Forrás: farm3.static.flickr.com / pinterest.com
…hiszen végül is mindannyian csillagporból vagyunk…
Azt hiszem, akármennyire is próbálkoztam a többi elmélet és törvényszerűség megértését, fizika óráim legelgondolkodtatóbb és legelvonatkoztatottabb mozzanata ez a fenti mondat volt. Akkor még csak megragadott a gondolat, de nem érettem igazán hogyan is lehetne valahogy másképp is értelmezni tényleges anyagi vonatkozásán kívül. Ahogy másokat figyeltem sikerült elvonatkoztatnom és egy más lényegi jelentést adnom ennek a mondatnak. Emlékszem ebben az időben csodáltam bizonyos embereket, annyira, hogy magamat szürkének és fénytelennek láttam mások ragyogásában. Akkor azt gondoltam, hogy ez örökre szól, és eldöntetett a sorsom. Ma már tudom, hogy ez nem így van. Mindannyian úton vagyunk a tökéletesség és efelé a fényesség felé.
Úgy gondolom, egy ember életében csak egy “tökéletes időszak” létezik, amikor minden rendben van, és ha rossz dolgok is történnek, az életében mégsem zökkentheti ki semmi. Ezt az aranykort nem lehet behatárolni, mindenkinek a maga rendje és módja szerint telik. Nem siettethetjük, vagy kerülhetjük el az eljövetelét. A nehézség talán azt elfogadnunk, hogy amíg odaérünk mennyi buktató vár ránk. Azokat a kínkeserves pillanatokat, amelyeket senki sem kíván, sőt igyekszik elkerülni. Mégis akármennyire is próbálkozunk, valami nem változik mindaddig, amíg készen nem állunk rá. Amikor hirtelen, akár egyik napról vagy percről a másikra belekerülünk ebbe az állapotba, érezni fogjuk a levegőben azt a különös megnyugtató illatot, és azt a könnyed áramlást, amivel a jó dolog belebegnek az életünkbe. De ezzel nincs minden elrendezve, hiszen itt kezdődik az igazi munka, az igazi ragyogás korszaka, amikor már nem érezni a fáradtságot vagy az elcsigázottságot, mert a szemünk előtt lebeg a cél.
Később, ahogy ez a varázslatos korszak lecsendesül majd, a legterhelőbb talán annak elfogadása lesz, hogy ez a tökéletes állapottól búcsút kell vennünk. Valaki majd ügyesebb, gyorsabb és szebb lesz nálunk, de ha addig úgy éljük az életünket, ahogy mi szeretnénk, nem lesz mit bánnunk. A világnak az egész életünk egy pillanatnak látszik majd, csupán egy csillagvillanásnak, az rajtad múlik, hogy mennyire erősen és hol gyullad ki majd a lelkednek fénye. A többiek, akiket követned kell, és akik követni fognak, mind erről fognak megismerni téged, erről az éteri ragyogásról a lelkedben. Semmi más nem fog majd számítani.
