Disznók, előre! – avagy ajánló George Orwell Állatfarm című regényéről

Disznók, előre! – avagy ajánló George Orwell Állatfarm című regényéről

Újabban tagja vagyok egy könyvklubnak, ahol minden hónapban klasszikus művek kerülnek előtérbe. Így került a választás George Orwell regényére. Az írótól már korábban olvastam az 1984-et, hát, nem voltam tőle annyira elragadtatva. Viszont az Állatfarmmal teljes mértékben sikerült meggyőznie.

Az “elit”

Amikor kézbe vettem a könyvet, bevallom, fogalmam sem volt, melyik műfajba sorolható. Az biztos, hogy a klasszikusok közé már jegyet váltott magának, amit így az elolvasása után teljes mértékben megértek. Másfelől viszont szatíra a javából, gúnyos, abszurd és egyben tele van óriási túlzásokkal. Maga az írói stílus nagyon egyszerű, igazodik ahhoz a közeghez, amiben játszódik. Ezt tükrözi a felépítése is: egyszerű, számozott fejezetek követik egymást. Terjedelmileg nem túl hosszú, így délutáni olvasmányként néhány órás elfoglaltságot biztosít. A témaválasztás kevésbé lett érdekes, mint a kivitelezés. Elvontan azt mutatja be, a diktatúrától miképp juthat el az „állam” a köztársaságig, majd ugyanezt a folyamatot láthatjuk visszafelé is. A társadalmi rétegek minden típusa felbukkan a regény lapjain, csak figyelni kell! Bár, azt kell írjam, én inkább jókat szórakoztam menet közben, mintsem ezeket keresgéltem volna. Tényleg a kivitelezés a lényeg a műben. Ez adja a történet valódi abszurditását.

Angliában járunk, Jones gazda birtokán. Földet művel, jószágokat tart, mint sok vidéki ember. Az állatok azonban éjjelente összegyűlnek, hogy megbeszéljék az ügyes-bajos dolgaikat. Találunk itt mindenféle haszon- és háziállatot: disznók, tehenek, birkák, tyúkok, lovak, kutyák, macskák, patkányok és így tovább. A farm legidősebb és legbölcsebb disznója, az Őrnagy megosztja velük az egyik álmát, miszerint az állatok fellázadnak, elűzik az embereket és önálló életet folytatnak. Egy nap ez valóra is válik, elkergetik Jones gazdát, és kihirdetik: Minden állat egyenlő! Erről külön törvény is születik, melyet a pajta oldalára írnak fel. A disznók ugyanis megtanulnak írni, olvasni, ők lesznek a birtok legintelligensebb egyedei. Egyfolytában terveznek, alkotnak valamit. Ennek az lesz a vége, hogy uralkodó osztályként kiemelkednek a többi állat közül és ők diktálják az események menetét. Közülük is a legélelmesebb Napóleon, aki a vezér szerepét osztja magára… Nos, ha megát a történet egészét nézem, egy szép nagy kört ír le, lényegében visszatér a kiindulási ponthoz. Tökéletes a cselekmény íve. A vége pedig olyan csattanóval zárul, hogy az ember a könyv végeztével csak bámul maga elé.

“Az Ember az egyetlen élőlény, aki fogyaszt, anélkül, hogy termelne. Nem tud tejet adni, nem tud tojást tojni, gyönge ahhoz, hogy húzza az ekét, és nem elég gyors ahhoz, hogy meg tudja fogni a nyulat. Mégis ő az állatok ura.”

Filmplakát – Állatfarm (1999)

A karakterábrázolás sem az egyénre, inkább a legjellemzőbb, a társadalomban megtalálható embertípusokra koncentrál. Így nemcsak a disznók, hanem a többi állat is megtestesít egy-egy réteget. Nézzünk ezek közül néhány regénybéli példát. Gondolom a birkákat nem kell bemutatni, ma is elég sokan vannak. Mindig azt szajkózzák, amit az aktuális rendszer a szájukba ad. Hasonlóképp a tyúkok, de ők túl buták azzal, hogy bármivel is mélyrehatóbban foglalkozzanak. Különösen kiemelkednek a lovak, a regényből leginkább Bandi. Nekem kapásból az jutott róla eszembe, hogy sztahanovista állat. Mindegy mi történik, dolgozni kell, a vezető szava pedig szent és sérthetetlen. A kutyák nekem a rendszerekhez köthető katonai és egyéb erőszakszervezeteket jelölik. A macska szerepe abban nyilvánul meg, hogy éppen ahhoz a félhez húz, aki neki kedvez. A patkányok különböző kisebbségekként foghatóak fel. Persze mindez csak az én olvasatomban néz ki így. Lehet, ti teljesen máshogy gondoljátok. Egyesével el sem kezdem a karaktereket elemezni, ezek így teljes mértékben lefedik a tipikusabb jegyeket. 

Nos, a második olvasmányom Orwelltől teljes mértékben célba talált. Zseniális ötlet volt a társadalmat egy állatokkal teli farmként ábrázolni. A regény a szatirikus műfaj egyik mintapéldája. Nagyon tetszett az a fajta megközelítés, amit az író alkalmazott. Minden téren az egyes társadalmi rétegekre koncentrált. Ajánlani tudom a művet mindenkinek! Sok mindennel kapcsolatban felnyithatja a szemünket…

 

Kiemelt kép: www.libri.hu

Szerző:

Vida Szandra (Vhrai)
"A kutyán kívül a könyv az ember legjobb barátja. A kutyán belül meg túl sötét van az olvasáshoz." /Groucho Marx/

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás