Csillagocskaholdacska

Csillagocskaholdacska

Ha mondjuk találkoznék az ovis szerelmemmel, aki egyszer ott a kicsi sárga mászókánál azt mondta, hogy ne szeressem, akkor megmondanám neki, hogy én már nem szeretem.

Megmondanám azt is, hogy akkor ott az ovi udvarán nagyon gonosz volt. Megmondanám neki, hogy ő volt az első fiú, akiben csalódtam, aki fájdalmat okozott. Persze nem az utolsó, de ő kezdte, és akkor már éreztem, hogy nem lesz ez olyan egyszerű dolog az érzésekkel. Csak azt nem tudtam, hogy nem ő volt az egyetlen aki nem akarta, hogy szeressem, de legalább ő őszinte volt. Ez egy igen jó gyermekkori tulajdonság, amelyet idővel teljesen kinövünk. A későbbiek már nem voltak őszinték, ők nem mondtak semmit, csak elmenekültek, csak hátat fordítottak. Azt hiszem nem az ovisok azok, akik ovisan viselkednek.

Akkor még azt hittem, hogy ez ilyen egyszerű, én megmondom, hogy szeretem, és akkor ő is szeret majd. Hamar rájöttem, hogy elég nagy hiba ez az érzelemkifejezősdi, már ilyen fiatal korban is. Később ezt a hibát nem követtem el többet.

Tényleg igazán csalódott voltam ott a sárga mászókánál, ki gondolná, hogy már 3-4 éves korban meg kell tanulni csalódottnak is lenni. Bár jobban féltem, hogy megmond az anyukájának, mint, hogy legyen időm a sebeimet nyalogatni. Nem hiszem, hogy megmondott az anyukájának, végül is nem vertem meg, nem bántottam, csak azt mondtam, hogy szeretem, bár néha talán mindkét dolog  ugyanolyan rossz lehet. Nem tudom, mit mondott volna az anyukája, de a lányok kinevettek. Pedig ők is szerették, hiszen ő volt a legmenőbb fiú az oviban, csak ők nem mondták meg neki. Úgy tűnik, már akkor is én voltam a legbénább a szerelmi ügyekben, ez később sem változott.

Akkor én olyan szomorú voltam, hogy még a Milánkával sem akartam táncolni a farsangon, mert én a szerelmemmel akartam, aki velem nem, és van egy videó, ahol nagyon sírok, hogy én nem akarok táncolni a Milánkával, és ő is nagyon sír, mert ő sem akar velem. Biztos ő is mást szeretett, vagy csak egyszerűen engem nem. A felnőttek persze nem értették, és ők nagyon akarták, hogy táncoljunk, de egy idő után feladták, aztán még mi egy kicsit sírtunk, utána pedig vége a videónak, nem tudom mi volt a folytatás.

Persze, ha találkoznánk egyszer, az ovis szerelmem és én, ő nem emlékezne. Nem emlékezne se rám, se arra, hogy azt mondta, hogy ne szeressem. Persze, fel sem ismerném. Persze fel sem ismerne. Talán szívtörő lett, és ahogy én a csalódást, ő a szívtörést folytatta. Vajon hány lány szíve dobbant érte és hány lány könnye csordult érte? Vagy talán megszelídült, és szeretni is megtanult. Talán boldog valakivel, és többször törték össze az ő szívét, mint ő másokét. 

Nem tudom, és minden bizonnyal nem is fogom tudni soha. Hiszen a nevét sem tudom, csak annyit, hogy Tomi, és, hogy csillagocskaholdacska volt a jele, és én szerelmes voltam a csillagocskaholdacska Tomiba, és én a csillagocskaholdacska Tomiban csalódtam életemben először. Nekem a csillagocskaholdacska törte először darabokra a szívem ott a sárga mászókánál az ovi udvarán.

Szóval, azért én ezt megmondanám neki, hogy ő volt az első, az első, aki fájt, de már megbocsájtottam, már másnap. és azért én szerettem még kicsit, de már nem szeretem. Rég nem szeretem, de remélem boldog, és szíveket sem tört sokat össze, és az övé sem tört soha. Szóval azért én egyszer örülnék, ha találkoznék a csillagocskaholdacska Tomival, és megkérdezném, hogy emlékszik-e…

 

Szerző:

Gellér Zsuzsanna
*"a narancsnak nincs szíve" bárcsak narancs lehetnék*

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás