rajtad áll!

3. Egyedülálló: A független.
Egyre inkább azt látom, hogy ez ma már egy döntés, vagy a miénk vagy másé.
Viccet félretéve, manapság leginkább azok az emberek választják ezt a státuszt, akik nem hajlandóak, felszínes kapcsolatokba, játszmákba belemenni. Manapság egyre inkább az önmagát kereső, az átlagnál némileg nagyobb intelligenciával rendelkező ember státusza ez.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ez így van rendjén, hisz az ember társas lény, erre van programozva. Nem jelenti, hogy nem vágyik társra, szeretetre, szerelemre, szenvedélyre, megértésre. Azt jelenti, hogy kivár. Várja azt az egyént, akiben mindezt megtalálja. Veszélye, hogy ha túl sokáig vár, hajlamos lesz ezt a magány adta kényelmes életet olyannyira megszeretni, hogy tudat alatt olyan magasra teszi azt a bizonyos lécet, hogy senki ne tudja azt megugrani. Nem akar kilépni a komfortzónájából. Szóval, amennyire építő lehet egy magányosan eltöltött rövid időszak, olyannyira romboló lehet az, ha hosszabb ideig belesüppedünk önmagunk keresésébe. Veszélye, hogy egy bizonyos idő után nem társat, hanem kifogásokat fogunk találni magunknak.

4. Kapcsolatban: Talán ez a legritkább. Amikor KAPCSOLATBAN ÉL FÉRFI ÉS NŐ, nem véletlen a csupa nagybetű, hisz igazi KAPCSOLATRA csak igazi FÉRFI és NŐ képes. Akik már nem akarnak másoknak megfelelni, akik már nem csak a felszínes és átmeneti kalandokat hajtják. Akik kinőttek a gyerekes játszmákból, akik nem csak a saját hibáikat, hanem a másikét is képesek elfogadni. Akik képesek hinni, bízni és szeretni. Önmagukat és társukat egyaránt. Akik valódi társként tekintenek egymásra. Nem csak akkor szeretik  a másikat, ha az tökéletes külsővel, és kitörő örömmel fogadja őket. Hanem akkor is, amikor egy hosszú nap után vagy egy nehéz időszakban gyűrötten és elesetten látják. Akkor igazán, hisz akkor van rá a másiknak a legnagyobb szüksége. Ha problémájuk adódik akkor  megoldják, együtt, közösen, nem a másikat hibáztatva, hanem ha kell akkor önmagukba is megkeresve a hibát, és igyekezni javítani azon. Ha vitáik vannak észérvekkel és nem indulatokkal győzik meg egymást. Bíznak a másikban. El mernek menni külön-külön is bulizni vagy találkozni  a barátaikkal, nem kell attól tartani, hogy a másik  ezért szemrehányást tesz. A telefonjukat nem csak hogy fel merik venni a másik előtt, de simán otthagyják az asztalon, nem rettegve attól, hogy a másik James Bondot megszégyenítő ügyességgel beleolvas az sms-ekbe, e-mailekbe vagy a hívásnaplóba. Büszkén mutatják be a családjuknak, barátaiknak, ismerőseiknek az egész világnak a másikat, úgy, mint a párjukat.

Nos ez utóbbi manapság nagyon ritka, ezen fogalmakkal sajnos az emberek jelentős része tisztában sincs, nemhogy alkalmazná őket. Ennek oka talán, hogy manapság nem dívik önmagunkon dolgozni, megszoktuk, hogy mindent készen kapunk, így a személyiségünket is. Megmondják mit együnk, mit igyunk, milyen autónk legyen, hova menjünk nyaralni és úgy egyáltalán, mi a jó nekünk. A baj csak az, hogy az a cipő, ami nekem pont jó, lehet, hogy a másiknak szorítani fog, vagy éppenséggel nagy lesz, tehát nem lehet és nem is szabad általánosítani.
Ismerjük meg magunkat, próbáljunk ki dolgokat és jöjjünk rá, hogy mi a jó NEKÜNK, mi az, ami boldoggá tesz, mi az ami nem. Ez nem hogy nem könnyű, hanem  a legnehezebb dolog a világon, merni vállalni magunkat önmagunk és mások előtt. De egyben talán a legkifizetődőbb is. Hisz, a társad  tükröd, pontosan olyan szinten áll a társad lelkileg és szellemileg, mint te magad, hisz ugyanabban a ,,sorban” álltok, először önmagadat kell olyanná tenned, amilyennek a majdani társadat látni szeretnéd.

És élj jelenleg bármelyik kapcsolati státuszban, egyetlen egy dolgot tarts szem előtt, azt hogy TE boldog legyél, mert csak akkor abból tudsz adni amiből neked is van, ha boldog vagy boldogságot adsz!

Kép: www.wallpapermania.eu

 

 

Szerző:

Bonyolult ember, egyszerű döntésekkel, őrült érzésekkel