Divatimádó anti-divatillusztrátor – Interjú Puskás Marcellel

Divatimádó anti-divatillusztrátor – Interjú Puskás Marcellel

Múlt héten már megismerhettétek Puskás Marcellt és lenyűgöző portfólióját, melyben találkozhattatok divat és anti-divatillusztrációival, híres képek parafrázisaival és installációkkal. Most, hogy jobban megismerhessük őt is és munkáit is, következzék egy interjú vele, melyből kiderül, honnan merít ihletet egy anti-divatillusztrátor, és hogy lehet egyszerre imádni és kifigurázni a divatot. Sőt azt is megtudjuk,  mi köze van Heideggernek, a híres filozófusnak a divathoz. 

 

Egy egész portfóliód van munkáidról. Milyen céllal készítetted ezt el? Miért érezted fontosnak összegyűjteni alkotásaid ilyen formában?

Mindig is érdekelt a divat világa. Csodálattal figyeltem az összes high-fashion reklámot. Daria Strokous volt a titkos szerelmem. Szerettem volna én is a Chanel logóban üldögélni, mint a srác a Nicole Kidman Chanel reklámban. Jó lett volna utazni az Orient Expresszen, és közben Billie Holidayt hallgatni. Vagy csupán felszaladni a Sóhajok Hídjára, mint a férfi a YSL kampányban. Vagy ha lenne olyan szépséges cicám mint Karl Lagerfeldnek. Vagy ha vörös hajam lehetne, mint Grace Coddingtonnak, de ahogy már egy régi-régi és nagyon híres filozófus ,Mick Jagger is elmondta “Nem mindig azt kapod, amit akarsz”, ezek közül sajnos még nem vált semmi valóra.
Szerettem volna viszont valamilyen módon bekapcsolódni a divat világába és valami “nagyszabásút” letenni a divat fényes kifutójára. Mivel a híres divatmagazinoknál a szeptember a legfontosabb hónap, úgy gondoltam, az én portfóliómnak is szeptemberben kell megjelennie. A nyár alkalmas volt az elkészítésére, és ha már szeptember és divat, akkor úgy éreztem, hogy a portfólió layoutjának és a tipográfiájának képviselnie kell ezt. Igyekeztem a Harper’s BAZAAR külsejéhez, oldalszámához és megjelenéséhez igazítani az én anyagomat is. Ezért is lett “Puskás” névből PUSKAAS. (Mivel a BAZAAR is 2 A-val van szedve.)

Porfóliód egy válogatás munkáidból. Miért pont ezek az alkotások kerültek bele? Milyen szempontok szerint válogattad össze őket?

Igyekeztem egy változatos anyagot létrehozni, amely szinte minden oldalamat bemutatja és tükrözi. Fő szempont és csapásirány a változatosság, a mondanivaló és a minőség volt. Ennél sokkal több munkám készült már el, ám azok csupán tervezőgrafikai megoldások voltak. Arculat, névjegykártya, plakát, poszter. Sokat dolgoztam rajtuk, ám semmi plusz nem volt bennük. Csupán a programok ismeretét tükrözték. Azonban a beválogatott munkák mellé büszkén mellé állok és örömmel mutogatom őket bárkinek is.

Milyen alkotásaid vannak még, melyek nem kerültek bele portfóliódba?

Az iskolában nagyon sok tervezési feladatot kapunk, ám úgy éreztem, ezek csupán tervezőgrafikai megoldások egy adott problémára. Így ezek kiestek a válogatás alatt. Különböző pályázatokra, és versenyekre küldött munkák sem kerültek be.

Portfóliód sokszínűséged tükrözi, installációk, rajzok, fotók, szövegek… Melyek a kedvenceid, melyeket szereted a legjobban megálmodni és megvalósítani?

Igazából mindegyiket szerettem, de, és itt csap le a sújtó de kötőszó, csak addig szeretem minden egyes munkámat, amíg azok készülnek. Amint elkészült, máris felmerül bennem a kérdés:  Vajon jó lett-e? Kellően jó lett-e? Megfelelő? Tudnék-e jobbat? Ez az érzés sajnos, vagy nem sajnos, de minden munkám végeztével felmerül. Ezért rengeteget dolgozom, rengeteget kísérletezem, de bármennyi megoldás készül egy adott problémára, a kérdés mindig megmarad. A portfóliómmal is ez volt a helyzet. Imádtam rajta dolgozni. Mondhatni életem szerelme volt. Még rózsát is vettem neki. Elmentünk együtt kávézni. Elutaztunk együtt Párizsba. Ám amint elkészült és publikáltam rögtön rám tört a kérdés: Vajon kellően jó lett?

Honnan merítesz ihletet munkáidhoz? Hogy születik meg egy-egy alkotásod?

A divatillusztrációkhoz a különböző divatlapokból. Kinyitok egy Vogue-t vagy egy Harper’s Bazaart, és az azokban található képeket, reklámokat lerajzolom. Eleinte, a próbálkozásaim kezdetén, még hasonlítottak a figurák az emberi karakterre. Ám az idők múlásával egyre jobban eltorzultak, egyre vékonyabbak lettek, egyre nagyobb szemekkel. A rajzokon kívül sok más egyéb munkám is van. Ilyenkor szinte bármi meg tud ihleti. Egy szöveg, egy kép, egy ember, egy reklám, egy probléma. Bármi.

Van példaképed, van, aki inspirál?

Grafikusok közül nincs igazán példaképem. Nagyon felnézek és tisztelettel tekintek a tanáraimra.
Ki is aki inspirál? Talán Prince, MIKA, Kate Moss, Anna Wintour, Karl Lagerfeld, Marc Jacobs, a Pink Floyd, Inez & Windooh, Robert Capa, Christian Louboutin, Matthew Carter, Helmut és Newton, de amint már mondottam, szinte bármi tud inspirációként szolgálni. Anna Wintourt imádom. Róla neveztem el a telefonomat. Annyira szeretem őt mint mások Szűz Máriát vagy Jézust vagy az édesanyjukat. Nekem ő az ikon. Férfiban pedig Karl Lagerfeld. Sokszor ábrázoltam már őket, valamint sokszor én is “beöltöztem” már, hogy hasonlítsak rájuk.

Divattervező is akartál lenni egy ideig. Miért vetted el ezt az ötletet, és választottad helyette a tervezőgrafikus szakot?

Mindig is érdekelt a divat világa, sokáig szerettem volna tervező lenni. Ám azonban csak rajzolni szerettem a ruhákat. Eleinte csak ruhákat rajzoltam. Majd később a karaktereket. Végül pedig szöveg is került melléjük. Annyira tetszett a munkafolyamat és az eredmény, hogy ekkor dobtam el végleg a varrógépet, és választottam a számítógépet, a fényképezőt és a ceruzát helyette.

Divattervezés és a divat kifigurázása, a divat jó és rossz oldala is kapott már szerepet az életedben. Mi a véleményed a divatról, a divatkövetésről?

Imádom a divatot! Úgy ahogy van! Semmit sem változtatnék rajta. Ha tehetném mindenkit Chanelba öltöztetnék, és az összes járdát és utat kifutóra cserélném, ahol mindig szólna a zene, az emberek gyönyörűek, magasak, vékonyak, karakteres arcúak lennének. A srácoknak mindig oldalra fésült hajuk lenne, és csak designer öltönyben járnának, és állandóan csábosan nézne mindenki. Milyen boldog világ is lenne.

Rajzaid milyen technikával készültek?

A rajzok kézi technikával készülnek. Tűfilccel, csőtollal, valamint akvarell festékkel. Ezt lescannelem, majd ha gondolom, kiegészítem szöveggel, fényképpel.

Installációid megtekinthetőek voltak valahol, megvalósítottad már őket, vagy még csak tervben vannak?

Az installációk egyetlen napig voltak megtekinthetők. Csak az installációt demonstráló film erejéig készültek el, majd utána szétszedtük.

Többször idézed Heideggert, aki azért nem épp egy „könnyen emészthető” filozófus. Miért pont őt? Milyen hatással volt ő rád?

Heideggerrel először az iskolában, egy előadáson találkoztam. Különösen tetszett az az állítása miszerint az emberek csak azért beszélgetnek és ténykednek a mindennapjaikban, hogy megfeledkezzenek a halálukról. Ezen rengeteget gondolkodtam, különböző képeken, installációkon ezt bemutattam. Aztán úgy gondoltam, jól párosítható lenne ez a divattal. Hiszen ha belegondolsz, semmi értelme a divatnak. Vannak trendek, amelyek jönnek-mennek. Előbb-utóbb elmúlnak. Hatalmas pénzeket és energiákat ölnek egy lap elkészítésébe, amely egy-két hónapon belül idejét múlt lesz. Tehát ennek sincs nagy értelme. A modellek megöregednek, kiszállnak a divatból. És ha végiggondolod ennek az egész fashion témának semmi értelme. És valahol itt kezdődött el a divat kifigurázása.

A divat azért megjelenik munkáidban, csak épp a negatív oldaláról. Az anti-divatillusztrációk, a divat kifigurázása nagy szerepet kap nálad. Miért választottad ezt témának?  

Mint az az előző válaszból is kiderült, azért, mert semmi értelme a divatnak. Csupán pár szépen kifestett lány egy nagy dobozban. Olyanok mint a marionett babák. Vagy ahogy a Pink Floyd is megénekelte: “Csak téglák a falban” . Vagy csupán színes festékek egy nagy sminkszettben.

A portfóliódból nekem egyik személyes kedvencem az Így beszéltek ti című munkád. Ennek az ötlete, hogyan született meg?

Ennek az ötlete még egy régebbi nyáron fogalmazódott meg bennem. Művészettörténet órára egy művészportrét kellett készíteni egy híres művészről. És ekkoriban volt az a botrány, amikor is egy régi freskót valaki rosszul  restaurált, és moncsicsivá változott Jézus. Ekkor jött az ötlet, hogy ha bárki lehet restaurátor, és bárki beleavatkozhat egy képbe, akkor az utca embere is lehet művész, és az ő mondatfoszlányai pedig a portré. Elkészült a szöveg, ám ekkor azt vettem észre, hogy egy nem létező művészportrétól mintha többet sikeredett volna létrehoznom.

Az Így beszéltek ti művedhez miért választottad az aranymetszést szerkesztési szabálynak? Miért pont ez alapján építetted fel?

Az imént említett okokból. Eleinte művészportrénak indult, és úgy gondoltam a legősibb és leginkább elfogadott művészi arányhoz, az aranymetszéshez nyúlok vissza.

Híres alkotások, például szentképek átdolgozásai is megjelennek nálad. Ezeken a modern élet technikái, jelenségei is szerepet kapnak. Mit üzensz, mit akarsz kifejezni ezekkel a képekkel?

Ezeket a képeket elsősorban saját magam szórakoztatására hoztam létre. A készítés pillanatában éppen így vélekedtem a dolgokról.

Volt már kiállításod is. Jelenleg munkáid megtekinthetők valahol vagy tervezel újabb kiállítást?

A munkáim jelenleg online tekinthetők meg. Ezen túl tervezek most egy másik kiállítást, de ez még csak a szervezés folyamatában tart.

Hogy fogadták az emberek az alkotásaid? Fontos számodra a közönség véleménye?

Nem tudom, nem kérdeztem őket.

Mik a jövőbeli terveid az alkotással?

Nagyon szeretném ha egyszer valaki készítene rólam, vagy a munkáimról egy olyan nagy fekete könyvet, amilyet most készítettek Kate Mossról. A legnagyobb öröm lenne. Magamról is el tudnám készíteni, de az nem olyan. Az olyan, mint amikor magadra keresel a Google-n.

Köszönjük Marcellnek a válaszokat, és sok sikert kívánunk neki az alkotáshoz!

 

Szerző:

*"a narancsnak nincs szíve" bárcsak narancs lehetnék*